2010. március 30., kedd

Mérlegelés

Azt nem is meséltem, hogy szombat reggel: 70,2 kg-ot nyomott a mérleg. Nagyon megörültem, ez a diétám kezdete óta rekordnak számít. :)))

Amúgy ma úgy határoztam, hogy mivel vészesen sokat költök mostanság, hát nem péksütiket fogok reggelizni. Inkább gyümölcsöt. Egészségesebb is, és olcsóbb. Így reggel vettem a piacon 2 idared almát, 4 körtét, és 30 dkg epret, 3 szál répát. Végre emberi áron kapható az eper: 495 Ft. Mindösszesen 705 Ft-ot fizettem, és szerintem kb. 3 napig kitart. Ennyiből Norbinál egy napi adag jön ki.

Persze az eper savanyú mint a fene. Gyönyörű, de ez még várat magára, talán egy-két hét.

reggelire az eper és egy körte volt a menü. Ebédre egy kőrözöttes (hagyományos) zsömit ettem.

Otthon rágcsáltam egy kis teljes kiőrlésű rágcsát, majd ehetnékem két tükörtojással tompítottam, és kb. 3 dl tejet ittam rá.

2010. március 29., hétfő

Tavasz

Tavasz. Van olyan, hogy tavaszi depresszió? Mert hogy téli fáradtság van, arról már hallottam. De mit kéne tavasszal érezni? Én most leginkább letargiát, depit. Semmihez semmi kedvem, legszívesebben mennék mindenfele, de mikor lenne rá időm és lehetőségem, akkor csak ülök és nézek ki a fejemből, és mázsás súlyok tartanak a kanapén búslakodva. Van, hogy még enni sincs kedvem. Főzni már régóta nincs, és ez most már a minőségén is meglátszik a főztömnek. Túlfűszerezek, vagy éppen semmi ízt nem érzek... szóval egyre kevesebbet főzök. Így valahogy egyre kevesebbet eszem. Vagyis így nem igaz. Szombaton például fél 10-kor reggeli gyanánt túrós csuszát ettem. Aztán valahogy a nap hátralevő étkezései rendre kimaradtak, végül két banánnal zártam a napot.
Vasárnap reggelre két melegszendvicset ettem. Ebédre megettem a maradék tésztámat (cukrozott) kakaóval. Aztán este persze jött a szenvedés, hogy akkor mit is kéne, mit is kéne...? Végül jött a régi hülyeség: csipetketésztát gyúrtam és elrágcsáltam. Majd a sósra jöhetett az édes: fél tubus sűrített tej.
Hétfőn két darab N. pizzás csigát ettem. Ebédre egy doboz joghurtos-barackos müzlit, végül vacsira a szomszédban kötöttem ki, és egy falat paprikás krumplit ettem. Nem olyan volt, mint anyué, de azért egész finom volt. Kicsit később a maradék fél tubus sűrített tej, majd némi teljes kiőrlésű rágcsa jött.
Viszont hétfőn mozogtam is kicsit. Most fél táv gyaloglás volt a gyönyörű tavaszban, de azért csak fél táv, mert megint fáj ám a derekam. Nem túl jó érzés, de remélem elmúlik hamar. Gondolom kiürül a steroid a szervezetemből, nameg a vasárnapi takarítás is biztosan jót tett neki.

2010. március 25., csütörtök

A mai reggelim két szelet kenyér között májkrém és csípős kolbász volt. Aztán a délelőtt folyamán egy sor Milka csokit ettem meg.

Ebédre kimentünk a West Endbe, és igyekeztem találni valami zöldséges köretű kaját. Sajtszószos csirkemellett kértem sok zöldséggel, kevés sült krumplival. Erre zöldség éppen csak mutatóban volt mellette. :( Ezek után úgy döntöttem, hogy ha már lúd, legyen kövér, és a Burgerben ettem egy BKOOL-t.

Az ebédemmel igencsak elteltem, így vacsorára már csak egy banánt kívántam meg.

Amúgy ma végre megint sétáltam hazafelé. Most egy kicsit más útvonalat választottam, csendesebb volt, és kertvárosibb, de a lomtalanítás kissé beárnyékolta. Na nem is a lomok, hanem az azokat körülvevő népek voltak riasztóak. De sebaj, felhívtam az egyik barátnőmet, és egész úton vele dumálgattam hazafelé (lesz is majd telefonszámlám...), így kellemes, hasznos, és biztonságos utam volt hazafelé.

2010. március 24., szerda

13. nap

Reggel bementem a pékségbe, és nagy örömömre találtam előző napi sütést féláron. Megörültem, mert kb. ez az az árkategória, ami még elfogadhatóan megfizethető. Mostanában amúgy is rámegyek a leértékelt árukra a péknél, mert így legalább megkóstolok olyat is, amit egyébként drágállok. No mindegy is, vettem 4 db sütit, és meglehetősen sokat számolt a leány. Rá is kérdeztem, hát kiderült, hogy eredeti áron számolta. Feltételezném én mindenkiről a jót, de a mérlegük is eleve olyan, hogy valamiért nem jelzi ki, hogy mennyit és mennyiért vettél csak az őfeléjük eső oldalon. Amúgy a csajszi kb. egy hónapja dolgozik itt. Az előző lánnyal nem volt semmi gondom, de ez a mostani valahol mindig át akar vágni. Ha megígérik, hogy telefonálnak nem hívnak, szóval még megbízhatatlanok is.

Ebédre egy sajtos-tejfölös lángost ettem. Nagggyon jó volt.

Este ettem egy szelet kenyeret kolbásszal, és egy pudingot.

2010. március 22., hétfő

11. nap

Reggel a pékségben vett két pékárut és kb. fél liter tejet ettem-ittam. Napközben elrágcsáltam a maradék 10 dkg kesudiót.

Ebédre a hétvégi rizseshúst ettem (sima rizzsel) és csalamádéval.


Mielőtt hazaindultam, ettem mégegy péksütit. Hazaérve párizsit és füstölt sajtot ettem. Aztán Csaba kiflijeiből elcsentem egyet és azt is megettem. Hiába: a fehér kenyér az fehér kenyér. Végül kb. két evőkanálnyi sűrített tejet is ettem, és aztán egy Norbi pudinggal zártam a napot.


Már napok óta azon gondolkozom, hogy szobabicajt kéne venni. Interneten utána is néztem már, de szándékomban áll a Decatlon megnézni valamikor. Az egy civilizált mozgásforma: a TV előtt is lehet edzeni. :)

2010. március 21., vasárnap

9-10. nap

Reggel bár időben keltünk, nemigen volt kedvem reggelizni. Talán azért is ment el a kedvem az élettől is, mert Csaba az előző este elölhagyott a pulton egy darabka pizzát, és a hangyák úgy ellepték, hogy épp csak a lábuk dobogására nem ébredtünk fel éjjel.
Érdekesség kedvéért mikor felkeltem megmértem magam: 70,9 kg voltam. Miután majd szétvetett az ideg az egésztől 71,2 kg-ot nyomott a mérleg, pedig nem is ettem-ittam semmit. Méghogy az idegtől nem lehet hízni!!!

Szóval nekiálltam hangyát írtani, majd mikor kész voltam, vettem észre, hogy a penész is virágzásnak indult a falon, de azzal a szekrény miatt nem tudtam mit kezdeni. Nekiálltam főzni: bablevest, rizses húst és csirkepaprikást. Így az első étkezésem délben a rizses hús volt. Később megettem a grízpudingot, majd megint később egy kis csirkepaprikást ettem Norbi tésztával. Aztán pudingot és pudingot...


Vasárnap reggel, mivel nem volt otthon felvágott, szintén csirkepaprikást ettem tésztával, és ez volt az ebédem is. Amúgy puding és puding, így a hétvégén 5 doboz puding is elfogyott. Tudom, nem túl változatos, de finom volt.

2010. március 19., péntek

8. nap

Reggel a pékségben kezdtem. Vettem egy leértékel müzlis-gyümölcsös joghurtot, és ez lett a reggelim. Vettem a hétvégére egy grízpudingot és egy sós rágcsát is, nehogy rámtörjön az ehetnék, és ne legyen mit rágni.
A joghurt után még elrágcsáltam 10 dkg kesudiót, így nem is voltam éhes ebédidőben.

Délután elmentünk a Tescoba, és az áruház előtt megcsapott minket a lángos szaga, így egy sajtos-tejfölös lángos volt az ebéd. Isteni jó volt

Vacsorára még elrágtam a sós rágcsát és egy pudinggal tettem fel az I-re a pontot.

Később Csaba rendelt a Don Pepétől, így egy vadragu levest én is kértem, de nem is igazán voltam éhes, és piszok sós is volt, így egy részét otthagytam.

2010. március 18., csütörtök

7. nap

Ma még mindig kitartott a fél kiló pogi, amit kedden vette, így megint azt ettem reggelire kb. fél liter tejjel.

Ebédre még egy szeletnyi kenyérre való zsíros kenyér és hús maradt, vettem hozzá egy kertész salit a mekiben, szigorúan öntet nélkül.

1-kor étekezletünk volt, amin jól felhúztam magam, így mikor visszajöttem pogácsát majszoltam. Kellett is, mert 6-ig bent voltam. Hazaérve már semmit nem ettem, mert ismét nem voltam éhes. Ugyan este 9-kor majszoltam volna valamit, de mivel semmi egészséges nem volt otthon, így nem ettem semmit.

2010. március 17., szerda

6. nap

Reggel a pékségben kezdtem. Jutányos áron jutottam hozzá fél kiló pogihoz (790 Ft) és somlóihoz (299 Ft). Így reggelire két pogit ettem. Így leértékelve van igazán elfogadható ára a termékeknek. Ja, és két bögre tejet is ittam.


Ebéd előtt lementem az üzemorvoshoz, és kielemeztük a reuma doki papírját. Kiderült, hogy az egyik gyógyszer steroid volt, amit kaptam. Az azért jó, mert az megköti a szervezetben a vizet, és hízni lehet tőle.


Ebédre 3 szelet zsíros-húsos kenyér, és a Norbi somlói volt a menü.

Uzsonnára ettem két pogácsát, és vacsi gyanánt (mivel megint nem kívántam semmit) egy Danon joghurt italt ittam.

Furcsállom saját magam is, hogy nem kívánok vacsit, de azért nagy öröm is egyben.

2010. március 16., kedd

5. nap

Reggel elhoztam magammal a maradék Norbi sütiket. Hozzáteszem ettem már ennél jobbat is, de ennek is el kellett fogynia. Lévén kevés volt, így már idejekorán megéheztem. Ezért fogtam magam, és ettem egy puffasztott búzaszeletet.


Ebédre sült húsos zsíros kenyér (4 szelet) volt, majd a szokásos napi egy Raffaellom.

Munka után Ági barátnőmmel kinéztünk az Ázsia Centerbe, majd hazaérve fürdés, és lerogytam a TV elé. Egyszer csak azt éreztem, hogy kicsit éhes vagyok. Rápillantottam az órára és fél 10 volt. Fura! Elfelejtettem uzsizni, vacsizni. Ilyen is régen volt. :)
Azért gyorsan ettem egy banánt, és Csabától kaptam egy doboz epret, így azt is bevágtam.

2010. március 15., hétfő

Szombat! Hát igen. Reggelire egy májkrémes kenyeret ettem felvágottal, aztán száguldó üzemmódban elmentünk moziba megnézni az AVATART. Ott ettem fél zacsi popcornt, majd mikor hazamentünk megettem a maradék túrós csuszámat. Vacsorára jó sok pudingot ettem.

Vasárnap mérlegre álltam, 72 kg vagyok. Hát ez az amiről beszéltem, ingadozik a súlyom, pedig tényleg sok mindenről lemondtam az elmúlt hetekben.
Amúgy egy könnyű banán turmixal indítottam a napot, mert ebédre anyuékhoz mentünk. Anyu húslevest csinált és gombás húst tésztával. A tésztából igyekeztem keveset enni. Bátyustól nőnapra kaptam egy csomag marcipán burgonyát, abból ettem desszert gyanánt. Vacsorára már nem kívántam tartalmas kaját, de azért egy fél tubus sűrített tejet megettem. :(

Hétfő! Még mindig otthon voltunk, hiszem, március 15-e van. Reggelire anyu sült húsát ettem kenyérrel és uborkával. Aztán ebédig egy kis Norbi sütikét rágcsáltam. Ebédre töltött káposztát ettem tejföllel. Mivel az étkezések ideje kissé eltolódott, ezért vacsora gyanánt megint egy puding, és a maradék süti maradt.

Amúgy a három napot nagyjából végigfeküdtem, lévén fájt a derekam. Hétfő estére már azért fájt a derekam, mert annyit feküdtem. Na mindegy, de asszem, hogy most már megmaradok. Viszont így semmit nem mozogtam, talán ezért is tornázódik vissza a súlyom. Hát hiába. Bárki bármit mond, ez mozgás nélkül nem megy.
Megfordult a fejemben, hogy kéne venni egy szobabiciklit, de nem tudom, hogy meddig tartana a lelkesedésem iránta. Ezt még átgondolom asszem.

2010. március 12., péntek

1. nap

Úgy döntöttem, hogy 50 naponként elölről kezdem a számlálást, így talán könnyebb lesz. Talán.


Reggel a fájós derekamra való tekintettel nekiindultam a reuma osztálynak. Nagy meglepetésemre a 4. voltam. Többen is csodálkoztak, hogy milyen kevesen vagyunk, de én ennek csak örültem. Így aztán fél 10-re még dolgozni is beértem.

Amúgy a dokinéni nagyon aranyos volt, ágynyugalomra intett, ki is írt volna a melóból, de mondtam, hogy teljesítménybérezésben vagyok, úgyhogy annak nem örülnék. Így kaptam egy injekciót a derekamba, majd felírt 5+1 féle gyógyszert, hogy azzal enyhítsem a fájdalmakat. A +1 valami lórugás, azt csak végső esetben kell szedni, kábító hatású, így azt ki sem váltottam. Szerdán kell visszamennem. Azt is mondta, hogy gyógytornázzak, de beutalót nem tud adni, mert fél éves előjegyzés van. Vegyek DVD-t, és (idézem): nem kell sokáig csinálnia, csak élete végéig. :)


Ma, hogy nem hoztam ebédet lementem a menzára, és franciasalátát ettem rántott hallal. Nagyon finom volt. Ebéd után ettem egy gumó raffaellot.

Miután hazaértem lefeküdtem aludni, és jó 2 órát aludtam. Kiütöttek a gyógyszerek. Vacsorára ettem egy nagy adag túrós tésztát. Aztán ismét gyógyszerek és ismét alvás következett.

2010. március 11., csütörtök

Félszázadik nap

Bárcsak a félszáz kilóhoz egy kicsit közelebb lennék... Asszem testi, lelki, szellemi és fogyókúrás mélyponton vagyok. Bár voltak bűnözéseim, de nem tudok eltekinteni attól a ténytől, hogy szívem szerint egy napot végigennék. Mondjuk kezdeném zsíroskenyérrel, aztán hagyományos krumplistésztával, puha pogácsával stb.

De belegondolni is rossz, hogy egy heti munkám tudom tönkretenni egy étkezéssel, nehogy egy egész napival. Érzésre most tuti inkább 72 kg körül járok. Tudom-tudom, van, akinél lassabban megy, van akinél gyorsabban, meg mozogni is kéne.

Ha holnap sikerül eljutnom a reumára a derekammal, lehet, hogy feliratok egy úszóbérletet és ha végre eláll a havazás, akkor kijárok majd a dagályra. Bár jelen pillanatban olyan bőszen szakad a hó, hogy még májusban sem lesz tavasz.


Ma reggelre mivel ugye egész éjjel fájt a gyomrom egy banánnal indítottam a napot. Már a buszon munkába menet betoltam. Aztán két Norbi sütit ettem.


Ebédre a maradék borsófőzelék és fasírt volt. Desszertnek a reggelről maradt egy túrós batyumat ettem meg.

Délután ettem egy zacsi U1 sajtos tallért.

Este nagyon későn értem haza, volt vagy 10 óra is, de nem bírtam ellenállni a U1-es Pannacottámnak. Meglehetősen íztlen valami volt, a tetején lévő gyümölgy réteg viszont feldobta.

2010. március 10., szerda

49. nap

A mai reggelim egy banán volt, egy N. pudinggal a tejeskávémmal, nameg a mai napi boldogsághormonommal: egy golyó raffaello.
Ebédre borsófőzeléket ettem 2 kis fasírttal. Bevallom nekem a főzelék liszttel habarva főzelék, így édesítővel csináltam, hogy legyen benne valami light is. Kedd este Csaba meg is evett két púpozott tányérral.
Ebéd után ismét egy N. puding jött.

Vacsorámat egy kedves barátnőmnél fogyasztottam. Görög salit csinált és pirítóst ettünk hozzá. Isteni volt, hatalmas adagot bevágtam belőle.

Sajnos napok óta iszonytatóan fáj a derekam, így a napi edzésprogramok elmaradtak. Tegnap is két cataflammal indultam neki az estének, aztán barátnémtól még bezsebeltem egy Flactor italport. Szörnyű volt az íze, de a kétféle gyógyszer megtette a hatását, egész jól mozogtam.

Este hazaérve még Csabával beszélgettünk éjfélig. A derekamnak a vízszintes állapot nagyon jó volt, Istenien aludtam volna, de ha -szerintem a gyógyszerektől- nem fájt volna olyan szinten a gyomorszájam, hogy csak görnyedezve bírtam meglenni.

2010. március 9., kedd

47-48. nap Nőnap

Reggelire egy jókora szelet füstölt sajttal megrakott szendvicset ettem. Isteni finom füstölt sajtot sikerült vennünk, hmmm. Aztán megkezdődött a nőnapi mizéria. A kollégámtól kaptam egy doboz Raffaellot. Egyet ettem én, egyet adtam neki (ha elfogy, legalább nem én hízok). Aztán a következő körben két darab Ferrerot kaptam. Ezt is elfeleztem a kollégámmal. Ugye milyen önzetlen vagyok??? :)
A csúcspont ebédkor jött el, mert az egyik üzleti partner hozott egy raklak tortát szintén Nőnapra. Naná, hogy ettem belőle. Pár órával később azért az ebédem is megettem egy szelet hús zöldségekkel, és sajttal beborítva volt az ebédem.
Délután elmentem a Conrad nevű kereskedésbe, és beruháztam egy lépésszámlálóba. 3990,-Ft volt, elég kis primitív darab, de rádió is tartozik hozzá. Mondanom sem kell, hogy a rádió az nem működött rajta. Hazaérve az uramtól egy doboz koktélparadicsomot kaptam. Imádom. A paradicsomot és az uramat is. Füstölt sajt kockákkal spékelve ettem meg.

Kedden reggel vérvételre mentem. Visszafelé a West Endben megint megkíséreltem egy Norbi reggeli menüt venni, de most éppen elfogyott a tej. Szerintem direkt csinálják. Amint megtudják, hogy van kedvezményes kártyám rögtön jön valami kifogás, hogy miért nem tudnak éppen adni. Így a tegnapi szendvicsem fele és a tejeskávém volt a reggelim. Desszertnek egy szem Raffaello nekem, és egy a kollégámnak. :) Ebédre nem bírtam megállni és megint egy szelet tortát ettem. Maradt hétfőről. :(
Délután visszavittem a Conradhoz a lépésszámlálót, és beruháztam egy másikra. Ezen nincs rádió, de mivel a telefonomon van, így nem nagyon érdekel. Ez is primitív darab ám. Az előző legalább kikapcsolt 4 másodperc nyugalom után, és mozgásra indult be újra. Ez még erre sem képes, pedig drágább volt. Nem tudom, hogy mire jó, hogy ha kell, ha nem működik. Na mindegy. Meglátjuk, hogy meddig bírja. Viszont van rajta pulzusszámláló. Ez jópofa dolog. Persze mostanában hideg van, és nemigen tudok sétálni, mert nincs kedvem a betonhoz fagyni. De remélem jön a tavasz lassan.
Este Norbi kalácsot és dzsemmet ettem. A dzsemm nem volt diétás, de ez van. Aztán egy halom füstölt sajtot falatoztam el. Bűvöltem a szőnyeget, hogy hátha odavonz magához egy tornára, de 80% lustaság, és 20 % derékfájás meggyőzött arról, hogy nem ma van a napja a dolognak. :(

2010. március 7., vasárnap

45-46. nap

A szombat egészen jól indult. Bár csalódással tapasztaltam, hogy a Norbi pékség bezárt a Mammut-ban. Norbi azt mondta, hogy azért vették el a "nevet" tőlük, mert másmilyen terméket is árusítottak ott. Jogos. Végülis azért adom a neveme, amiért tudom, hogy állandó a minőség. Szóval az új pékség is állítólag csökkentett szénhidrát tartalmú kajákkal van tele, de hamarabb hiszek egy teljes kiőrlésű ételben, mint ebben. Azért jobb híján kénytelen voltam venni két péksütit, mert nem vittem magammal.
Megint Norbi előadás volt a Biovitalban, így meghallgattam, majd az egyik orvossal beszélgettem a diétámról. Az L-Karnitint ajánlotta kiegészítésnek, illetve mivel meséltem neki, hogy többször minden indok nélkül rosszul vagyok, és ha gyorsan eszem rendbe jön, így kérte, hogy menjek be egy vérvételre, mert lehet, hogy az inzulin szintem szórakozik. Így jövő 7-en megejtem.
A programok után felmentem a barátnőmhöz Budára, mert Csé ott dolgozott az új lakásukban. Ámulatba ejtő luxus volt, dehát Buda, igaz? Kérték, hogy odafelé vegyek a gyereknek egy Happy Meal menüt, aminek az lett a vége, hogy én ettem meg a maradékát. Vagyis szinte az egészet. Vacsorára szintén bűnöztem, mert Csé Fornettit kapott ebédre, amit nem evett meg, így én ettem meg. Jó mi? Majd hogy teljes legyen a nap édességre vágytam, és sűrített tejet toltam magamba. Totál depi lettem a hülyeségemtől.

Vasárnap kissé visszafogottam igyekeztem lenni. Reggelire 3 szelet bundáskenyeret ettem. Ebédre túrós tésztát akartam, de megromlott a túró, így teljes kiőrlésű tésztát ettem édesítős tejföllel. Egész jó volt. Majd benyomtam egy adag sós Norbi rudat. Vacsorára pedig bakonyi betyár levest rendeltünk és azt ettem.

Asszem megint egy mélyponthoz érkeztem, amin jó lenne túllenni. Megint esélyét sem látom, hogy valaha verseny súlyomnál leszek. És ha picit is elhagyom magam, akkor egy nap alatt visszaszedem azt, amit egy hét alatt küzdöttem le. Ez is tiszta gáz. Huh! Istenem adj erőt!!!

2010. március 5., péntek

43-44. nap

Csütörtök! Egész napi zabálás. Egyik igen nagy hibám, hogy ha elém ki vannak téve a rágcsák nincs önuralmam, hogy ne egyek fel mindent. Most sem volt máshogy. Konferencián voltunk egész nap, így reggel 9-től este 6-ig csak ettem és ettem. Naná, hogy nem gyümit, hanem péksütit, meg sajtokat, meg megint péksütit... Este mire hazaértem a megvevett mennyiség gondolata is elrémített.

Pénteken már nomális napom volt. Reggelire két N. sütit ettem, aztán 11-kor ebéd jércemell sali, utána N. süti. Hazaérve (most nem gyalog a hidegre való tekintettel) lefeküdtem aludni, nagyon jó volt. Kb. 4-kor ettem két szelet kenyeret kolbásszal. Vacsorára pedig egy N. puding. Féltem, hogy a csütörtöki dőzsi után nem fogok tudni visszarázódni, de úgy tűnik simán ment.

2010. március 3., szerda

42. nap

Ma reggel vérvételre kellett mennem, így reggel gondoltam egy nagyot, és mérlegre álltam. 70,5 kg. volt. Huh! Ez aztán a nagy ugrás!!! Huh! Vagy ezt már mondtam? Ezek szerint a mozgás ilyen sokat jelentene? Tényleg? Akkor ezt folytatni kell rendületlenül.

A vérvétel miatt csak fél 10-kor sikerült reggeliznem. Próbáltam a Mammut pékségben ünnepelni reggel, de csak 9-kor nyitott, várni meg nem akartam. Aztán a West Endben akartam egy menüre meghívni magam: két péksüti és kávé! Nem találták a tejet. Végül bejöttem az irodába, és a tegnap vacsimat ismételtem meg.
Ebédre jó későn került sor, natúr tökfőzeléket ettem.

Hazafelé megint gyalogoltam, de kicsit csípős idő volt, azért jól esett. Vacsorára a Don Pepe-től Ceasar salátát rendeltünk, így annak a 2/3-át ettem meg.

2010. március 2., kedd

41. nap Aztaaa!!

Ne is kérdezzétek! Agyból fogytam. Fogalmam sincs mit ettem reggelire. Biztos nagy élményt nyújthatott. :)
Az viszont fix, hogy ebédre anyu csirkecombját ettem meg a maradék pürével, utána pedig!!! Ó ez az megvan a reggeli! Grízpuding majdnem egy dobozzal. A maradékát ettem ebéd után desszertnek. :)
Ma megint gyalogoltam hazáig! :))) Közben Ági barátnőmmel beszélgettem, így még kellemesebben telt az idő. Megnéztem a neten: 4,6 km a táv. Tök jó! Megint büszke vagyok magamra.
Mikor hazaértem két szelet kenyeret ettem tonhalkrémmel és házi kolbásszal. Majd egy pudingot utána.
Ma nem kellett bogarakat írtanom a konyhámból - fene a jó ízlésüket, hogy pont hozzám költöznek be -, így a gyomrom egész jó volt. Persze egy-két kósza prókátort találtam, de azokat könnyen kivégeztem. Én már csak ilyen brutál vagyok. :)

2010. március 1., hétfő

40. nap

Bárcsak a kilók amik lementek is 4-essel kezdődnénke. 4,5 például. Nem baj: NEM ADOM FEL!


Reggelire gondoltam veszek a pékségben kalácsot, és az kitart majd egész héten reggeli gyanánt, de még nem volt, így három croissantot vettem. Abból kettőt ettem a kávémhoz. Ebédre anyu fél csirkecombja és krumplipüre volt savanyúval, majd a maradék croissantom desszertként.

Uzsira ettem egy Norbi pogácsát.

Fél 6-kor menten el a munkahelyemről. Elmentem metróval a végállomásig, majd úgy döntöttem, hogy lesétálok pár megállót, ha elfáradok majd felszállok valami buszra. Végül annyira jól esett, hogy hazáig gyalogoltam. Nem sétáltam, nem rohantam, olyan középtempóban mentem hazáig. Egy órás út volt. Ez azért is volt jó, mert bármennyire győzködöm magam, hogy mozogjak otthon, úgyis lusta disznó vagyok. Így viszont legalább egy órás mozgásom volt. Lehet, hogy lesz még folytatása a dolognak.

A mozgás örömére vacsi gyanánt csak egy almát ettem. Később kicsit éhes voltam, de lévén fél 10 volt, így erőt vettem magamon, hogy már ne egyek semmit.