tag:blogger.com,1999:blog-19342205010499401152024-03-20T10:58:13.283+01:00Akkor is fogyni fogok...... és egyéb szösszenetekGöndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.comBlogger79125tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-82892653189946910422011-09-17T17:57:00.001+02:002011-09-17T17:57:53.919+02:00Segítsüti árverés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Egy év telt el, és újra Segítsüti árverés van! Furcsa, hogy pont egy éve nem néztem be ide. Persze készülök egy új bejegyzéssel is. De erre kb. 10 napot kell még várni! Most inkább Segítsütizzünk!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFECOghMdbLk5IO8-fya-k9d8XSrjSL_RgNhtqXgtY0nh9gn3LoWJ9uEyi33E7s0oz12ltVZh8fR5Gzllxycm8rf79ihFcTGlFRaoRgfxrD8z30Ve6My2a1bzpt6zXYwrZP9IVwwfRgzs/s1600/logo-default.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="98" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFECOghMdbLk5IO8-fya-k9d8XSrjSL_RgNhtqXgtY0nh9gn3LoWJ9uEyi33E7s0oz12ltVZh8fR5Gzllxycm8rf79ihFcTGlFRaoRgfxrD8z30Ve6My2a1bzpt6zXYwrZP9IVwwfRgzs/s400/logo-default.gif" width="400" /></a></div>
Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-6930898886161615392010-09-08T09:17:00.000+02:002010-09-08T09:20:08.843+02:00<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6wUH35hM9LN4o9-vK1Lw7qQC7Pko2CxWz9FwlhOysOhLPPhNr9-vbWxrPUMaMCRRvjV46dioIhkv_CrFZtP6zCgOBL-mMptv7kdTouB_IzYydvUavU8LOv-33PHZHuga4lgdFOjTVXcU/s1600/logo-default.gif"><img style="display:block; margin:0px auto 10px; text-align:center;cursor:pointer; cursor:hand;width: 400px; height: 98px;" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6wUH35hM9LN4o9-vK1Lw7qQC7Pko2CxWz9FwlhOysOhLPPhNr9-vbWxrPUMaMCRRvjV46dioIhkv_CrFZtP6zCgOBL-mMptv7kdTouB_IzYydvUavU8LOv-33PHZHuga4lgdFOjTVXcU/s400/logo-default.gif" border="0" alt=""id="BLOGGER_PHOTO_ID_5514438851267360994" /></a><br /><br /><br /> Szeptem 17-től ismét segítsüti akció!!!! Segítsen mindenki!!!!Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-73594504425963102682010-09-08T08:53:00.002+02:002010-09-08T09:07:09.028+02:00Szomorkás őszi napokTetszik-nem-tetszik, beköszöntött az ősz. Úgy zuhant ránk, mint kalapács a háztetőről. Sokkoló. Amúgy egyszer majdnem ránk zuhant egy kalapács a háztetőről, azért merek ilyet írni. Mentünk vidáman a Thököly úron, mikoris egy méterrel az orrunk előtt lezuhant egy kalapács. Valaki dolgozott a tetőn, és kicsúszott a kezéből. Oltári mákunk volt.<br />De visszatérve: feltartóztathatatlanul itt az ősz. Pedig reméltem, hogy ha már alig volt nyarunk, akkor kitolódik kicsit az ősz, de a természet nem így gondolta. Véget sem értek a nyári esőzések, és itt van újra az eső, csak most az őszi. <br />Azt is reméltem, hogy a szabim alatt egy-egy jó könyvvel, vagy hímzéssel kint fogok ücsörögni az erkélyen, és csendben élvezem majd a nap sugarait. Hát kiülni ugyan lehetne, de vagy megfagynék, vagy eláznék, és még elég világos sincs, hogy az ember olvasson. <br />Tegnap este bevásárló körúton voltunk, és bizony már este 7kor sötét volt. :(((<br /><br />Igazából a szabim első napján kb. 1 óráig dolgoztam a munkahelyemen. A második napra a barátnőmék elhívtak a Ramadába wellnesselni. Kb. 10-14-ig szauna, fürcsi, ebéd. Nagyon jó volt, olyan hétvégi feelingje volt az egésznek. A furi az volt, hogy iskolaidő van, hétköznap ... és tele volt gyerekkel. Ha minden jól megy, akkor pénteken is megyünk, már nagyon várom. <br /><br />Ami a diétát illeti, hol tudom tartani, hol nem... Múlt héten végül rámerészkedtem a mérlegre és 71,8 kg-ot mutatott. Ma újra voltam olyan bátor, és méreckedtem. Először nehezen adta meg magát a mérleg, gondoltam is, ez intő jel, de végül győztem, és életet leheltem belé, így aztán ráálltam. 71 kg volt rajta. Hogy a diéta-e, vagy a tegnapi szaunázás, de valami megtette a hatását. :)))<br /><br />Sajnos elutazni nem fogunk a két hét alatt, így csak az itthoni jó időben reménykedhetek. Férjuram ugyanis dolgozik :)<br />Ami a kérdésed illeti Viki! Nos igazából a házassági évfordulónkat vidám csempézés közepette tartottuk, és ha délután nem érkezett volna egy-két sms a barátoktól sok boldogságot kívánva, akkor eszünkbe sem jut.... Ezek vagyunk mi...:)<br /><br />Mára valami finomat szeretnék főzni, de azért úgy, hogy két napig jusson belőle, mert bár szeretek főzni, azért a szabim alatt nem akarok minden nap ezzel foglalkozni. Szeretnék lustulni, hímezni, olvasni, pihenni, TV-zni.... Hát ilyenek. Megyek is, és keresek valami jó receptet.Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-69684209819894143942010-08-29T08:18:00.002+02:002010-08-29T08:34:02.765+02:00Eltelt majd két hónapÉs nem tűntem el. Sem a blogolók közül, sem pedig kilókban. De nem ám. A kilók valahogy nagyon ragaszkodnak hozzám.<br />Ha holisztikusan akarnám megközeleíteni a dolgot, akkor azt mondanám, hogy biztosan azért, mert nagyon rágörcsölök a dologra. Semmit nem szabad erőltetni, mindennek megvan az ideje. De ezt mondani mindig könnyebb volt.<br /><br />A héten találkoztam a numerológus barátnőmmel, és jó volt vele megint beszélgetni. Egy egészen más témával kapcsolatban Ő hívta fel a figyelmemet a fenti dolgokra. És tudom, hogy igaza van, de akkor is...<br /><br />És hogy mi volt velem az elmúlt két hónapban? Amíg még mértem magam, addig sikerült tartanom a 70 kg körüli súlyt. Aztán egyre több lett a munkám, egyre kevesebb az erőm, és idő után már nem mertem mérlegre állni. Az elsőnek kitűzött céljaimnak nem tettem eleget a fogyás terén. <br />Sajnos nyaralni nem voltunk, a férjem augusztus 1-jével új munkahelyre ment, vagyis végre lett bejelentett állása, és ezért is, meg a megcsökkent háztartási kasszának köszönhetően is ez kimaradt az életünkből. Amit persze nagyon bánok, mert 19 éves korom óta ez az első év, amikor nem voltam külföldön nyaralni. Remélem ez nem egy törés a szép sorban, hanem majd jövőre annál szebb helyekre megyünk.<br /><br />Hogy egy kicsit még a munkáról ejtsek szót, a főnökeink lojalitást (a céghez), empátiát (a károsultakhoz), és kitartást (a munkához) kértek tőlünk a nagy árvizek idején. Azt ígérték, hogy busásan meg fognak jutalmazni minket anyagilag. Két hónapnyi dupla mennyiségű munka után pedig akkora összeggel szúrták ki a szemünket, hogy először észre sem vettem, hogy több pénzt kaptam fizetéskor, és bevallom amikor megjött az sms, hogy utaltak még pár könnycsepp is gördült az arcomon. Rájöttem: megint pofátlanul kihasználtak minket, és nem ez lesz az a busás jutalom, amiből nyaralni megyünk. <br />Ezt persze kifejtettem a főnökömnek is, nem is mindig szalonképesen, de egy bizonyos vezetői szint után ez úgy pereg le róluk, mint a zsírról a víz.<br /><br />Szóval az étkezésekre visszatérve: Szoó Judit könyvének most is sok hasznát vettem azért, rengeteget sütötem belőle, de bevallom a mértéktartás nem erősségem, így az utóbbi időben nem sütöttem semmit.<br /><br />Belefogtam újból a Herbalifeba. Eleinte nagyon rosszul éltem meg, de miután konzultáltam a lányokkal kiderült a hiba, és kedd óta a korrigált étrend szerint élek. A következő célom: szeptember 25-én lesz a barátnőm esküvője, és addigra 68-70 kg súlyt elérni. Ez persze nem tudom, hogy mennyire reális, mert legalább 1 hónapja nem mertem mérlegre állni, és így nem tudom, hogy honnan indulok. De meglátjuk.....Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-60351777923546849832010-07-01T07:14:00.003+02:002010-07-01T07:27:55.224+02:00A helyzet (nagyjából) változatlanMegint csak telnek a hetek, mi meg egyre fáradtabbak vagyunk. Továbbra sem szűnnek a túlórák, a 2-3x-os terhelés, néha már éjjel is munkával álmodok. Időnként azon veszem észre magam, hogy az asztal alatt úgy jár a lábam mint a motolla. Vagy éppen amikor még le sem teszem a telefont és már megint csöng, önkéntelenül is remegem a kezem mikor érte nyúlok. <br />Alvás szempontjából sajnos így sem tudok többet aludni. 5 max. 6 óra alvás után felébredek, és végem van. Mondjuk altatni sem kell esténként az is tuti. <br />Hogy mikor lesz ennek vége? Senki nem nyilatkozik. A vezérigazgatótól kaptunk egy virtuális hátbaveregetést emailon azt kész. De jövő 7 hétfőn kíváncsi leszek a fizu papírunkra, hogy mivel szúrják ki a szemünk?!<br />Ami az étkezésemet illeti, az idegesség nem tesz jót, mert evésre ösztönöz. Bár még mindig jobb, mintha a dohányzásra szoknék rá... Viccet félre téve ha összeülünk enni, megeszem az ebédem, meg aztán jöhet még mindenki más maradéka... így csillapítom magam. Híztam is egy kilót...<br />Bár érdekes, mert úgy külsőleg nagyon jól érzem magam a bőrömben. Karcsúbbnak, csinosabbnak.... Vettem néhány új ruhát - jutalomként -, és persze igyekeztem olyat választani, hogy takarjam a domborulatokat. Azért persze nem kívánom örökre feladni a fogyást, de asszem ez az időszak nem ennek kedvez. <br />Az egyik újságban találtam egy kupont Réka menühöz, lehet, hogy azt majd megnézem, és jövő hétre rendelek. Láttam, hogy Rodoszon van Réka tábor is, de amellett, hogy idén nem megyünk nyaralni, nem is hiszem, hogy az uram el tudnám ráncigálni egy ilyenre.<br />Tegnap este elmentünk a mekibe gyalog, és szuggeráltam magam, hogy majd csak egy salit egyek. Nem is volt gond, mert a meki tulajváltás miatt zárva volt. De az Auchan nyitva. Na, gondoltam, veszek egy almát magamnak, és hazafele azt rágcsálom, meg vettünk egy dinnyét is, az lett volna a vacsim. Ám az uram megtorpant a kínainál... kérdezte mit kérek: mondtam egy tésztát (gondoltam azt hozom ma enni). Hazaballagtunk, közben volt ám gimnasztika, mert százával leptek el minket a szunyogok. Útközben megettem az almát, aztán otthon egy 5 kilós dinnye negyedének áltam neki. Az uram persze kínaizott.... és végem lett!!! Nem bírtam ellenállni, és én is megettem a tésztám felét szecsuáni csirkével. Brühü... de olyan fini volt. Aztán befordultam, és alvás. Amúgy tudja valaki, hogy hogy kell szecsuánit csinálni????<br />Asszem vissza kell majd olvasnom, hogy mit is írtam előzőleg, mert téma akadna ám, de gondolkozni nem nagyon tudok.... Olyan lassan és megfontoltan beszélgetek manapság, hogy csak na, de nem az elmém fejlődött ilyen szintre, hanem leplezem, hogy közben gondolkodnom kell, nameg lehet, hogy alszom is két mondat között egy kicsit.<br />Távirati jellegben ennyit, remélem másoknak jobban tellik a nyaruk....Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-41563360771260323092010-06-18T22:23:00.002+02:002010-06-18T22:39:17.048+02:00Három hét után, rövidenNem fogytam ám el (<span id="SPELLING_ERROR_0" class="blsp-spelling-error">hi-hi-hi</span>), egyszerűen csak annyi munka van, hogy élni nincs erőm. Több mint 9 éve dolgozom itt, de ilyen sok meló még talán sose volt. Nem titok, a biztosítási területen dolgozom, azon belül is károkat rendezek. Így gondolhatjátok is: az <span id="SPELLING_ERROR_1" class="blsp-spelling-error">árvízkárokkal</span> <span id="SPELLING_ERROR_2" class="blsp-spelling-error">fekszünk-kelünk</span>. <span id="SPELLING_ERROR_3" class="blsp-spelling-error">Szabadságstopp</span>, túlórák, szombati munkanapok.<br />Így a <span id="SPELLING_ERROR_4" class="blsp-spelling-error">szobabiciklim</span> <span id="SPELLING_ERROR_5" class="blsp-spelling-error">kb</span>. pont akkor volt utoljára használva, mikor az előző bejegyzésem írtam. Előző 7végén ráadásul le is telt a 8 hetes bérleti idő, de csak ma vitték el a gépet. Szóval erőm teljében még rá is húzhattam volna, de egyszerűen erőm sem volt. Szóval ma jött a bérlő cégtől a pasi, és elvitte. Olyan üres a helye a gépnek... egészen nagy lett a lakás... azért jó szolgálatot tett, <span id="SPELLING_ERROR_6" class="blsp-spelling-error">mégha</span> a fogyásban nem is segített. A céget amúgy mindenkinek csak ajánlani tudom: korrektek, segítőkészek, és látjátok: még <span id="SPELLING_ERROR_7" class="blsp-spelling-error">plussz</span> napokat is hagytak nekem.<br /><span id="SPELLING_ERROR_8" class="blsp-spelling-error">Következtetés</span>: ha valaki házi használatra <span id="SPELLING_ERROR_9" class="blsp-spelling-error">kondigépet</span> akar venni inkább béreljen először, mert rögtön kiderül, hogy mekkora is a kitartás. Nálam 5 hétig megvolt a kitartás, aztán mélypont jött: nem mozdultak a kilók, nem formálódtam, és a szellemi <span id="SPELLING_ERROR_10" class="blsp-spelling-error">leterheltségem</span> sem volt kedvem biciklizésbe <span id="SPELLING_ERROR_11" class="blsp-spelling-error">folytani</span>.<br /><br />Ami azt illeti az utóbbi hetekben biztosan nem fogytam, talán inkább híztam is. Amióta ezernyi munka van alig főzök, igyekszem <span id="SPELLING_ERROR_12" class="blsp-spelling-error">gyorsan-gyorsan</span> bekapni valami egyszerűt. Ami persze azt is jelenti, hogy egyszerű beszerezni is ergo káros: cukros, lisztes, élesztős... <span id="SPELLING_ERROR_13" class="blsp-spelling-error">stb</span>.<br />Megint szemezgettem valami <span id="SPELLING_ERROR_14" class="blsp-spelling-error">update</span> vagy Béres Alexandra <span id="SPELLING_ERROR_15" class="blsp-spelling-error">ételrendeléssel</span>, de valahogy nem fognak meg a honlapon szereplő ételek. Nem tehetek róla: nem vagyok kecske, és ennyi meló mellett jól esik sok finommal jutalmazni magam. (<span id="SPELLING_ERROR_16" class="blsp-spelling-error">Méghogy</span> nem a társadalom tehet az elhízások java részéről!!!!)<br /><br />Múlt hétvégén (a nagy <span id="SPELLING_ERROR_17" class="blsp-spelling-error">szabistoppban</span>) azért sikerült egy <span id="SPELLING_ERROR_18" class="blsp-spelling-error">wellness</span> hétvégét beiktatni. 31 éves lettem ugyanis (és nem soványabb), és a <span id="SPELLING_ERROR_19" class="blsp-spelling-error">barátnőm</span> meglepett egy 3 napos <span id="SPELLING_ERROR_20" class="blsp-spelling-error">hétvégi</span> kiruccanással. Rám is fért. Az ember azt gondolná: <span id="SPELLING_ERROR_21" class="blsp-spelling-error">Oh</span>, <span id="SPELLING_ERROR_22" class="blsp-spelling-error">wellness</span>: egészséges ételek, italok, sport. Hát nem. <span id="SPELLING_ERROR_23" class="blsp-spelling-error">Félpanzió</span> (zabálás), lazulás (zabálás), esti <span id="SPELLING_ERROR_24" class="blsp-spelling-error">kártyapartik</span> (zabálás). Azért remélem a több órás szaunával kicsit tudtam kompenzálni a sok kaját. De mit tehettem volna: <span id="SPELLING_ERROR_25" class="blsp-spelling-error">jöttünkben</span> -<span id="SPELLING_ERROR_26" class="blsp-spelling-error">mentünkben</span> hol egy cukrászdába, hol egy <span id="SPELLING_ERROR_27" class="blsp-spelling-error">csokimúzeumba</span>, hol egy szlovák sörözőbe ütköztünk. Meg hát az embernek egyszer van szülinapja..... Ismerős, mi??? A sok kifogás. Bizony, azok, de akkor is fene jó volt.<br /><br />A sok eső mellett beköszöntöttek a nagy melegek. Rátok hogy hat? Kevesebb ételt esztek? Én sosem ettem a melegtől kevesebbet. A hidegtől, a téltől, a nyártól... semmitől sem. Engem ezek nem befolyásolnak. Sőt!!! <span id="SPELLING_ERROR_28" class="blsp-spelling-error">Légkondicionált</span> irodában az ember szervezete is be van csapva.<br /><br />Hát remélem kedveskéim Ti nagyobb sikerrel jártatok az elmúlt 3 hétben! Várom a visszajelzéseket!<br /><br /><span id="SPELLING_ERROR_29" class="blsp-spelling-error">Pusszancs</span>!!!Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-70110413399117507222010-05-26T07:42:00.003+02:002010-05-26T08:28:38.932+02:00Újabb kísérletA hétvégén nagy letargiában voltam. Totális elkeseredés lett úrrá rajtam. Hetek óta nem mozdult súlyom, pedig ugye bicikliztem is, nagyrészt az étkezésemre is odafigyeltem. És sajnos azt sem mondhatom el, hogy izommá alakult a háj, mert a ruháim nem jönnek fel könnyebben, a fenekem sem lób kevésbé.... Hát ez van...<br /><br />Szóval nagy letargiában a hétvégét nagy evészetekkel töltöttük. Na nem egész nap ettem, de bizony naponta háromszor, mikor leültem enni, nem kíméltem magam, jöhetett bármi. Márpedig anyunál jártunk, ő meg jól felpakolt mindenfélével, így jött is bármi.<br /><br />De tegnap egy igen büszke napot zárhattam. Reggelire ugyanis 30 dkg epret ettem, aztán ebédre egy Norbi salátát 1 croissanttal. Mikor hazaértem koktélparadicsomot ettem uborkával, és Óvári sajttal, majd egy kicsit később nekiálltam biciklizni. Közben néztem a felvett műsoraimat, így büszkén szálltam le a végén 85 perc biciklizés után. :) Este azért rámjött az ehetnék érzés, így még megettem egy Norbi pudingot, de a további zabálást hála Istennek megúsztam.<br /><br />Tegnap az egyik újságban találtam egy cikket a Paleolit táplálkozásról, legközelebb bemásolom!Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-12735629872194403302010-05-22T09:36:00.004+02:002010-05-22T09:59:21.190+02:00Igaza lehet Garffykának! A problémák beismerése gyengeséget takar sok ember szemében. Ma már kevésbé, de régebben többször ítélték el az embert, ha orvosi segítséget kért a mentális problémáira. Most, ha valakinek elmesélem, hogy terápiára járok, látom, ahogy végigfut az arcán: Atyaég! Lehet, hogy holnap fegyverrel a hóna alatt fogja a kollégáit sakkban tartani a munkahelyén?<br />Hát nem!!! Ez nem erről szól. Jártam agykontroll tanfolyamon, ahol ugyebár arra a kérdésre, hogy: Hogy érzed magad? - illik azt válaszolni, hogy: Egyre jobban!<br />De ott is felhívta a figyelmünket az oktató, hogy azért ezzel se essünk túlzásba. Ha valaki őszintén kérdezi, és nem csak úgy, hogy kérdezzen valamit, ha egy barátunk kérdezi például: Neki nyugodtan ki lehet önteni a lelkünket.<br />Könnyebb folyamatában segíteni valakinek, mint már tragédiákat megoldani!!!<br /><br /><br />Ma éjjel rengeteg botorságot álmodtam. Például azt, hogy szültem egy kis pufók kisfiút, aki 22:45-kor jött világra. És annyira jó gyerek volt, hogy sosem sírt, és valamikor este jutott eszembe, hogy mivel nem is sírt, így enni sem adtam neki, mert nem jelezte. Ezt írja az álmoskönyv:<br />GYEREK Valami jót jelent. Új lehetőségek, pozitív változások jele. Jó híreket kapunk, vagy örömben lesz részünk. Az alvó gyerek belső megnyugvást, kiegyensúlyozottságot jelent.<br />SZÜLÉS <a name="hiv206"></a>-Fiút szülni: Ha álmunkban gyereket szülünk, arra számíthatunk, hogy olyan lehetőségek tárulnak elénk, amelyeket mindenképpen ki kell használnunk, mert pozitív hatással lesznek életünkre.<br /><br />Ezek azért nem rossz jelentések!<br /><br /><br />Ha már ilyen jó lelentéseket láttam, remélem, hogy ez a fogyókúrámra is jó hatással lesz. Mert a héten továbbra is a súlytartó állapotban voltam. Mármint igyekeztem én normálisan enni. Reggelire mindig gyümölcs volt. A 3in1 tejeskávém lecseréltem 2in1-re. Ebédre nem ettem tésztát, rizst... utána azért mindig volt (sajnos) édesség. Aztán vacsorára hétfőtől-szerdáig megint gyümölcs, vagy valami Norbi által engedélyezett volt. Bevallom, csütörtök-péntek estére elcsüggedtem, és egy vékony szelet kenyeret ettem felvágottal. A jó hír az, hogy korábbi önmagam még tudott volna enni 3x ennyit is, de visszafogtam magam. A biciklizésben viszont nagyot csalódtam. Sokkal többet vártam volna tőle. Vagy egyáltalán attól, hogy mozogni kezdtem. De semmi. Pedig szívesebben csinálom, mint bármelyik tornát!!! Szóval június elején lejár a bérlés, és valószínűleg nem fogom hosszabbítani, mert nem látszik változás a hatására.<br /><br />Szóval felemás hetet zártam. A lelkiismeretemmel jól vagyok - ami evést illeti. De csalódott, hogy a biciklizés ennyire nem hozott eredményt!Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-12776167458696487992010-05-18T21:00:00.002+02:002010-05-19T09:26:20.051+02:00Csak őszintén!Kb. pont egy éve szörnyűséges evésrohamaim voltak. És persze csakis szénhidrátra. Vagyis jöhetett bármi, de akkor nyugodtam meg egy kicsit, ha szénhidrátot ettem. Jöttömben mentemben azon gondolkoztam, hogy hol találom a következő közértet, ahol hozzájuthatok egy kis kajához. Hazafelé a buszon azon törtem a fejem, hogy ha nem bírom ki hazáig, akkor melyik megállónál szálljak le, ahol lesz valami közért. És ez alól nem volt mentség az sem, ha otthonra nem vettünk semmi rágcsát, mert hát vannak este 10-kor nyitva lévő kisközértek, és végszükség esetén félre lehetett dobni a szalmonellától való félelmeimet: gyúrni egy csipetke tésztát, és felzabálni. Aztán persze jön a bűntudat, az önmarcangolás, és kezdődik félóránként elölről az egész.<br />Közben ezerrel készültem az augusztusi esküvőmre, és addigra mindenképpen szerettem volna leadni kb 10 kilót. Hát irány egy fogyiszalon: testtekercselés, infraszauna. Ezzel, és a folyamatos zabálással annyit sikerült elérnem, hogy nem híztam, mert úgy tűnik a kettő ütötte egymást. Szóval az esküvőmön nem én voltam, aki szerettem volna lenni: karcsú hercegkisasszony.<br /><br />Mikor a fenti rohamok már mentálisan zavartak, segítséget kértem. Egyik barátnőm járt pszichoterápiára korábban, és könyörögtem, hogy kérjen időpontot a dokijához, vagy a doki ajánljon valaki mást, ha ő nem is érne rá. Végül nagy nehezen csak összehoztuk. Abban az állapotban voltam, hogy bárki segítsége jó lesz, csak valaki SEGÍTSEN!<br /><br />A doktor egy nagyon kedves harmincas éveiben járó hölgy, aki először felmérte, hogy hányadán is állunk, tud-e ő segíteni egyáltalán a gondjaimon. Azóta folyamatosan járok hozzá, és sok mindenben világosabban látok. Leginkább egy önismereti tanfolyamnak nevezném így egy év után. Sokmindenre ráeszméltem, sok mindenen változtattam, de igen hosszú idő van még előttem. Nem is hinné az ember, hogy mennyi-mennyi gyerekkorból maradt frusztrációval vagyunk tele. Vagyis mondom inkább 1 szám 1 személyben: nagyon sok gyerekkori frusztráció van. Pedig teljesen hétköznapi családban nőttem fel. Dehát ugye a tanult szokásaink gyerekkorunkból jönnek. És akkor ugye van a két véglet: aki homlokegyenest máshogy csinálja ha felnő, és aki ugyanúgy.<br /><br />Jah! Csakhogy van ám harmadik is!!! Hiszen az egy dolog, hogy máshogy, vagy úgyanúgy csinálnám a dolgokat, HOGYHA belép egy másik fél az életünkbe (párkapcsolat), és ő is hordoz egyfajta személyiséget, és rengeteg saját frusztrációt magában. És akkor borul az elmélet, borul minden, amit elhatároztunk, hogy nálunk nem úgy lesz.<br /><br />Az egy éves terápia alatt mint említettem nagyon sok mindenben tisztábban látok. Megtanultam, hogy mások életét nem nekem kell megoldanom, nem vállalhatok túlzott felelősséget a szüleim, a testvérem, az ő kapcsolatuk felett. Az ő életüket nekik kell megoldani. Újra tudom kezelni, és megtanultam szétválsztani az "Ő" családjukat, az "Én" családomtól. Szóval mások életét már nem igazgatom, a saját életemet viszont még nem tudom. Furcsa állapot ez, mert egyébiránt egy elég határozott ember vagyok, határozottságot követelő munkát végzek, de a párkapcsolataimban eddig sem, és most sem tudok a sarkamra állni.<br /><br />Hogy honnan is jött most ez a fenti gondolat? Hát onnan, hogy a keddi nap a terápia napja. És annyira megviselt a mostani kezelés... Egyhelyben toporogva érzem magam, nem tudom ledönteni a magam gerjesztette gátakat, holott a bennem lévő énem tökéletesen tudja, hogy mit is és hogy is kéne tennem. De amikor eljön a cselekvés ideje, akkor egyszerűen jön egy blokk, és nem tudok kitörni.<br /><br />Pedig ha arról van szó, imádom a gondjaimat kibeszélni, mert megkönnyebbülök. Csak éppen az illetékes személlyel nem megy. Amúgy az utóbbi időben tettem egy megfigyelést: egyre kevesebb ember beszél a gondjairól. Nem panaszkodásról beszélek, hanem kiönteni a lelket, "ötletbörzét" tartani. De valahogy mindenki magában tartja, szégyenli talán... Korábban nyílt embereket figyelek, és azt látom, hogy élnek olyan életszituációkban, ami nem normális, tesznek olyan dolgokat, ami tuti, hogy senkinek nem jó, de egy szót nem szólnak, csak csinálják. Fülük-farkuk behúzva, és mennek előre. Magukat csapják be, vagy a környezetüket akarják? Mert hogy azokat a szituációkat nem lehet élvezni az biztos.... <em><span style="color:#ffff00;">Miért nem beszélünk a problémáinkról mi emberek? Szégyelljük????</span></em>Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-54015231981684069592010-05-18T08:00:00.001+02:002010-05-18T08:00:02.937+02:00Először is kezdem azzal, hogy tegnap reggelire a szokásos tejeskávém mellé <span id="SPELLING_ERROR_0" class="blsp-spelling-error">kb</span> 20 dkg epret ettem. Ebédre <span id="SPELLING_ERROR_1" class="blsp-spelling-error">zöldbabfőzeléket</span> ettem <span id="SPELLING_ERROR_2" class="blsp-spelling-error">csirkepörivel</span>, de utána nem bírtam megállni, és leszaladtam a büfébe egy Raffaello golyóért. Ez olyan, mint a <span id="SPELLING_ERROR_3" class="blsp-spelling-error">kókuszgolyó</span>, csak fehér és krémes és <span id="SPELLING_ERROR_4" class="blsp-spelling-error">hmmmm</span>. Szóval hazafelé beugrottam a Norbi pékségbe, és vettem egy zacskó pogácsát (1090,- Ft), egy kalácsot (690,- Ft), és két kakaós tekercset (300,- Ft). Hazafelé újra beláttam, hogy már tudom miért hagytam fel a Norbi termékek fogyasztásával: DRÁGA. Erre Norbi egyszer azt mondta, hogy minél nagyobb lesz a kereslet, majd úgy lehet csökkenteni az árakat. Mikor jön már el az az időpont? Na meg persze azon is gondolkoztam, hogy miért fizettem olyan sokat, tuti átvertek (már megint - mert ott szoktam ám próbálkozni). Megnéztem a blokkot, és akkor derült ki számomra, hogy a pogácsa 890,- Ft helyett 1090, - Ft. Ha erre ott rádöbbenek, eszem ágába nem lett volna megvenni. Ezt már nem lehet visszacsinálni. A tervem az, hogy lefagyasztom a felét, és ha kell, előveszek pár szemet és megeszem. Mármint kiolvasztom és megeszem. Normál <span id="SPELLING_ERROR_5" class="blsp-spelling-error">pékárunál</span> ez beválik. Remélem itt is. Próba szerencse.<br />Hazaérve megsütöttem az alábbi <span id="SPELLING_ERROR_6" class="blsp-spelling-error">csirkeszárnyat</span>, és ettem belőle 1-<span id="SPELLING_ERROR_7" class="blsp-spelling-error">et</span>, eltettem a mai ebédre 2-őt. Csaba felfalta a többit.<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuzgM78LD-bgGQxt78lHk6jQ-nNyK3YX-KVAyN44zGas7IzdjDMXUByn-gpq6pO2g20T3tgiLiEL8B-yGvdJlC9aruKwAh1sSe_L3hAFDqs6usP2C9FDvZqcVOmDNCKHxLIkReV89Q230/s1600/IMG_7496.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; DISPLAY: block; HEIGHT: 300px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5472285146927065122" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuzgM78LD-bgGQxt78lHk6jQ-nNyK3YX-KVAyN44zGas7IzdjDMXUByn-gpq6pO2g20T3tgiLiEL8B-yGvdJlC9aruKwAh1sSe_L3hAFDqs6usP2C9FDvZqcVOmDNCKHxLIkReV89Q230/s400/IMG_7496.JPG" /></a><br />Aztán a kedvenc májusi <span id="SPELLING_ERROR_8" class="blsp-spelling-error">nasim</span> jött: eper <span id="SPELLING_ERROR_9" class="blsp-spelling-error">nyakonöntve</span> édesítős tejföllel. Én sajnos csak 20%-<span id="SPELLING_ERROR_10" class="blsp-spelling-error">os</span> tejfölhöz jutok hozzá, ugyanis laktóz érzékeny vagyok, és abból nincs más. Na meg persze nem is <span id="SPELLING_ERROR_11" class="blsp-spelling-error">lightosan</span> megcsorgatva szoktam enni, hanem beterítem vele. De az <span id="SPELLING_ERROR_12" class="blsp-spelling-error">illusztráció</span> ezt kívánta. :)<br /><br /><br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5ssUVSGFQI-KSuhJGkO1nI3gMrhbF1BBYd8L3WA9xujcNjACwluVFtAcvcHgjnC8KISh0wBmctlIWCS23PfxH5yTwyFhtThtw3bxuNkVceWuGufJFudggkng3kHLQ0B7Hl6Fww41uC38/s1600/IMG_7497.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; DISPLAY: block; HEIGHT: 300px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5472285146439085074" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5ssUVSGFQI-KSuhJGkO1nI3gMrhbF1BBYd8L3WA9xujcNjACwluVFtAcvcHgjnC8KISh0wBmctlIWCS23PfxH5yTwyFhtThtw3bxuNkVceWuGufJFudggkng3kHLQ0B7Hl6Fww41uC38/s400/IMG_7497.JPG" /></a><br />Tegnap este - míg sült a csirke, <span id="SPELLING_ERROR_13" class="blsp-spelling-error">nameg</span> utána is - <span id="SPELLING_ERROR_14" class="blsp-spelling-error">fogyiblogokat</span> olvastam. Merthogy örömmel tapasztaltam, hogy növekedett rendszeres olvasóim tábora. Isten hozott mindenkit, remélem nem okozok csalódást napi nyűglődésemmel, önmagammal való küzdelmemmel.<br /><br />Bár, ahogy olvastam, a legtöbbünknek saját magát leküzdeni a legnehezebb. Azt gondolni, hogy fogyózni, diétázni, egészségesen élni olyan egyszerű. Pedig nem az. Nagyon nem. Aki nem ebbe született bele annak legalább olyan nehéz, mint beköltözni egy <span id="SPELLING_ERROR_15" class="blsp-spelling-error">Amish</span> faluba. Erről eszembe <span id="SPELLING_ERROR_16" class="blsp-spelling-error">jutot</span> egy film. Nem emlékszem a címére, de arról szólt, hogy egy újgazdag házaspár menekül a törvény elől, és egy <span id="SPELLING_ERROR_17" class="blsp-spelling-error">Amish</span> faluban köt ki. Hajnalban ébresztő, késő estig házimunka, és még egy telefon sincs. Gondolom többeknek már be is ugrott. Szóval valami ilyen érzés életmódot váltani is. Az ember felkel, nyúlna a hagyományos dolgokért, és ha nagyon álmos már csak az első jóleső falatok után döbben rá, hogy mit is tett. Persze száműzhetnénk a háztartásból az összes oda nem illő dolgot, de nem csak egyedül élek, és az uram helyében magam is <span id="SPELLING_ERROR_18" class="blsp-spelling-error">sikítófrászt</span> kapnék, ha valaki akaratomon kívül akarna egy új életmódra ráerőszakolni. <span id="SPELLING_ERROR_19" class="blsp-spelling-error">Nameg</span> Csabát nem zavarja a súlya, pedig Ő sem az a <span id="SPELLING_ERROR_20" class="blsp-spelling-error">nádszál</span>, mint mikor 5 és fél éve összejöttünk. Jó, akkor egy krízis közepén volt, és le volt fogyva, de azért néha csendben elnézem, és bizony kikerekedett a <span id="SPELLING_ERROR_21" class="blsp-spelling-error">búrája</span>. Szerinte évek óta ugyanannyi kiló, de az utóbbi időben tényleg egy szépen felfújt lufira hasonlít a feje. <span id="SPELLING_ERROR_22" class="blsp-spelling-error">Nameg</span> a <span id="SPELLING_ERROR_23" class="blsp-spelling-error">sörhas</span>. Ami tényleg <span id="SPELLING_ERROR_24" class="blsp-spelling-error">sörhas</span>, mert sajnos elég sok sört iszik. De őt nem aggasztja.<br /><br />Én viszont ízig vérig nő vagyok, nem elégít ki, hogy csak egy pasinak tetszem, igenis jól esik, ha<br />ízlésesen megnéznek az utcán, felfigyelnek a dekoltázsomra, vagy a <span id="SPELLING_ERROR_25" class="blsp-spelling-error">férfikollégák</span> huncutul a fülembe súgják, hogy csinos vagy ma Gabika. Nincs ebben semmi perverz, és nem is trófeákra pályázom, egyszerűen csak jó dolog jól kinézni. Van két 50-<span id="SPELLING_ERROR_26" class="blsp-spelling-error">es</span> <span id="SPELLING_ERROR_27" class="blsp-spelling-error">kolléganőm</span>, akiket nő létemre napi szinten megcsodálok, hogy milyen ízlésesek, és nőiesek, és le a kalappal előttük. Na ilyen akarok lenni. Ezt nevezem én ízig-vérig nőnek!<br /><br />És persze, hogy magamnak akarok első sorban tetszeni. Visszanézem a régi képeimet és szorul a szívem. Megállapítom, hogy jó bőr voltam. Most meg nem győzök <span id="SPELLING_ERROR_28" class="blsp-spelling-error">slankító</span> ruhákat keresni. Szóval igenis magunkat kell legyőzni, meghódítani nem mást. És miért van mégis, hogy bármennyire is áhítozva nézzük a régi albumokat közben mégis egy zsíros kenyeret majszolunk közben? Vagy miért egy krémesbe folytjuk a bánatunkat? Na ezt kutatom folyamat. Lehet, hogy ennyi idő után már nem vagyok alkalmas életmódot váltani? Szeretem az állandó dolgokat, biztosan ebben is leledzik a hiba. Ezt úgy értsd, hogy nehezen szakadok a régi dolgokból, a járt utat a járatlanra nehezen cserélem. <span id="SPELLING_ERROR_29" class="blsp-spelling-error">Mégha</span> agyban tudom is, hogy egy <span id="SPELLING_ERROR_30" class="blsp-spelling-error">életmódváltás</span> jó dolog, hosszú távon hasznomra válik, akkor is nehéz átállni.<br /><br />"Örömmel " olvastam, hogy más is a <span id="SPELLING_ERROR_31" class="blsp-spelling-error">következetesség</span> miatt kezdte a <span id="SPELLING_ERROR_32" class="blsp-spelling-error">blogját</span>, és mégsem sikerült tartani magát, hiába a nagy plénum. Ismerős. Azért írom napi szinten, hogy mit eszem, hogy visszatartó erő legyen. És hiába a <span id="SPELLING_ERROR_33" class="blsp-spelling-error">nyilvánosság</span>, hiába az írott szó, mégis nagyon nehéz.<br /><br />Nos, hajrá mindenki, hajrá <span id="SPELLING_ERROR_34" class="blsp-spelling-error">fogyibloggerek</span>, fog ez menni, csak ki kell tartani! Az <span id="SPELLING_ERROR_35" class="blsp-spelling-error">életmódváltás</span> lassú. Újszülöttek vagyunk, újra kell kódolni magunkat, és akkor garantált a siker.<br /><br /><div align="center">Lassan járj, tovább érsz! avagy Lassan rágj, tovább élsz!</div><div align="justify"></div>Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-70692998776623688762010-05-17T17:24:00.002+02:002010-05-17T17:35:10.617+02:00Gondolkodás a tett halálaMert hát ugye megint gondolkoztam. Egész álló hétvégén ezen járt a fejem. Márminthogy: hogyan is tudnám újra beindítani a fogyást. Hát visszagondoltam a kezdetekre. Mi is volt máshogy? Igyekeztem Norbi termékekkel helyettesíteni az étkezéseimet. Lehet, hogy most is ezt kéne? Vissza a gyökerekhez? Mert úgy tűnik, hogy tartani elég jól tudtam az akkor leapadt kilókat, de fogyni meg csak úgy tudtam. Azt is elárulom, hogy miért. Mert valahogy, valahol elhagytam az önfegyelmemet. Bármennyire is tudom, hogy mi lenne a jó, egyszerűen ugrok a hagyományos dolgokra.<br />Hiába! Amíg anyu főzött rám szinte semmi bajom nem volt a súlyommal. Azért a szinte, mert elégedett sosem voltam, de akkor hosszú évekig tartottam a súlyomat. Amióta főzök, azóta hízok. Illetőleg amióta magam vásárolok - ezt is hozzátenném. Anyu is meglepett minket pudinggal, csokival stb, de úgy, ahogy az ember magát szokta. Nem irigy volt anyu, félre ne értse senki, csak: amit látsz, megkívánsz. Tudom: nem menj éhesen vásárolni. De a legjobb egyáltalán nem vásárolni, és nem főzni. De ez ugye nem megy.<br />Lelki erőm!!! Hahóó! Hol vagy? Közeleg a szülinapom, és még félúton sem járunk a diétával!!!!<br /><br />És az ígért oldal, amit felfedeztem:<br /><br /><div align="center"><a href="http://hazisuti.lapunk.hu/">http://hazisuti.lapunk.hu/</a></div><div align="center"> </div><div align="justify">Nem tudom, hogy ki mennyire rajong Norbiért, de a fenti oldal gazdája az Ő segítségével fogyott le, és nagyon hasznos tanácsokat lehet olvasni az oldalán, és jó recepteket is találni. Jó böngészést.</div>Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-57862491120195532452010-05-13T21:00:00.000+02:002010-05-14T12:38:16.552+02:00Borús csütörtökJelentem alásan egyre jobban viselkedik a derekam. Már kicsit enyhült a fájdalom, így lasan kiegyenesedni is fogok tudni.<br />Sajnos Herbalife-os kísérleteim dugába dőlni látszanak. Bevallom nekem is az hiányzik, hogy rágjak. Az evés cselekedete és minden öröme. Tisztára tudathasadt állapot, mert egyébként meg tudom, hogy ha komolyan venném, akkor már régen hatott volna, és ez alatt az egy hét alatt akár 1-2 kg is lement volna. Az ember azt hinné, hogy kis súlyfeleslegtől egyszerűbb megválni, mint a nagyobbtól. De be kell lássam ez nem igaz. Az első négy kiló annyira "könnyen" lement, és most meg csak "ácsorgok" egyhelyben.<br />Reggelire a szokásos tejeskávé, fél shake és 1 körte volt. Ebédre megettem a maradék két csípős csirkeszárnyat, majd utána kb fél kg epret tejföllel nyakonöntve.<br />Este amint hazaértem ugrottam is az ágyba, hogy kíméljem a derekamat. Aztán rá-rá jártam a hűtőre, és csipegettem a maradék pogácsa tésztáját. Végül (lehet, hogy ezt már nem kellett volna) megint fél kg eper jött tejföllel. Csaba tisztára elhűlt tőlem, hogy honnan vettem ezt a hülyeséget, hogy az epret tejföllel egyem, milyen gáz... Hiába unszoltam, hogy kóstolja meg, mert hihetetlen finom.... Ja és ittam egy pohár citromos sört is!<br /><br />Amúgy ha lesz egy kicsit több időm, akkor megosztom veletek egy honlapról tapasztaltakat. Nemrég fedeztem fel, nagyon tetszik. Norbi módszereire épülve fogyott le az írója, és nagyon sok receptje is van, így érdekes lehet minden fogyizónak!Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-32284787654508248532010-05-13T09:06:00.009+02:002010-05-13T10:55:09.315+02:00Az utóbbi időben nagyon büszke voltam arra, hogy a húsvéti nagy <span id="SPELLING_ERROR_0" class="blsp-spelling-corrected">derék fájás</span> totálisan megszűnt. Aztán elkezdtem biciklizni, és megint picit fájt, meg a térdem is. De változtattam az ülés beállításán, és ez is gyorsan elmúlt.<br />Aztán kedden a <span id="SPELLING_ERROR_1" class="blsp-spelling-error">munkahelyemen</span> egy nemesen egyszerű feladat közepette - kevésbé diszkréten <span id="SPELLING_ERROR_2" class="blsp-spelling-error">wc-n</span> voltam, és húztam fel a nadrágom -, ismét egy rossz mozdulat, és végem volt. Így a keddi és szerdai biciklizés is kimaradt. Egy valami jó ebben az állapotban: feküdni. Úgy semmi bajom nincs. <span id="SPELLING_ERROR_3" class="blsp-spelling-error">Dehát</span> ugye dolgozni csak kell, és közlekedni is, így most úgy jövök megyek, mintha örökké a földet bámulnám: derékban meghajolva kissé. Próbálom, hogy természetesnek <span id="SPELLING_ERROR_4" class="blsp-spelling-error">hassék</span>, de gondosabb szemlélő nem siklik el felette. Egy kedves <span id="SPELLING_ERROR_5" class="blsp-spelling-error">kolléganőm</span> hozott ma nekem egy 31 gyógynövényből készült olajat, melyből pár cseppel be kell dörzsölni, és akkor <span id="SPELLING_ERROR_6" class="blsp-spelling-error">izomlazító</span> hatása van. Jó lenne, ha hatna, mert semmi kedvem megint a reumára menni, injekciókat kapni. Még a <span id="SPELLING_ERROR_7" class="blsp-spelling-error">múltkori</span> esetből maradt gyógyszerem, de abból meg az egyik <span id="SPELLING_ERROR_8" class="blsp-spelling-error">steroid</span> tartalmú, így azokat nem szívesen enném.<br /><br />De a panaszokat félretéve a tegnap elfogyasztott ételek a következők voltak.<br />Reggelire ettem egy körtét, meg fél bögre <span id="SPELLING_ERROR_9" class="blsp-spelling-error">shaket</span>. Ebédre az előző nap elkészített pácolt <span id="SPELLING_ERROR_10" class="blsp-spelling-error">csirkeszárnyból</span> ettem hármat sima rizzsel. Délután elrágtam egy banánt. Mikor hazaértem úgy döntöttem, hogy végre itt az ideje, hogy a Norbi lisztemet felhasználjam, és összekevertem egy pogácsának valót. Bevallom, hogy a nyers tésztából már annyit elrágtam, hogy mikor kisült alig 1-2 darabot ettem belőle. Hiába, oda vagyok a nyers <span id="SPELLING_ERROR_11" class="blsp-spelling-error">sütitésztákért</span>.<br /><br /><br />Hozzászólásaitokra válaszolva mindenkinek teljesen igaza van. Én már jó ideje tudom, és érzem, <span id="SPELLING_ERROR_12" class="blsp-spelling-error">nameg</span> vallom, hogy mindenkinek megvan a maga <span id="SPELLING_ERROR_13" class="blsp-spelling-error">testreszabott</span> diétája. Az ami X-nek bejön, az korántsem biztos, hogy Y-nak is. Sőt, azt tapasztaltam magamon, hogy az, ami egyszer már bejött nekem, az nem biztos, hogy másodszor is be fog jönni. Na erre kéne a teljes <span id="SPELLING_ERROR_14" class="blsp-spelling-error">életmódváltás</span>.<br /><br />De esendő ember vagyok magam is. És <span id="SPELLING_ERROR_15" class="blsp-spelling-error">bárakárhányszor</span> próbálkoztam az <span id="SPELLING_ERROR_16" class="blsp-spelling-error">életmódváltással</span>, nem bírtam kitörölni az életemből a korábbi 20-30 év étkezési szokásait. És ez alatt nem azt kell érteni, hogy éjjel nappal csülköt ettem szalonnával. Igazán kövér sem voltam soha. De bizony egy-egy jobban elengedett időszak közben feljött pár kiló.<br /><br />És biztosan a sport hiánya is közrejátszott. Hiszen ha végiggondolom az elmúlt éveim, mit csináltam. Ültem 8 évet az általános iskolában. Aztán 4 évet a <span id="SPELLING_ERROR_17" class="blsp-spelling-error">középsuliban</span>, azóta pedig a <span id="SPELLING_ERROR_18" class="blsp-spelling-error">munkahelyemen</span>. És sajnos már a középiskolában fel voltam mentve tesiből úgy másodiktól. Szóval a sport kimaradt, egyre többet ültem, nem is figyeltem oda az étkezésre, és láss csodát: <span id="SPELLING_ERROR_19" class="blsp-spelling-error">hízogatok</span>.<br /><br />És nem kibúvót keresve, de ott van még az alkat is. Mert van olyan ember, aki csokit eszik pacallal, este 10-kor vagy még később eszik, és egy erősebb széllökés elfújja. És van a másik csoport, aki megbámulja egy cukrászda kirakatát, és hízott 2 kilót. Én valahol a kettő között, talán inkább a könnyebben hízók táborát erősítem. De amíg régen, ha 1-2 kilóval elmozdult a mérleg elég volt annyit tennem, hogy picinykét kevesebbet ettem, most már kemény küzdelem minden kilótól való megszabadulás.<br /><br />És akkor <span id="SPELLING_ERROR_20" class="blsp-spelling-error">mégegy</span> igencsak zavaró tényező: a körülöttünk lévő világ. Ami igenis engem/minket esendő embereket kísértésbe hoz. Mert mi volt régen. Egy-egy <span id="SPELLING_ERROR_21" class="blsp-spelling-error">hot-dog</span> árus, néhány <span id="SPELLING_ERROR_22" class="blsp-spelling-error">lángosos</span> és kész. Mi volt a boltban? Párféle keksz, konzervek, de nem <span id="SPELLING_ERROR_23" class="blsp-spelling-error">zacsis</span> kaják.<br />És mi van most? Nem tudsz úgy kilépni az utcára, hogy ne <span id="SPELLING_ERROR_24" class="blsp-spelling-error">látványpékségek</span> fogadjanak 50 méterenként. Emitt egy kürtős kalács árus, amott egy cukorka/<span id="SPELLING_ERROR_25" class="blsp-spelling-error">csokika</span> bolt. Bemész a közértbe, és az első polcon a boltban: chips, édes kekszek. <span id="SPELLING_ERROR_26" class="blsp-spelling-error">Szemmagasságban</span> a sok <span id="SPELLING_ERROR_27" class="blsp-spelling-error">zacsis</span> <span id="SPELLING_ERROR_28" class="blsp-spelling-error">express</span> kaja. Te kitartóan haladsz a zöldséges pulthoz, megveszed, hazaviszed, büszke is vagy magadra. Hazamész, ízlésesen felszeleteled, elrendezed egy tálon, beülsz a TV elé, és jönnek a <span id="SPELLING_ERROR_29" class="blsp-spelling-error">szupi</span> reklámok: joghurtok (cukorral ízesítve), csupa vitamin kekszek és cukorkák gyerekeknek (cukorral bombázva), chipsek és cukros <span id="SPELLING_ERROR_30" class="blsp-spelling-error">üdiítők</span>, hogy mindezt <span id="SPELLING_ERROR_31" class="blsp-spelling-corrected">leöblítsd</span>.<br />Hirtelen ami eszembe jutott <span id="SPELLING_ERROR_32" class="blsp-spelling-error">vérlázító</span> reklámok:<br />- Amikor a kisgyerek a piacon megáll az édességes pult előtt, majd jön szuper anyuka, és rábeszéli a ki tudja hány vitaminnal töltött cukorkára. Könyörgöm, ha már a piacon van vegyen a szerencsétlen gyereknek egy kiló epret!!!<br />- Vagy a <span id="SPELLING_ERROR_33" class="blsp-spelling-error">Tucc</span> reklámja. Ne falj fel akármit!!!! Bekapja a földgömböt, szétreped a nadrágja.... De amint a <span id="SPELLING_ERROR_34" class="blsp-spelling-error">Tucc-ot</span> kezdi el enni, abban a pillanatban lefogy. Mit is sugall a reklám? Egyél bármilyen szituban inkább <span id="SPELLING_ERROR_35" class="blsp-spelling-error">Tuccot</span>, mert attól kacsú leszel! Cikket olvashattok róla: <a href="http://homar.blog.hu/2009/05/04/botrany_belgiumban_keszul_a_gyori_keksz">itt</a>. Ez persze csak egy szösszenet, sajnos a <span id="SPELLING_ERROR_36" class="blsp-spelling-error">neten</span> az összetevőit nem találtam meg.<br /><br />Aztán ott van <span id="SPELLING_ERROR_37" class="blsp-spelling-error">Stahl</span> főzős műsora, ahol készít a gyerekeknek valami egészségeset és finomat. Hozzávalók: zabpehely, 30 dkg cukor.... <span id="SPELLING_ERROR_38" class="blsp-spelling-error">stb</span>. Én elhiszem, hogy a zabpehely egészséges, de a cukor is az? És aztán beleolvastam az egyik <span id="SPELLING_ERROR_39" class="blsp-spelling-error">szakácskönyvébe</span> is, ami a diétás, vagy inkább kevésbé ártalmas édességekről szól. <span id="SPELLING_ERROR_40" class="blsp-spelling-error">Nézegettem-nézegettem</span>, aztán megtaláltam az apró betűs részeket. Még pedig azt, hogy egy szeletet ehetsz belőle, vagy éppen két kockányit. Na ilyen alapon elég sok étel <span id="SPELLING_ERROR_41" class="blsp-spelling-error">súlykímélő</span>!<br />Félre ne értsétek, én általában szeretem <span id="SPELLING_ERROR_42" class="blsp-spelling-error">Stahlt</span>. Szoktam ötleteket lesni tőle, megvettem az újságjait hasznos tanácsok után kutatva. De ne nézzük már egymást hülyének az eladási index növelése érdekében.<br /><br />Háborgásomat félretéve összefoglalnék, és csakis a saját nevemben: Befolyásol a körülöttem lévő világ, és a saját gyengeségem, de nem tudok a szép látványnak, az illatozó pékségeknek, az ismerősök tukmálásának ellenállni. És ezt persze tudják a gyártók, forgalmazók, a <span id="SPELLING_ERROR_43" class="blsp-spelling-error">kispékségek</span> tulajdonosai is. Erre van az a sok egyetemet végzett <span id="SPELLING_ERROR_44" class="blsp-spelling-error">eladástechnikus</span>. Na ez ellen igyekszem küzdeni <span id="SPELLING_ERROR_45" class="blsp-spelling-error">legesleginkább</span>: a saját gyengeségem ellen. <span id="SPELLING_ERROR_46" class="blsp-spelling-error">Merthát</span> senki másnak nem érdeke, hogy én csinos legyek, vagy egészséges, csak magamnak.<br /><br />És még egy megdöbbentő gondolat a végére: hallottam, hogy a keleten (tán <span id="SPELLING_ERROR_47" class="blsp-spelling-error">kínában</span>?) előszeretettel kezdték alkalmazni azt az <span id="SPELLING_ERROR_48" class="blsp-spelling-error">adalékanyagot</span> a <span id="SPELLING_ERROR_49" class="blsp-spelling-error">látványpékségek</span> termékeiben, amitől az átható finomságos illat érződik egy ilyen bolt közelében. Aztán rájöttek, hogy nem is kell azt a kajába beletenni, elég, ha a bolt bejárata felett egy kis <span id="SPELLING_ERROR_50" class="blsp-spelling-error">légkifúvón</span> porlasztják a levegőbe. Ugyanazt a hatást érik el: veszik a terméket mint a cukrot. (<span id="SPELLING_ERROR_51" class="blsp-spelling-error">Asszem</span> ezt a mondást is újra kéne értelmeznünk.)Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-30991817818248024732010-05-11T20:00:00.000+02:002010-05-12T13:37:36.163+02:00Újra írvaNa szóval. Ahogy ígértem, újra vezetni fogom a kajanaplómat. Először is kezdem a hétfővel.<br /><br />Reggelire ettem 2 db körtét, és fél bögre tejjel fél adag Herbalife shaket.<br /><br /><br /><br />Ebédre előző este készítettem teljes kiőrlésű tönköly tésztából krumplis tésztát. A fűszeres környezet egész jól elvette a tészta jellegzetes ízét.<br /><br /><br />Délután, mielőtt elindultam volna haza ettem egy banánt.<br /><br /><br />Végül este egy banános H. shakkel zártam a napot. Ezután tekertem egy órácskát. Este volt némi kényszerem, hogy rágjak valamit, de végül kibírtam, és semmi egyebet nem ettem-ittam már.<br /><br /><br /><br /><br /><br />A keddi napom az alábbiakból állt:<br /><br />1 körte, fél bögre shakkel.<br /><br /><br />1 sajtos croissant, és valami hihetetlen finom desszert: 30 dkg eper egy pohár joghurttal nyakon öntve<br /><br /><br />Délután miután jól felbosszantott a főnököm elindultam a Norbi pékségbe valami finomságért, de útközben egy kolléganőm megszánt egy csokis puszedlivel, így pékség kimaradt.<br /><br /><br />Uzsonnára ettem egy banánt.<br /><br />Este alig vártam, hogy hazaérjek, és gyorsan bevágtam egy shaket banánnal. Aztán 10 óra körül elkészült a csípős csirkeszárnyam a sütőben, és nem bírtam megállni, hogy ne egyek belőle egyet, egy vastag szelet sajtot ettem mellé, majd egy pohár citromos sörrel öblítettem.<br /><br />Ami a Herbalife-ot illeti, azt nagyon fontos tudni róla, hogy életmódváltást követel. De melyik diéta nem? Így valóban, ha lefogytunk, és visszatérünk a hagyományos étkezésünkhöz, akkor bizony visszajönnek a kilók. Így igen, ezt is csak akkor szabad elkezdeni, ha megérett bennünk a gondolat, hogy életmódot váltunk.Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-52538534710128813822010-05-10T08:49:00.002+02:002010-05-10T09:03:59.883+02:00Megint 1 hétMegint belecsaptam a lecsóba! Bár az még a szó hagyományos értelmében light-os kaja, hiszen, ha olajon dinszteljük a hagymát, akkor a zöldségek már nem is hízlalnak. De itt most persze nem a hagyományos értelemben gondoltam. Jól elszálltam az elmúlt héten étkezés ügyileg, hiába, megint elkövettem azt a hibát, hogy írtam, hogy mit eszem. Szóval volt ott ám minden, minden időben mi szem szájnak ingere.<br /><br />A biciklizés is változatosan alakult. Kedden 10 körül értem haza, így akkor már nem pattantam gépre. Szerdán viszont annyi energiát éreztem magamban, hogy rögtön másfél órát tekertem. Csütörtökön 1:10 percet, de pénteken megint más volt a program.<br /><br />Anikó barátnőmmel találkoztam, akivel a Margit szigetre mentünk sétálni. Aztán átsétáltunk a Budavári labirintushoz (kicsit nehezen találtuk meg). A labirintusban is tettünk egy kb. másfél órás sétát, majd BKV-val el a Deákra, onnan gyalog a nyugatiba. Mivel nem tudtam, hogy ezt a programot tervezi, így a magas (na jó nem tűsarkú) cipőm volt rajtam. Úgyhogy mire hazaértem volt jópár vízhólyagom, sajgott a lábszáram, és csak vonszoltam magam. (Azóta is izomlázam van.)<br /><br />Szombat este elsétáltunk inni egy forró csokit a Mekibe, ami minimum 1 órás séta volt.<br /><br />Vasárnap kitalálta a Csaba, hogy megnézné a Margit híd felújítását, és aztán körbesétáltuk megint a Margit szigetet. Alig éltem a végére. Hazaérve átaludtam a Forma1-et. Na nem mintha érdekelt volna, csak a miheztartás végett.<br /><br />Szóval azért mozogtam a hétvégén, de ettem is bőven. Reggeltől késő estig.<br /><br />Múlt héten írtam a Herbalifeos lányoknak, majd becopyzom ide a levélváltást, de azért adtak egy kezdő lökést a diétához. Így mától újra Herbalife diétán vagyok.Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-23637674981100582862010-05-03T11:52:00.003+02:002010-05-03T12:12:45.318+02:002. hét biciklihátonBevallom őszintén, így a második hét után végigfuttattam a fejecskémben, hogy hogy is állunk a biciklizés terén. Annyit büszkén jelenthetek, hogy a második héten csak egy nap maradt ki a biciklizésből, tehát 14 napból 13 napon bicikliztem. Voltak "<span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_0">nemakarok</span>" napok, amikor az ágyon sziesztázva bűvöltem a kerékpárt, és győzködtem magam, hogy mégiscsak fel kéne pattanni, de semmi kedvem nem volt. De ekkor a külső <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_1">lelkiismeretem</span> Csaba személyében megszólalt, és felszólított, hogy azonnal üljek fel, ne lopjam a napot, és biciklizzek szépen haza. Merthogy azt <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_2">játszuk</span>, hogy egyik nap <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_3">elfele</span> biciklizek <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_4">otthonról</span>, másnap jövök haza. És az mégsem járja, hogy két napig legyek távol. :) Szóval ilyenkor, bármilyen késő is volt, de bizony felültem, és hazakerekeztem. Nem vagyunk korán fekvő típusúak, és Csaba ha alszik is, akkor sem ébresztem fel a biciklivel. Nem csak azért, mert extra halk, hanem mert úgy alszik, mint akit <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_5">begyógyszereztek</span>.<br /><br />Ami az erőnlétemet illeti, abban nem látok változást. Megmondom az őszintét, reggelente még mindig <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_6">rámtör</span> néha a lihegés, mikor a metró aluljáróból gyalogolok fel. Pedig azt mondják, hogy a biciklizés aerob sport, de lehet, hogy ez a <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_7">szobakerékpárra</span> nem igaz?<br /><br />Fogyni ugyan nem fogytam az elmúlt két hétben, de igazából a <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_8">tesformámban</span> sem látok változást. Naivitás azt hinni, hogy valaminek már <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_9">látszódnia</span> kéne?<br /><br />Aztán ott van az a tényező is, hogy bizony nem lett egyszerűbb az egy órás kerekezés. Ugyanúgy vagyok vele: az első fél óra nyűglődés, nem akar telni az idő, és "<span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_10">hülyegyerek</span> módjára" azt hiszem, ha felgyorsítok, akkor majd jobban <span class="blsp-spelling-corrected" id="SPELLING_ERROR_11">telik</span>. :( De nem, csak több kalória ég, vagy több km-t teszek meg. Tudom, hülyén hangzik, és ennél tényleg több eszem van, de mégis néha úgy érzem, hogy visszafelé pörög az idő. Szóval a 30. perc után egyre könnyebb lesz a dolog! Aztán amikor vége, persze totál büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam, és ma sem tunyultam! Ez már jó érzés, de előtte miért nem tudok lelkesedni????<br /><br />Sajnos siránkozásom a fogyás elmaradása miatt nem lenne őszinte, mert nem teszek meg mindent ennek érdekében. Belátom. Biciklizem ugyan, de ezzel párhuzamosan visszatértem a régi étkezésekhez. Így lehet, hogy felhívom a <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_12">Herbalife-os</span> kapcsolatomat, és megkérem, hogy beszéljenek kicsit <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_13">lelkesítőleg</span> a lelkemre, mert vészesen közeledik a szülinapom, a kitűzött karcsúság nap! És persze nem akarok úgy járni, mint tavaly az esküvő előtt, hogy: majd jövő hónaptól diétázom, hiszen nem kell sokat fogynom! Aztán persze végül meg azért nem kezdtem el, mert beláttam, hogy most már úgyis mindegy!<br /><br />Kedves Enikő!<br />Köszönöm lelkesítő soraidat, és remélem az első mérlegelésed megnyugtató eredményt hozott számodra. Várom, hogy megoszd velem a tapasztalataidat, tanulhatok belőle majd hasznos dolgokat. Azt már többször megtapasztaltam, hogy leírva máshogy hatnak a dolgok, mint kimondva, így jó dolog naplót vezetni erről is, és az élet egyéb dolgairól is. Hiába keresgéltem a <span class="blsp-spelling-error" id="SPELLING_ERROR_14">blogodat</span> ("szöszmötölő") nem találtam, ha van kedved, oszd meg velem, hogy hol érhetem el, szívesen beleolvasnék abba is.<br /><br />Nos, bár elég borús az idő, de csodaszép hetet kívánok mindenkinek! Hajrá! Itt a tavasz, a változások ideje!Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-87896212511382478342010-04-29T20:00:00.000+02:002010-04-30T13:15:13.587+02:00Túl a vizsgán folyamatos jutalommalJelentem, sikerült a vizsgám! Úgyhogy tegnap ennek örömére a Mekibe sétáltunk (az Auchan mellett van, így az 1 órás séta adott volt). Ettem egy sajtburgert, fél sültkrumplit, és egy epres shaket. Duzzadtam, és már nem csak az észtől.<br /><br />Hazaérkezés után gondoltam tekerek vagy másfél órát, de végül egy órát tekertem, és jól meghajtottam. Megfürödtem, és 10 órakkor összezuhanva aludtam reggelig. Mivel azt álmodtam - többek között -, hogy találtam 1500 Ft-ot, így a mai napomat a lottózóban kezdtem, és vettem sorsjegyet, meg lottót is.<br /><br /><br />A jutalmazás ma is folytatódott ezerrel. Reggelire egy nagy pogit ettem, aztán ebédre görög salit, és sült húsos zsíros kenyeret, aztán 4 óra magasságában pedig egy kókuszkockát majszoltam el.<br /><br /><br />Ami a paleolit táplálkozást illeti - Viki - én nem magába a szénhidrát mentességbe halnék bele lelkileg, hanem hogy azt a sok szénhidrátos dolgot, ami oly finom, ki kéne hagynom. Amúgy Bátyám nem idegesebb mint volt előtte - amúgy is ingerlékenyebb típus. Szóval változást nem nagyon látni rajta lelkileg.<br /><br />Kb. háromnegyed 6-kor indultam haza, és olyan, de olyan fáradt voltam, hogy hazaérve csak összezuhanni volt erőm. Órákon keresztül csak feküdtem szótlanul, egy idő után a TV-ben felvett műsoraimat kezdtem el nézni, majd 9 körül éreztem újra erőt egyáltalán megszólalni. Nem tudom, hogy mi van velem?! Szóval Csabával jól kitárgyaltuk a napot, majd bíztatására felültem a cangára, és tekertem egy intenzív órácskát. Úgyhogy éjfél volt mire ágyba kerültem, de azért örülök, hogy rávette, hogy tekerjek egyet. Hiába, kell a noszogatás!!! :)<br /><br />Amúgy találtam egy érdekes cikket a biciklizésről, amelyet <a href="http://jegeskave.hu/cikkek/2010/04/16/biciklizes-elonyei-pozitiv-hatasai">itt </a>olvashattok.Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-11792936601793371642010-04-28T07:00:00.002+02:002010-04-28T07:06:35.831+02:00KutyafuttábanMa van a vizsga napja, de hogy levezessem a feszkót, és hogy 8-ig teljen valahogy az idő, így írok pár sort.<br />Először is azzal kezdeném, hogy a keddi reggelim banán és körte volt (megint). Ebédre a maradék rizibizi és fasírt volt, illetve a kolléganőm meglepett egy óriás rudival. :) Délután úgy rámtört az álmosság, hogy vettem egy light kólát, de nem esett jól. Mondjuk a hatása megvolt: pár órás frissességet nyertem. Este kb. 8-ra értem haza, és most először nem bicikliztem. Csaba meccset nézett a TV-ben, én meg számítógépeztem. Idegileg is kivoltam a mai vizsga miatt, és a foci sem igen érdekelt. Vacsora gyanánt amúgy üres kifőtt tésztát ettem, majd egy zacsi almachipset rágtam el a gép előtt.<br /><br />Most meg itt ülök a munkahelyemen, és teljesen frusztrált vagyok. Már hajnali 5-kor nem bírtam aludni. Mindig hallgatom reggel, hogy kintről mennyi autót hallok, hány madár csiripel - így próbálván megállapítani, hogy hány óra. De most még Csaba is hortyogott mellé, és hiába bökdöstem a drágámat, valahogy nem akart elhallgatni, így 6:05-kor már a megállóban álltam, és vártam a buszt. Hiába, mindig is vizsgadrukkos voltam, nem változom úgy látszik. :(Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-19287837048506142842010-04-27T12:54:00.002+02:002010-04-27T13:02:00.541+02:00Nem tűntem el...Nem ám! Csak egyszerűen annyi a munka, és az egyéb teendők, hogy alig-alig jut időm a gép elé leülni. Nameg a héten vizsgázunk a munkahelyemen is. Ezt a vizsgát két évente megtartják, és az alkalmazásaink kezelésére, a törvényi ismereteinkre kíváncsiak. Mindig borzasztóan felháborítanak ezek a vizsgák, mert ha adnak egy feladatok, hogy oldam meg, akkor megoldom. De hogy azt melyik felületről, minek a segítségével éretem el, vagy éppen a programnak milyen memória kellett-e ehhez, grafikus volt-e vagy sem.... szerintem semmi közöm.<br /><br />Na jó-jó. Felesleges háborognom, tudom, hiszen a vizsgát így is meg úgy is meg kell írni. Amúgy biciklizés ügyileg nagyon jól állok. Eltelt egy hét a kölcsönzés óta, és minden nap tekertem legalább egy órát. Igaz, a hétvégére azt terveztem, hogy reggel is, meg este is fogok tekerni, vagy hogy előveszem a gerinc torna DVD-met is, de ez nem jött össze.<br /><br />Szombaton amúgy a szüleimnél dőzsöltünk. Reggelire a pénteki pizzatésztából készítettem pizzát magamnak. Az ebédre úgy 3-kor került sor. Gulyás leves volt, rizibizi és sült hús, fasírt. Mivel szülinapot ünnepeltünk, ezért készítettem sütit. Halottatok már az emeletes élvezetről? Na ezt készítettem el tortaformában. Ahol lehetett, ott csökkentettem a cukor mennyiségét, vagy éppen ki is hagytam belőle. Mondanom sem kell, hogy este 8-kor, mikor hazaindultunk alig maradt belőle egy kicsiny szeletecske.<br />Ezek után vacsorát már nem kívántam, elhitetitek.<br /><br />Vasárnap a Bajcsy kórházban kezdtük a napot, mert belement valami a szemembe, és nem akart kitalálni magától. Szóval irány az ügyelet, és kiszedték. Így az első étkezés az valamikor 2-kor esett meg. Naná, hogy anyu sült húsa volt az ebéd friss fehérkenyérrel. Ezek után vacsorára már megint nem vágytam.<br /><br />Hétfőn már máshogy alakult az élet. Reggelire egy banánt és egy körtét ettem. Ebédre rizibizi fasírttal, majd egy Norbi puding. Aztán mikor hazaértem összeütöttem egy görög salit. Isteni finom lett, és utána jött a biciklizés. Közben felhívott Anikó barátnőm, és amíg Ő beszélt, el sem hitte, hogy tekerek közben. Aztán amikor én kezdtem fosni a szót, és közben lihegtem, már elhitte, hogy tényleg tekerek. Nagy fogyizó Ő is szegény, állandóan küzd a súlyával, de enni Ő is imád mint én.<br /><br />Amúgy hétvégén bátyámat látva teljes volt a döbbenet, hihetetlen sokat fogyott a Paleolit hatására. Tiszta csont eddigi önmagához képest, viszont büszként hordja a régi ruháit. Gondolkoztam, hogy nekem is ki kéne próbálnom, de továbbra sem vonz, hogy teljes szénhidrát és finomított élemszer nélkül, tejmegvonással éljek. Maradok a bicajozásnál asszem. Bár egy-két napja megint fájdogál a derekam, így remélem nem húzza keresztbe a számításaimat. Fogyni továbbra sem fogytam azóta, így maradt a 70 kg-os súly.Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-5106956523941142772010-04-22T20:00:00.001+02:002010-04-23T09:45:26.608+02:00Bevallom, felpattantam reggel a mérlegre, gondoltam az 5 nap bicajozás csak-csak meglátszik már. Nos van és rossz hír is, bár a kettő ugyanaz: 69,9 kg vagyok. Vagyis lényegében nem fogytam, de nem is híztam. Remélem ez azért van, mert a zsír inkább izommá alakul. :) Tegnap sajnos azt is meg kellett állapítsam, hogy karizomra sem ártana edzenem, ugyanis helyesen lóg a bőr a felkaromon. Ez persze nem a fogyás eredménye, csak a totál edzetlenség műve. Úgyhogy tegnap bicajozás után párszor szisztematikusan megemeltem az ásványvizes üveget. 4 pozícióban 20-20 emelést csináltam. Persze az lenne a tuti, ha minden nap megcsinálnám. Hogy mennyire nem volt ilyesmire szükségem 10 éve!!!<br /><br />Amúgy pont ma olvastam a <a href="http://www.metropol.hu/itthon/cikk/558498">Metro újságban</a>, hogy mi magyarok a betegségeinkről szeretünk a legtöbbet beszélni. Furcsa nem? Nameg legalább 5 évvel túldatáljuk a várható életkorunkat. Ez is érdkes adat. A legjobb viszont az, hogy hiába beszélünk sokat a betegségről, még az éves szűrésekre sem megyünk el, nemhogy tennénk valamit az egészségünkért. De hát mit is mondhatnék erről, nem emlékszem, hogy bármikor is erre nevelt volna nemhogy a családom, de sem az iskola sem a világ. És mi már így is sokkal felvilágosultabbak vagyunk, mert szerintem anyám életében nem volt annyit edzőteremben, vagy sportolni, mint én az eddigi nagykorúságom alatt. Szóval haladunk... csak lassan.<br /><br /><br /><span style="color:#3333ff;">A cikk teljes egésze így szól:<br /><br />Tudják, miről beszélünk mi, magyarok a legszívesebben? Nem, nem a családról. Bár nem rossz tipp, nem is a politikáról. Még csak nem is a hét celebjéről. Rajta van ugyan a toplistán, de mégsem az első helyen, noha az időjárást és a munkahelyi problémákat megelőzi. Mi, magyarok az egészségi állapotunkról beszélünk a legszívesebben.<br /><br />Ugye, sejtette ezt ön is, csak valahogy nem ugrott be hirtelen. Egyébként sűrűn elő szokott ez fordulni önnel? A háziorvos nem említette, hogy érdemes utánanézni ennek a kis átmeneti... feledékenységnek? Tudom, orvoshoz ritkán jut el az ember, pláne nem fecserészni, a statisztikák szerint az éves rendes ellenőrzésekre sem járunk, nyilván ezért is esik olyan jól a szomszédasszonnyal, haverokkal, fodrásszal mindezt kibeszélni. Meg az esti reklám-blokk, na, az is kiokosítja az embert az omega három zsírsavakról, a hasznos gombákról és a fogínysorvadásról. A szupermarketben amúgy is képtelenség kibogarászni a sok witaminy meg nutricne hodoty felirat között a cukortartalmat, a kalóriát, meg hogy tartalmaz-e adalékanyagot. Ezért szeretjük, ha megmondják a tévében, mit vásároljunk. Biztosan működik, hisz mi, magyarok a híres panaszkultúránk ellenére, nagyon derűlátóak vagyunk az életkilátásainkat illetően. Átlagosan plusz négy-öt évvel többre taksáljuk a várható élettartamunkat, mint a szomorú statisztikák. A pozitív gondolkodás erősíti az immunrendszert, így tán nem olyan nagy baj, hogy a lakosság hetvennégy százaléka egyáltalán nem sportol, és meglepő nézeteket vall az egészséges táplálkozásról. Ki győzi azt idővel meg pénzzel? De ne ítélkezzünk, mert éppen ez a magyarokat érintő legnagyobb rizikófaktor. A mentális egészség szempontjából jót tenne nekünk az együttérzés és a közösségi élmény, na de hát ha ez nem megy (ne legyünk maximalisták, mert növeli a magas vérnyomás kockázatát), beszéljük csak ki a nyavalyáinkat, és hallgassuk végig a másét. Főleg a másét. A lényeg, hogy miután elbúcsúzunk, kicsit erősebbnek érezzük magunkat. Hisz más panaszától izmosodni nálunk valódi tömegsport.</span><br /><br /><br />Amúgy szeretem Vass Virág és Frei írásait is. Virág mindig némi iróniával és szarkasztikusan szól, minden cikke megmosolyogtat. Frei pedig külföldön élve próbálja a magyarokat a külföldiekhez hasonlítani, úgyhogy jó kis tükröt tart elénk. Azért néha egy kis keserűség kinéz a soraiból.<br /><br /><br />Tegnap egy bevásárló központban láttam egy régi barátomat. Még mindig ugyanolyan jól nézett ki, jó formában volt, mint 6 éve. Régen nem láttam, pedig nem is lakunk egymástól messze. Érdekes érzések jöttek elő belőlem. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy ő még mindig milyen jól fest, én meg felszedtem a kilócskáimat, mondhatni "nem adok magamra". Talán ennek is volt köszönhető, hogy tegnap extra edzést csináltam, hiszen az egy órás gyaloglás után mondhattam volna azt is, hogy már nem kerekezek, hiszen mozogtam eleget. Újra jól akarok kinézni!!! Akarom, hogy ha összefutok régi ismerősökkel (nem csak exekkel) akkor látszódjék az elismerés a szemükben, és ne azt hasonlítgassák, hogy melyikünk hízott többet....<br /><br /><br />Ami a mai étkezésemet illeti azért csak nem bírtam megállni reggel, hogy ne péksütivel kezdjek. Hiába, azért még magam vagyok!!:)<br />Ebédre a maradék lecsót ettem graham zsömlével, desszert: két kocka csoki, aztán délután elszabadult a pokol. Felbontottam egy zacsi puffasztott kölest, és addig ettem, míg el nem fogyott. :( Majd szétpukkantam, de nem bírtam abbahagyni.<br />Mostanság annyira fáradt vagyok délutánonként, hogy amikor hazaértem kb. 7-kor, le is feküdtem aludni egy órát. Aztán felhívott a bátyám, így kipattant a szemem, és végül TV-t néztem. Hazaérkezésem óta küzdöttem, hogy biciklizni kéne, de nem vitt rá a sors. Ittam egy joghurt italt, bűvöltem a bicajt. Aztán elkezdődött a Fábry, és gondoltam, ha már úgyis nézem, akkor legalább hasznos legyen az idő, úgyhogy fél 9-kor csak biciklire pattantam, és egy órát tekertem. Ettem még egy pöttyös túródesszertet, az újat! Nagyon finom, nagyon-nagyon.<br /><br />Szóval leszámítva, hogy egész nap folyamat ettem, egész jól záródott a nap, és így utólag örülök, hogy rávettem magam a tekerésre.Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-6121040486140357422010-04-21T20:00:00.001+02:002010-04-22T08:24:35.152+02:0050-70%-igVészes fogynak a %alékok. Hogy miért is? A kardinális pont az étkezés!!! Tegnap még csak-csak rendben mentek a dolgok, de ma már jócskán bűnöztem.<br />Kedden ugyanis körtével kezdtem a napot, nameg a szokásos kávém. Ebédre paradicsomos krumplifőzeléket vittem, majd a maradék kekszeimet ettem meg. Délután Ági barátnőmmel találkoztam, csak 8 felé értem haza, és emlékeim szerint megint pár harapás kolbász, és néhány szelet párizsi volt a vacsi, aztán felpattantam a biciklimre, és egy óra tekerés jött.<br /><br />Ma már nem bírtam megállni reggel, hogy ne vegyek egy kakaós csigát. Mit tegyek: kilépek a metrókocsiból és szemben találom magam egy pékkel, ahol minden pékáru isteni puha és friss, nemutolsó sorban, finom. Leszámítva, hogy ma találtam benne egy ecsetszálat! Legalábbis szeretném hinni, hogy az volt, és nem valami állatnak az alkatrésze. Hiába a csiga bosszúja. Szóval jött a csiga. Ebédre teljes kiőrlésű graham zsemlét ettem, és lecsót. Anyu főzte, reggel csak előkaptam a mélyhűtőből. A változatosság kedvéért ebben egy hajszálat találtam...:( Hiába ez egy ilyen nap.<br />Ebéd után felbontottam a nőnapra kapott csokimat, és 5-6 kockát ettem belőle. És ugye egész nap a tökmag. Esküszöm, ha elfogy a zacskó nem veszek többet!!!<br />Hazaérve Csaba úgy döntött, hogy menjünk le a közértbe, amiből az lett, hogy elsétáltunk az Auchanig, meg vissza. Ez 1 órás táv összesen. Hazaérve felpattantam a bicajra, közben a felvett műsoraimat néztem a TV-ben. Mivel a 60 perc tekerésnél nem ért véget a film, hát tekertem tovább. Ugyanis, ha megállok, akkor fázom, hiszen leizzadtam, és nem tudom megnézni a film végét. :( Szóval végül 75 percnél álltam meg. :)<br /><br />Azért, ha mindent összevetünk, nem is volt olyan rossz ez a két nap. :)<br /><br />ui.: azt kihagytam, hogy ma hazaérve palacsintára vágytam. Így teljes kiőrlésű tk lisztből készítettem párat. Tragikus íze van. Olyan volt, mintha minden egyes atomja külön lett volna. Lehet, hogy kellett volna várjak egy kicsit, míg a liszt felszívja jobban a nedvességet? Ki tudja. Ami a tölteléket illeti jó kis kalóriadús cukrozott kakaó és nutella volt. :(Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-32932891534103845852010-04-20T21:58:00.002+02:002010-04-20T22:19:07.621+02:00Kedves Marcsi!<br /><br />Remélem nem haragszol, hogy 'nyílt levélben' válaszolok. Így mégiscsak egyszerűbb nekem is és neked is megtalálni a választ. Köszönöm kedves és bíztató soraidat, meglátogattam a <span id="SPELLING_ERROR_0" class="blsp-spelling-error">blogodat</span>, és megnézegettem a képeket. Gyönyörű gyermeked van, sok boldogságot kívánok neked, nektek.<br />Ami az <span id="SPELLING_ERROR_1" class="blsp-spelling-error">edzőtermi</span> problémádat illeti teljesen ismerős a dolog. Magam is így voltam vele. Ha volt társaságom, akkor még <span id="SPELLING_ERROR_2" class="blsp-spelling-error">csak-csak</span> jó volt, mert dumálgattunk kerekezés, vagy <span id="SPELLING_ERROR_3" class="blsp-spelling-error">gépezés</span> közben. De ha nem akkor folyton csak azt kérdezgettem magamtól, hogy: mi a fenét keresek én itt, miért nem megyek már haza? Vagy ha tornára jártam, akkor nem bírtam végigugrálni a teljes időt, és ez engem nem hajtott előre, hanem frusztrált. A koreográfiás tornákat követni sem bírtam, azt meg már rég tudom, hogy a kezem és a lábam nem bírom összekoordinálni... hát ez vagyok én.<br />Aztán volt egy időszak - folyamatos újrakezdő vagyok -, amikor jártam rendszeresen, de már közben is azon gondolkoztam, hogy mit is fogok enni, ha hazaérek végre. Hiába rágtam kiló számra torna után a gyümölcsöt, mit sem ért. Hazamentem, és faltam. Mit faltam, a számba döntöttem a hűtőt. Így a tornától nemhogy jobb lett az <span id="SPELLING_ERROR_4" class="blsp-spelling-corrected">erőnlétem</span>, de mentálisan szenvedtem, és még híztam is.<br /><br />Pedig az iskolában nagyon szerettem anno mozogni, na persze csak aminek értelme is volt. Azaz nem a <span id="SPELLING_ERROR_5" class="blsp-spelling-error">szekrényugrásra</span> és a gerendázásra gondolok. Felnőtt fejjel is állítom, hogy sokkal többet érne, ha egész órán játszatnák a gyerekeket (kidobós, röplabda, kosárlabda, fogócska, <span id="SPELLING_ERROR_6" class="blsp-spelling-error">tűz-víz-repülő</span> <span id="SPELLING_ERROR_7" class="blsp-spelling-error">stb</span>.), mint hogy távolugrással, hosszú vagy rövidtávú futással vegyék el a kedvüket az egésztől.<br /><br /><br /><br />Állítom azt is, hogy mindenkinek a személyre szabott mozgását, edzését, vagy kikapcsolódását kell megtalálnia a sport terén, mert különben szenvedés az egész. És ugyanez vonatkozik a diéták sorára is. A legfontosabb, hogy tudd, hogy hol követed el a hibákat. <span id="SPELLING_ERROR_8" class="blsp-spelling-error">Pl</span>. túl későn vacsorázol, túl kevés rostot eszel, keveset iszol <span id="SPELLING_ERROR_9" class="blsp-spelling-error">stb</span>. Ha ez megvan, lehet, hogy egy pici változtatás a fentieken már nagyot lendít a fogyásodon. Vagy még mindig lehet válogatni a diéták végtelen sorából. Amit követni tudsz, amit magadévá tudsz tenni. Naná, hogy én is túl vagyok a legkülönfélébbek kipróbálásán.<br /><span id="SPELLING_ERROR_10" class="blsp-spelling-error">Huh</span>! Ma olvastam egy <span id="SPELLING_ERROR_11" class="blsp-spelling-error">fogyibogyóról</span> - kéretlen levél formájában. Alvás közbeni fogyást ígér, ha beveszed. Egy éjszaka két kiló! Ezt szerintem aki leírta is röhögve tette, mert ezen csak röhögni lehet. Ha ezen múlik, 8 óránként felkelek, beveszek egy bogyót meg egy altatót, és két nap alatt ledobok 12 kg-ot, és még kipihent is leszek. :):):):)<br /><br />Szóval <span id="SPELLING_ERROR_12" class="blsp-spelling-error">több-kevesebb</span> sikerrel igyekszem a fenti baromságokat nem elhinni, de ezt is persze a magam kárán tanulgattam meg. Tudom, hogy ami több év alatt jött fel, nem mehet le egy hónap alatt. Arra is rájöttem, hogy az <span id="SPELLING_ERROR_13" class="blsp-spelling-error">éhségcsökkentő</span> tablettákat sem nekem találták fel, mert én csomószor nem éhes vagyok mikor eszem, csak <span id="SPELLING_ERROR_14" class="blsp-spelling-error">rághatnékom</span> van. A legtöbb bogyótól meg hasmenést kaptam, <span id="SPELLING_ERROR_15" class="blsp-spelling-error">merthát</span> így akart fogyasztani!!!!!<br /><br />Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehet <span id="SPELLING_ERROR_16" class="blsp-spelling-error">táplálékkiegészítővel</span> rásegíteni, csak azt, hogy jól meg kell gondolni, hogy mit szedünk be, <span id="SPELLING_ERROR_17" class="blsp-spelling-error">van-e</span> valami <span id="SPELLING_ERROR_18" class="blsp-spelling-error">realitásalapja</span> az ígéreteknek.<br /><br />Nahát! A nyílt levél átcsapott <span id="SPELLING_ERROR_19" class="blsp-spelling-error">eszmefuttatásba</span>, de sebaj. Majd holnap leírom a mai nap sikereit és kudarcait.Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-77263180482664898262010-04-19T20:00:00.000+02:002010-04-20T09:02:55.230+02:0090%-os sikerAz első napom 90%-os sikerrel zártam. Reggelire ettem két körtét.<br />Mostanában az a rossz szokás terjed a munkahelyen, hogy szotyizunk, vagy tökmagot rágcsálunk naphosszat. Mivel a kór engem is elért, ezért tegnap délelőtt tökmagoztam magam is. Aztán ebédre bakonyi csirkepörit ettem kiflivel, mivel az előző nap főzött barna rizsem az enyészeté lett, lévén nagy biciklizés közepette odaégettem. :( Mondjuk, ami nem volt odaégve, azt Csaba azért megette. :)<br />Ebéd után a piros pöttyösnek megjelent új termékét kóstoltam meg, nameg a vasárnap sütött cookiesból ettem kettőt. Full tele voltam.<br />Délután hazafelé olyan fáradt voltam, hogy 5-kor hazaérve le is dőltem aludni. Sikerült is pihennem 3/4 órát. Így, új erővel kezdtem tekerni, és megint megtettem az egy órás távomat. Furi, nem lett izgalmasabb a biciklizés, a TV is csak enyhít rajta. Az első harminc perc elég gáz. Tegnap kicsit fájt a térdem a gépen, lehet, hogy állítanom kéne rajta valamit? Majd ma megpróbáljuk.<br />Bicajozás után a triatlon jegyében úsztam egyet a kádban, végül amíg a másnapi ebédhez főtt a krumpli megittam a shakemet, haraptam kettőt a csípős kolbászból, és ettem egy Norbi pudingot. Na nem azért mert éhes voltam, csak egyszerűen a rágás örömére. Hát ez hozta a mínusz 10%-os eredményt az összképből. Ez ahhoz képest mindenképp siker, hogy hazaérve nem gondoltam, hogy nem fogom a hűtőt két kézzel a számba nyomni csak úgy heccből. És végülis megállttam, vagyis a tekerés után már nem volt kedvem hozzá.<br /><br />Miután jól megvacsoráztam megfőztem a krumplifőzeléket mára, amiből nagy örömömre a Csaba még este bevágott egy jókora adagot (nem szeretei a krumplifőzeléket ugyanis).Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-74478418460520861032010-04-18T08:38:00.004+02:002010-04-18T09:03:59.120+02:00Megkezdődött az edzésTegnap kiszállították a <span id="SPELLING_ERROR_0" class="blsp-spelling-error">szobabiciklimet</span>. Bevallom, nagyon izgultam, hogy biztosan jól <span id="SPELLING_ERROR_1" class="blsp-spelling-error">átgondoltam-e</span> az egészet (Csaba is elég <span id="SPELLING_ERROR_2" class="blsp-spelling-error">szkepti</span> volt). Aztán még késtek is a jóemberek.... De végül megérkeztek a monstrummal... Mert hát ugye nem egy kis darab köszönhetően a <span id="SPELLING_ERROR_3" class="blsp-spelling-error">háttámlás</span> kiszerelésnek. Csaba rögtön <span id="SPELLING_ERROR_4" class="blsp-spelling-error">ráültetett</span> volna - próbál lelkesedni, mert rászóltam, hogy ne húzza le az energiáimat -, de bevallom egy délutáni szunya jobban esett helyette. Aztán felkeltem, ebédeltem, és kis szünet után úgy döntöttem, hogy itt az idő, pattanjunk fel.<br /><br /><span id="SPELLING_ERROR_5" class="blsp-spelling-error">Kb</span>. 10 perc alatt megtettem azt a távolságot, amit gyalogolni szoktam hazafelé. Aztán a 20. percnél már legszívesebben le is szálltam volna... <span id="SPELLING_ERROR_6" class="blsp-spelling-error">Uncsi</span> volt <span id="SPELLING_ERROR_7" class="blsp-spelling-error">asszem</span>. Végül a 30. percnél úgy döntöttem, hogy amíg a sorozat tart a TV-ben, addig tekerek. Aztán mikor a 40. perc magasságában véget ért a film már nagyon lelkes voltam, és úgy gondoltam, hogy a 60 perc nincs olyan megfoghatatlan távlatban, így az lett a cél. Végül 61 perc és <span id="SPELLING_ERROR_8" class="blsp-spelling-error">kb</span>. 600 elégetett kalória után álltam meg. Csaba persze cukkolt, hogy ha már elbicikliztem valahova, jó lenne ha haza is jönnék, de úgy voltam vele, hogy elsőre ennyi elég is volt. Amikor leszálltam a gépről nem igen éreztem a talajt magam alatt: zsibbadt a fenekem, és olyan érzés volt, mint mikor egész nap csónakban ültél, és most szilárd talaj van a lábad alatt.<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilUr-qfI0cM_DkeacV2taSHM3Vd3nKGogxKuUa6v5Ye5P5-ME9gWEB28QwvdIhyphenhyphenZTtZSQWhmCKcidm-PhkU0PT86fKwTTdj5vbi_EqOfKlTyuSJ-zNSofkcCNmfGGON9JQrEmG7sY0M1A/s1600/IMG_7386.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; DISPLAY: block; HEIGHT: 300px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5461364099818243794" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEilUr-qfI0cM_DkeacV2taSHM3Vd3nKGogxKuUa6v5Ye5P5-ME9gWEB28QwvdIhyphenhyphenZTtZSQWhmCKcidm-PhkU0PT86fKwTTdj5vbi_EqOfKlTyuSJ-zNSofkcCNmfGGON9JQrEmG7sY0M1A/s400/IMG_7386.JPG" /></a><br />Az az igazság, hogy húsvét előtt, mikor 69, 7 kg-ot mutatott a mérleg nagyon megörültem, de aztán ugye jött az azóta eltelt idő, és újra jöttek a szénhidrát rohamok. Szóval <span id="SPELLING_ERROR_9" class="blsp-spelling-error">Zsó</span>! A <span id="SPELLING_ERROR_10" class="blsp-spelling-error">kommentben</span> feltett kérdésedre csak annyit: a válaszon még dolgozom. Nálam az volt a tuti, ha jó pár napig, mondjuk egy hétig, tényleg visszafogtam a szénhidrát fogyasztást. És utána megszűntek a rohamok. Gondolom a <span id="SPELLING_ERROR_11" class="blsp-spelling-error">vércukrom</span> is rendeződött. És nem szabad, ismétlem NEM SZABAD elgyengülni, mert akkor újra kezdődik!!!!<br /><br />Enikő! Azért jó látni, hogy másnak is sikerült kedvet csinálnom a fogyáshoz. 37 kg mínusz? Az aztán már szép <span id="SPELLING_ERROR_12" class="blsp-spelling-error">súlyvesztés</span>, hatalmas eredmény!!! De igen, sajnos az ember nem lankadhat, mert a kilók ahogy le, úgy vissza is tudnak jönni. Nem tudom, hogy milyen módszerrel sikerült azt a nagy súlyt leadnod, de ezek szerint van benned kitartás, és erő a kitűzött célok eléréséhez. Úgyhogy csak azt tudom kívánni, hogy most is járj magabiztosan a kitűzött célod irányába, és menni fog!<br /><br />Ami engem illet, most megint új erőt kaptam. Egyrészt nagyon bízok a bicikli segítő hatásában, és szinte már látom, ahogy beleugrok - és nem belegyömöszölöm magam - a régi ruháimba. Másrészt hétfőtől - <span id="SPELLING_ERROR_13" class="blsp-spelling-error">tudom-tudom</span> mindig hétfőtől - az a tervem, hogy reggelire gyümölcsöt fogok enni. Ebéd valami teljesen normális, és vacsorára a <span id="SPELLING_ERROR_14" class="blsp-spelling-error">Herbalife</span> <span id="SPELLING_ERROR_15" class="blsp-spelling-error">turmixomról</span> fújom le a port. Egy hét után meglátjuk az eredményt.<br /><br />És íme a mérleg nyelve, amire ma óvatosan felléptem, és hála Istennek nagyon kegyes volt hozzám. Elnézte még az elmúlt két hét bűneit is. Azért egy simogatást megérdemelt.<br /><br /><div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg36u_rbrmktXZp7CFguOYVC7OvoXysioUkUVqEykBi7zi6yH91qERSGf5eDaM11FrxEO74eXP4W6lahu4mcv9603MmWNLwjZJg7uKGrtr7cLhlF95Nh9E2rd_9BYaOP9rZ1f1nu4RXHJM/s1600/IMG_7396.JPG"><img style="TEXT-ALIGN: center; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; DISPLAY: block; HEIGHT: 300px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5461364092393056738" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg36u_rbrmktXZp7CFguOYVC7OvoXysioUkUVqEykBi7zi6yH91qERSGf5eDaM11FrxEO74eXP4W6lahu4mcv9603MmWNLwjZJg7uKGrtr7cLhlF95Nh9E2rd_9BYaOP9rZ1f1nu4RXHJM/s400/IMG_7396.JPG" /></a><br />Szóval kedves <span id="SPELLING_ERROR_16" class="blsp-spelling-error">fogyizók</span>, diétázók, <span id="SPELLING_ERROR_17" class="blsp-spelling-corrected">életmód váltók</span>! Hajrá, folytassuk közösen, hiszen ilyen bájos napsütés mellett minden lehetséges!!!<br /><div></div></div>Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1934220501049940115.post-45512294902651481372010-04-15T20:00:00.000+02:002010-04-16T09:35:31.040+02:00ÚjratöltveNagy már az izgalom bennem, hiszen szerdán leadtam a rendelés a szobabiciklire!!! Szombaton szállítják. Nem ezt a típust rendeltem először, mert a praktikumra is próbáltam gondolni mikor kregéltem, hanem egy méreteiben kisebbet. De sajnos az már nem volt kiadható. :(<br />Így hosszas gondolkozás után két típus közül választva emellett döntöttem.<br /><br /><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNuHSg9_nKgNb4PhYxY_3YKX81g2nMidFRL938-bY7wQtYiYt2b6AkM_JN4MPXoOvp9LY00Ait0fA89J_ApwUh4lXSqOAzgg27BhlZqahafJ8k-8twkHbQwEI3-G86o9h9EUxAHFqEMU4/s1600/szobabicikli.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5460041439181694690" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; CURSOR: hand; HEIGHT: 266px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgNuHSg9_nKgNb4PhYxY_3YKX81g2nMidFRL938-bY7wQtYiYt2b6AkM_JN4MPXoOvp9LY00Ait0fA89J_ApwUh4lXSqOAzgg27BhlZqahafJ8k-8twkHbQwEI3-G86o9h9EUxAHFqEMU4/s400/szobabicikli.jpg" border="0" /></a><br />Az az igazság, hogy edzőteremben bicajoztam már, de valjuk be, halál uncsi nézegetni közben a falat, vagy a szemben lévő csatakosan izzadó titánt. Abban bízom, hogy otthon a TV előtt, de azért az edzésre koncentrálva egészen más lesz. Hiszen futópadon is sétáltam már sokat, de azért nem egyenértékű azzal, mikor a verőfényes tavaszi napsütésben kis házak között csalingázva sétálgatunk.<br /><br />Tegnap volt egy beszélgetésem a bátyámmal, aki a paleolit étrendet kezdte követni idén. Szinte hittérítő módon meg akart győzni annak profizmusáról, mondtam is, hogy vegyen vissza. :) Persze, tetszik az elképzelés, nem is áll messze tőlem, de abban meg tudtunk egyezni a bátyámmal, hogy dolgozó embernek, főleg úgy, hogy hagyományosan étkezők is vannak a családban nem csak hogy kihívás az életmódváltás, de már szinte lehetetlen. Ha valaki főzne rám, és reggel úgy indítana útnak, hogy reggelit, ebédet és uzsonnát pakol, akkor biztosan megvalósítható lenne a dolog. De sajnos 8 órás beosztottként dolgozom, így se nincs bejárónőm, se nincs szakácsom, vagy házi ditetikusom.<br /><br />Ugye Norbiról már tudjuk, hogy megfizethetetlen. Úgyhogy szegény ember vízzel főz alapon magamra hagyatkozhatok csak. Azt már beláttam, hogy sport nélkül nem sok értelme van bárminek is. Hát akkor marad a sport, a mértékletes étkezés, és a NEM VACSORÁZUNK. Szerintem ez nagyon fontos, hogy este már ne üljünk neki karéj kenyereket majszolni szalonkával. Estére maradjon a gyümölcs, vagy zöldségsaláta. Ez persze nekem is gondot okoz. Hiszen annyit mondtam már, hogy akkor jön meg az étvágy, mikor este békében megül az ember. Nameg Csaba kétszer is vacsorázik időnként, hát van ám kihívás ezt végignézni....Göndi - Gömbi?http://www.blogger.com/profile/14285507082866748436noreply@blogger.com0