Megint csak telnek a hetek, mi meg egyre fáradtabbak vagyunk. Továbbra sem szűnnek a túlórák, a 2-3x-os terhelés, néha már éjjel is munkával álmodok. Időnként azon veszem észre magam, hogy az asztal alatt úgy jár a lábam mint a motolla. Vagy éppen amikor még le sem teszem a telefont és már megint csöng, önkéntelenül is remegem a kezem mikor érte nyúlok.
Alvás szempontjából sajnos így sem tudok többet aludni. 5 max. 6 óra alvás után felébredek, és végem van. Mondjuk altatni sem kell esténként az is tuti.
Hogy mikor lesz ennek vége? Senki nem nyilatkozik. A vezérigazgatótól kaptunk egy virtuális hátbaveregetést emailon azt kész. De jövő 7 hétfőn kíváncsi leszek a fizu papírunkra, hogy mivel szúrják ki a szemünk?!
Ami az étkezésemet illeti, az idegesség nem tesz jót, mert evésre ösztönöz. Bár még mindig jobb, mintha a dohányzásra szoknék rá... Viccet félre téve ha összeülünk enni, megeszem az ebédem, meg aztán jöhet még mindenki más maradéka... így csillapítom magam. Híztam is egy kilót...
Bár érdekes, mert úgy külsőleg nagyon jól érzem magam a bőrömben. Karcsúbbnak, csinosabbnak.... Vettem néhány új ruhát - jutalomként -, és persze igyekeztem olyat választani, hogy takarjam a domborulatokat. Azért persze nem kívánom örökre feladni a fogyást, de asszem ez az időszak nem ennek kedvez.
Az egyik újságban találtam egy kupont Réka menühöz, lehet, hogy azt majd megnézem, és jövő hétre rendelek. Láttam, hogy Rodoszon van Réka tábor is, de amellett, hogy idén nem megyünk nyaralni, nem is hiszem, hogy az uram el tudnám ráncigálni egy ilyenre.
Tegnap este elmentünk a mekibe gyalog, és szuggeráltam magam, hogy majd csak egy salit egyek. Nem is volt gond, mert a meki tulajváltás miatt zárva volt. De az Auchan nyitva. Na, gondoltam, veszek egy almát magamnak, és hazafele azt rágcsálom, meg vettünk egy dinnyét is, az lett volna a vacsim. Ám az uram megtorpant a kínainál... kérdezte mit kérek: mondtam egy tésztát (gondoltam azt hozom ma enni). Hazaballagtunk, közben volt ám gimnasztika, mert százával leptek el minket a szunyogok. Útközben megettem az almát, aztán otthon egy 5 kilós dinnye negyedének áltam neki. Az uram persze kínaizott.... és végem lett!!! Nem bírtam ellenállni, és én is megettem a tésztám felét szecsuáni csirkével. Brühü... de olyan fini volt. Aztán befordultam, és alvás. Amúgy tudja valaki, hogy hogy kell szecsuánit csinálni????
Asszem vissza kell majd olvasnom, hogy mit is írtam előzőleg, mert téma akadna ám, de gondolkozni nem nagyon tudok.... Olyan lassan és megfontoltan beszélgetek manapság, hogy csak na, de nem az elmém fejlődött ilyen szintre, hanem leplezem, hogy közben gondolkodnom kell, nameg lehet, hogy alszom is két mondat között egy kicsit.
Távirati jellegben ennyit, remélem másoknak jobban tellik a nyaruk....
Szia Gabi, régen jutottam el hozzád, de most bepótolom :)
VálaszTörlésSzecsuánit nem tudok, de édes-savanyút igen és mézespácos szezámmagosat is, recept a blogon. Tésztát úgy szoktam mellé, hogy julienre vágott káposztát és srépát kevés forró olajon megfuttatok, éppenhogy, maradjon ress, meglocsolom szójaolajjal, átforgatom. Közben üvegtésztára forró vizet öntök, egy percig benne hagyom, leszűröm és a zöldséges-szójaszószós serpenyőbe borítom, nagy lángon átforgatom, mintegy kicsit megkapatva a tésztát is.