2010. szeptember 8., szerda




Szeptem 17-től ismét segítsüti akció!!!! Segítsen mindenki!!!!

Szomorkás őszi napok

Tetszik-nem-tetszik, beköszöntött az ősz. Úgy zuhant ránk, mint kalapács a háztetőről. Sokkoló. Amúgy egyszer majdnem ránk zuhant egy kalapács a háztetőről, azért merek ilyet írni. Mentünk vidáman a Thököly úron, mikoris egy méterrel az orrunk előtt lezuhant egy kalapács. Valaki dolgozott a tetőn, és kicsúszott a kezéből. Oltári mákunk volt.
De visszatérve: feltartóztathatatlanul itt az ősz. Pedig reméltem, hogy ha már alig volt nyarunk, akkor kitolódik kicsit az ősz, de a természet nem így gondolta. Véget sem értek a nyári esőzések, és itt van újra az eső, csak most az őszi.
Azt is reméltem, hogy a szabim alatt egy-egy jó könyvvel, vagy hímzéssel kint fogok ücsörögni az erkélyen, és csendben élvezem majd a nap sugarait. Hát kiülni ugyan lehetne, de vagy megfagynék, vagy eláznék, és még elég világos sincs, hogy az ember olvasson.
Tegnap este bevásárló körúton voltunk, és bizony már este 7kor sötét volt. :(((

Igazából a szabim első napján kb. 1 óráig dolgoztam a munkahelyemen. A második napra a barátnőmék elhívtak a Ramadába wellnesselni. Kb. 10-14-ig szauna, fürcsi, ebéd. Nagyon jó volt, olyan hétvégi feelingje volt az egésznek. A furi az volt, hogy iskolaidő van, hétköznap ... és tele volt gyerekkel. Ha minden jól megy, akkor pénteken is megyünk, már nagyon várom.

Ami a diétát illeti, hol tudom tartani, hol nem... Múlt héten végül rámerészkedtem a mérlegre és 71,8 kg-ot mutatott. Ma újra voltam olyan bátor, és méreckedtem. Először nehezen adta meg magát a mérleg, gondoltam is, ez intő jel, de végül győztem, és életet leheltem belé, így aztán ráálltam. 71 kg volt rajta. Hogy a diéta-e, vagy a tegnapi szaunázás, de valami megtette a hatását. :)))

Sajnos elutazni nem fogunk a két hét alatt, így csak az itthoni jó időben reménykedhetek. Férjuram ugyanis dolgozik :)
Ami a kérdésed illeti Viki! Nos igazából a házassági évfordulónkat vidám csempézés közepette tartottuk, és ha délután nem érkezett volna egy-két sms a barátoktól sok boldogságot kívánva, akkor eszünkbe sem jut.... Ezek vagyunk mi...:)

Mára valami finomat szeretnék főzni, de azért úgy, hogy két napig jusson belőle, mert bár szeretek főzni, azért a szabim alatt nem akarok minden nap ezzel foglalkozni. Szeretnék lustulni, hímezni, olvasni, pihenni, TV-zni.... Hát ilyenek. Megyek is, és keresek valami jó receptet.

2010. augusztus 29., vasárnap

Eltelt majd két hónap

És nem tűntem el. Sem a blogolók közül, sem pedig kilókban. De nem ám. A kilók valahogy nagyon ragaszkodnak hozzám.
Ha holisztikusan akarnám megközeleíteni a dolgot, akkor azt mondanám, hogy biztosan azért, mert nagyon rágörcsölök a dologra. Semmit nem szabad erőltetni, mindennek megvan az ideje. De ezt mondani mindig könnyebb volt.

A héten találkoztam a numerológus barátnőmmel, és jó volt vele megint beszélgetni. Egy egészen más témával kapcsolatban Ő hívta fel a figyelmemet a fenti dolgokra. És tudom, hogy igaza van, de akkor is...

És hogy mi volt velem az elmúlt két hónapban? Amíg még mértem magam, addig sikerült tartanom a 70 kg körüli súlyt. Aztán egyre több lett a munkám, egyre kevesebb az erőm, és idő után már nem mertem mérlegre állni. Az elsőnek kitűzött céljaimnak nem tettem eleget a fogyás terén.
Sajnos nyaralni nem voltunk, a férjem augusztus 1-jével új munkahelyre ment, vagyis végre lett bejelentett állása, és ezért is, meg a megcsökkent háztartási kasszának köszönhetően is ez kimaradt az életünkből. Amit persze nagyon bánok, mert 19 éves korom óta ez az első év, amikor nem voltam külföldön nyaralni. Remélem ez nem egy törés a szép sorban, hanem majd jövőre annál szebb helyekre megyünk.

Hogy egy kicsit még a munkáról ejtsek szót, a főnökeink lojalitást (a céghez), empátiát (a károsultakhoz), és kitartást (a munkához) kértek tőlünk a nagy árvizek idején. Azt ígérték, hogy busásan meg fognak jutalmazni minket anyagilag. Két hónapnyi dupla mennyiségű munka után pedig akkora összeggel szúrták ki a szemünket, hogy először észre sem vettem, hogy több pénzt kaptam fizetéskor, és bevallom amikor megjött az sms, hogy utaltak még pár könnycsepp is gördült az arcomon. Rájöttem: megint pofátlanul kihasználtak minket, és nem ez lesz az a busás jutalom, amiből nyaralni megyünk.
Ezt persze kifejtettem a főnökömnek is, nem is mindig szalonképesen, de egy bizonyos vezetői szint után ez úgy pereg le róluk, mint a zsírról a víz.

Szóval az étkezésekre visszatérve: Szoó Judit könyvének most is sok hasznát vettem azért, rengeteget sütötem belőle, de bevallom a mértéktartás nem erősségem, így az utóbbi időben nem sütöttem semmit.

Belefogtam újból a Herbalifeba. Eleinte nagyon rosszul éltem meg, de miután konzultáltam a lányokkal kiderült a hiba, és kedd óta a korrigált étrend szerint élek. A következő célom: szeptember 25-én lesz a barátnőm esküvője, és addigra 68-70 kg súlyt elérni. Ez persze nem tudom, hogy mennyire reális, mert legalább 1 hónapja nem mertem mérlegre állni, és így nem tudom, hogy honnan indulok. De meglátjuk.....

2010. július 1., csütörtök

A helyzet (nagyjából) változatlan

Megint csak telnek a hetek, mi meg egyre fáradtabbak vagyunk. Továbbra sem szűnnek a túlórák, a 2-3x-os terhelés, néha már éjjel is munkával álmodok. Időnként azon veszem észre magam, hogy az asztal alatt úgy jár a lábam mint a motolla. Vagy éppen amikor még le sem teszem a telefont és már megint csöng, önkéntelenül is remegem a kezem mikor érte nyúlok.
Alvás szempontjából sajnos így sem tudok többet aludni. 5 max. 6 óra alvás után felébredek, és végem van. Mondjuk altatni sem kell esténként az is tuti.
Hogy mikor lesz ennek vége? Senki nem nyilatkozik. A vezérigazgatótól kaptunk egy virtuális hátbaveregetést emailon azt kész. De jövő 7 hétfőn kíváncsi leszek a fizu papírunkra, hogy mivel szúrják ki a szemünk?!
Ami az étkezésemet illeti, az idegesség nem tesz jót, mert evésre ösztönöz. Bár még mindig jobb, mintha a dohányzásra szoknék rá... Viccet félre téve ha összeülünk enni, megeszem az ebédem, meg aztán jöhet még mindenki más maradéka... így csillapítom magam. Híztam is egy kilót...
Bár érdekes, mert úgy külsőleg nagyon jól érzem magam a bőrömben. Karcsúbbnak, csinosabbnak.... Vettem néhány új ruhát - jutalomként -, és persze igyekeztem olyat választani, hogy takarjam a domborulatokat. Azért persze nem kívánom örökre feladni a fogyást, de asszem ez az időszak nem ennek kedvez.
Az egyik újságban találtam egy kupont Réka menühöz, lehet, hogy azt majd megnézem, és jövő hétre rendelek. Láttam, hogy Rodoszon van Réka tábor is, de amellett, hogy idén nem megyünk nyaralni, nem is hiszem, hogy az uram el tudnám ráncigálni egy ilyenre.
Tegnap este elmentünk a mekibe gyalog, és szuggeráltam magam, hogy majd csak egy salit egyek. Nem is volt gond, mert a meki tulajváltás miatt zárva volt. De az Auchan nyitva. Na, gondoltam, veszek egy almát magamnak, és hazafele azt rágcsálom, meg vettünk egy dinnyét is, az lett volna a vacsim. Ám az uram megtorpant a kínainál... kérdezte mit kérek: mondtam egy tésztát (gondoltam azt hozom ma enni). Hazaballagtunk, közben volt ám gimnasztika, mert százával leptek el minket a szunyogok. Útközben megettem az almát, aztán otthon egy 5 kilós dinnye negyedének áltam neki. Az uram persze kínaizott.... és végem lett!!! Nem bírtam ellenállni, és én is megettem a tésztám felét szecsuáni csirkével. Brühü... de olyan fini volt. Aztán befordultam, és alvás. Amúgy tudja valaki, hogy hogy kell szecsuánit csinálni????
Asszem vissza kell majd olvasnom, hogy mit is írtam előzőleg, mert téma akadna ám, de gondolkozni nem nagyon tudok.... Olyan lassan és megfontoltan beszélgetek manapság, hogy csak na, de nem az elmém fejlődött ilyen szintre, hanem leplezem, hogy közben gondolkodnom kell, nameg lehet, hogy alszom is két mondat között egy kicsit.
Távirati jellegben ennyit, remélem másoknak jobban tellik a nyaruk....

2010. június 18., péntek

Három hét után, röviden

Nem fogytam ám el (hi-hi-hi), egyszerűen csak annyi munka van, hogy élni nincs erőm. Több mint 9 éve dolgozom itt, de ilyen sok meló még talán sose volt. Nem titok, a biztosítási területen dolgozom, azon belül is károkat rendezek. Így gondolhatjátok is: az árvízkárokkal fekszünk-kelünk. Szabadságstopp, túlórák, szombati munkanapok.
Így a szobabiciklim kb. pont akkor volt utoljára használva, mikor az előző bejegyzésem írtam. Előző 7végén ráadásul le is telt a 8 hetes bérleti idő, de csak ma vitték el a gépet. Szóval erőm teljében még rá is húzhattam volna, de egyszerűen erőm sem volt. Szóval ma jött a bérlő cégtől a pasi, és elvitte. Olyan üres a helye a gépnek... egészen nagy lett a lakás... azért jó szolgálatot tett, mégha a fogyásban nem is segített. A céget amúgy mindenkinek csak ajánlani tudom: korrektek, segítőkészek, és látjátok: még plussz napokat is hagytak nekem.
Következtetés: ha valaki házi használatra kondigépet akar venni inkább béreljen először, mert rögtön kiderül, hogy mekkora is a kitartás. Nálam 5 hétig megvolt a kitartás, aztán mélypont jött: nem mozdultak a kilók, nem formálódtam, és a szellemi leterheltségem sem volt kedvem biciklizésbe folytani.

Ami azt illeti az utóbbi hetekben biztosan nem fogytam, talán inkább híztam is. Amióta ezernyi munka van alig főzök, igyekszem gyorsan-gyorsan bekapni valami egyszerűt. Ami persze azt is jelenti, hogy egyszerű beszerezni is ergo káros: cukros, lisztes, élesztős... stb.
Megint szemezgettem valami update vagy Béres Alexandra ételrendeléssel, de valahogy nem fognak meg a honlapon szereplő ételek. Nem tehetek róla: nem vagyok kecske, és ennyi meló mellett jól esik sok finommal jutalmazni magam. (Méghogy nem a társadalom tehet az elhízások java részéről!!!!)

Múlt hétvégén (a nagy szabistoppban) azért sikerült egy wellness hétvégét beiktatni. 31 éves lettem ugyanis (és nem soványabb), és a barátnőm meglepett egy 3 napos hétvégi kiruccanással. Rám is fért. Az ember azt gondolná: Oh, wellness: egészséges ételek, italok, sport. Hát nem. Félpanzió (zabálás), lazulás (zabálás), esti kártyapartik (zabálás). Azért remélem a több órás szaunával kicsit tudtam kompenzálni a sok kaját. De mit tehettem volna: jöttünkben -mentünkben hol egy cukrászdába, hol egy csokimúzeumba, hol egy szlovák sörözőbe ütköztünk. Meg hát az embernek egyszer van szülinapja..... Ismerős, mi??? A sok kifogás. Bizony, azok, de akkor is fene jó volt.

A sok eső mellett beköszöntöttek a nagy melegek. Rátok hogy hat? Kevesebb ételt esztek? Én sosem ettem a melegtől kevesebbet. A hidegtől, a téltől, a nyártól... semmitől sem. Engem ezek nem befolyásolnak. Sőt!!! Légkondicionált irodában az ember szervezete is be van csapva.

Hát remélem kedveskéim Ti nagyobb sikerrel jártatok az elmúlt 3 hétben! Várom a visszajelzéseket!

Pusszancs!!!

2010. május 26., szerda

Újabb kísérlet

A hétvégén nagy letargiában voltam. Totális elkeseredés lett úrrá rajtam. Hetek óta nem mozdult súlyom, pedig ugye bicikliztem is, nagyrészt az étkezésemre is odafigyeltem. És sajnos azt sem mondhatom el, hogy izommá alakult a háj, mert a ruháim nem jönnek fel könnyebben, a fenekem sem lób kevésbé.... Hát ez van...

Szóval nagy letargiában a hétvégét nagy evészetekkel töltöttük. Na nem egész nap ettem, de bizony naponta háromszor, mikor leültem enni, nem kíméltem magam, jöhetett bármi. Márpedig anyunál jártunk, ő meg jól felpakolt mindenfélével, így jött is bármi.

De tegnap egy igen büszke napot zárhattam. Reggelire ugyanis 30 dkg epret ettem, aztán ebédre egy Norbi salátát 1 croissanttal. Mikor hazaértem koktélparadicsomot ettem uborkával, és Óvári sajttal, majd egy kicsit később nekiálltam biciklizni. Közben néztem a felvett műsoraimat, így büszkén szálltam le a végén 85 perc biciklizés után. :) Este azért rámjött az ehetnék érzés, így még megettem egy Norbi pudingot, de a további zabálást hála Istennek megúsztam.

Tegnap az egyik újságban találtam egy cikket a Paleolit táplálkozásról, legközelebb bemásolom!

2010. május 22., szombat

Igaza lehet Garffykának! A problémák beismerése gyengeséget takar sok ember szemében. Ma már kevésbé, de régebben többször ítélték el az embert, ha orvosi segítséget kért a mentális problémáira. Most, ha valakinek elmesélem, hogy terápiára járok, látom, ahogy végigfut az arcán: Atyaég! Lehet, hogy holnap fegyverrel a hóna alatt fogja a kollégáit sakkban tartani a munkahelyén?
Hát nem!!! Ez nem erről szól. Jártam agykontroll tanfolyamon, ahol ugyebár arra a kérdésre, hogy: Hogy érzed magad? - illik azt válaszolni, hogy: Egyre jobban!
De ott is felhívta a figyelmünket az oktató, hogy azért ezzel se essünk túlzásba. Ha valaki őszintén kérdezi, és nem csak úgy, hogy kérdezzen valamit, ha egy barátunk kérdezi például: Neki nyugodtan ki lehet önteni a lelkünket.
Könnyebb folyamatában segíteni valakinek, mint már tragédiákat megoldani!!!


Ma éjjel rengeteg botorságot álmodtam. Például azt, hogy szültem egy kis pufók kisfiút, aki 22:45-kor jött világra. És annyira jó gyerek volt, hogy sosem sírt, és valamikor este jutott eszembe, hogy mivel nem is sírt, így enni sem adtam neki, mert nem jelezte. Ezt írja az álmoskönyv:
GYEREK Valami jót jelent. Új lehetőségek, pozitív változások jele. Jó híreket kapunk, vagy örömben lesz részünk. Az alvó gyerek belső megnyugvást, kiegyensúlyozottságot jelent.
SZÜLÉS -Fiút szülni: Ha álmunkban gyereket szülünk, arra számíthatunk, hogy olyan lehetőségek tárulnak elénk, amelyeket mindenképpen ki kell használnunk, mert pozitív hatással lesznek életünkre.

Ezek azért nem rossz jelentések!


Ha már ilyen jó lelentéseket láttam, remélem, hogy ez a fogyókúrámra is jó hatással lesz. Mert a héten továbbra is a súlytartó állapotban voltam. Mármint igyekeztem én normálisan enni. Reggelire mindig gyümölcs volt. A 3in1 tejeskávém lecseréltem 2in1-re. Ebédre nem ettem tésztát, rizst... utána azért mindig volt (sajnos) édesség. Aztán vacsorára hétfőtől-szerdáig megint gyümölcs, vagy valami Norbi által engedélyezett volt. Bevallom, csütörtök-péntek estére elcsüggedtem, és egy vékony szelet kenyeret ettem felvágottal. A jó hír az, hogy korábbi önmagam még tudott volna enni 3x ennyit is, de visszafogtam magam. A biciklizésben viszont nagyot csalódtam. Sokkal többet vártam volna tőle. Vagy egyáltalán attól, hogy mozogni kezdtem. De semmi. Pedig szívesebben csinálom, mint bármelyik tornát!!! Szóval június elején lejár a bérlés, és valószínűleg nem fogom hosszabbítani, mert nem látszik változás a hatására.

Szóval felemás hetet zártam. A lelkiismeretemmel jól vagyok - ami evést illeti. De csalódott, hogy a biciklizés ennyire nem hozott eredményt!

2010. május 18., kedd

Csak őszintén!

Kb. pont egy éve szörnyűséges evésrohamaim voltak. És persze csakis szénhidrátra. Vagyis jöhetett bármi, de akkor nyugodtam meg egy kicsit, ha szénhidrátot ettem. Jöttömben mentemben azon gondolkoztam, hogy hol találom a következő közértet, ahol hozzájuthatok egy kis kajához. Hazafelé a buszon azon törtem a fejem, hogy ha nem bírom ki hazáig, akkor melyik megállónál szálljak le, ahol lesz valami közért. És ez alól nem volt mentség az sem, ha otthonra nem vettünk semmi rágcsát, mert hát vannak este 10-kor nyitva lévő kisközértek, és végszükség esetén félre lehetett dobni a szalmonellától való félelmeimet: gyúrni egy csipetke tésztát, és felzabálni. Aztán persze jön a bűntudat, az önmarcangolás, és kezdődik félóránként elölről az egész.
Közben ezerrel készültem az augusztusi esküvőmre, és addigra mindenképpen szerettem volna leadni kb 10 kilót. Hát irány egy fogyiszalon: testtekercselés, infraszauna. Ezzel, és a folyamatos zabálással annyit sikerült elérnem, hogy nem híztam, mert úgy tűnik a kettő ütötte egymást. Szóval az esküvőmön nem én voltam, aki szerettem volna lenni: karcsú hercegkisasszony.

Mikor a fenti rohamok már mentálisan zavartak, segítséget kértem. Egyik barátnőm járt pszichoterápiára korábban, és könyörögtem, hogy kérjen időpontot a dokijához, vagy a doki ajánljon valaki mást, ha ő nem is érne rá. Végül nagy nehezen csak összehoztuk. Abban az állapotban voltam, hogy bárki segítsége jó lesz, csak valaki SEGÍTSEN!

A doktor egy nagyon kedves harmincas éveiben járó hölgy, aki először felmérte, hogy hányadán is állunk, tud-e ő segíteni egyáltalán a gondjaimon. Azóta folyamatosan járok hozzá, és sok mindenben világosabban látok. Leginkább egy önismereti tanfolyamnak nevezném így egy év után. Sokmindenre ráeszméltem, sok mindenen változtattam, de igen hosszú idő van még előttem. Nem is hinné az ember, hogy mennyi-mennyi gyerekkorból maradt frusztrációval vagyunk tele. Vagyis mondom inkább 1 szám 1 személyben: nagyon sok gyerekkori frusztráció van. Pedig teljesen hétköznapi családban nőttem fel. Dehát ugye a tanult szokásaink gyerekkorunkból jönnek. És akkor ugye van a két véglet: aki homlokegyenest máshogy csinálja ha felnő, és aki ugyanúgy.

Jah! Csakhogy van ám harmadik is!!! Hiszen az egy dolog, hogy máshogy, vagy úgyanúgy csinálnám a dolgokat, HOGYHA belép egy másik fél az életünkbe (párkapcsolat), és ő is hordoz egyfajta személyiséget, és rengeteg saját frusztrációt magában. És akkor borul az elmélet, borul minden, amit elhatároztunk, hogy nálunk nem úgy lesz.

Az egy éves terápia alatt mint említettem nagyon sok mindenben tisztábban látok. Megtanultam, hogy mások életét nem nekem kell megoldanom, nem vállalhatok túlzott felelősséget a szüleim, a testvérem, az ő kapcsolatuk felett. Az ő életüket nekik kell megoldani. Újra tudom kezelni, és megtanultam szétválsztani az "Ő" családjukat, az "Én" családomtól. Szóval mások életét már nem igazgatom, a saját életemet viszont még nem tudom. Furcsa állapot ez, mert egyébiránt egy elég határozott ember vagyok, határozottságot követelő munkát végzek, de a párkapcsolataimban eddig sem, és most sem tudok a sarkamra állni.

Hogy honnan is jött most ez a fenti gondolat? Hát onnan, hogy a keddi nap a terápia napja. És annyira megviselt a mostani kezelés... Egyhelyben toporogva érzem magam, nem tudom ledönteni a magam gerjesztette gátakat, holott a bennem lévő énem tökéletesen tudja, hogy mit is és hogy is kéne tennem. De amikor eljön a cselekvés ideje, akkor egyszerűen jön egy blokk, és nem tudok kitörni.

Pedig ha arról van szó, imádom a gondjaimat kibeszélni, mert megkönnyebbülök. Csak éppen az illetékes személlyel nem megy. Amúgy az utóbbi időben tettem egy megfigyelést: egyre kevesebb ember beszél a gondjairól. Nem panaszkodásról beszélek, hanem kiönteni a lelket, "ötletbörzét" tartani. De valahogy mindenki magában tartja, szégyenli talán... Korábban nyílt embereket figyelek, és azt látom, hogy élnek olyan életszituációkban, ami nem normális, tesznek olyan dolgokat, ami tuti, hogy senkinek nem jó, de egy szót nem szólnak, csak csinálják. Fülük-farkuk behúzva, és mennek előre. Magukat csapják be, vagy a környezetüket akarják? Mert hogy azokat a szituációkat nem lehet élvezni az biztos.... Miért nem beszélünk a problémáinkról mi emberek? Szégyelljük????
Először is kezdem azzal, hogy tegnap reggelire a szokásos tejeskávém mellé kb 20 dkg epret ettem. Ebédre zöldbabfőzeléket ettem csirkepörivel, de utána nem bírtam megállni, és leszaladtam a büfébe egy Raffaello golyóért. Ez olyan, mint a kókuszgolyó, csak fehér és krémes és hmmmm. Szóval hazafelé beugrottam a Norbi pékségbe, és vettem egy zacskó pogácsát (1090,- Ft), egy kalácsot (690,- Ft), és két kakaós tekercset (300,- Ft). Hazafelé újra beláttam, hogy már tudom miért hagytam fel a Norbi termékek fogyasztásával: DRÁGA. Erre Norbi egyszer azt mondta, hogy minél nagyobb lesz a kereslet, majd úgy lehet csökkenteni az árakat. Mikor jön már el az az időpont? Na meg persze azon is gondolkoztam, hogy miért fizettem olyan sokat, tuti átvertek (már megint - mert ott szoktam ám próbálkozni). Megnéztem a blokkot, és akkor derült ki számomra, hogy a pogácsa 890,- Ft helyett 1090, - Ft. Ha erre ott rádöbbenek, eszem ágába nem lett volna megvenni. Ezt már nem lehet visszacsinálni. A tervem az, hogy lefagyasztom a felét, és ha kell, előveszek pár szemet és megeszem. Mármint kiolvasztom és megeszem. Normál pékárunál ez beválik. Remélem itt is. Próba szerencse.
Hazaérve megsütöttem az alábbi csirkeszárnyat, és ettem belőle 1-et, eltettem a mai ebédre 2-őt. Csaba felfalta a többit.


Aztán a kedvenc májusi nasim jött: eper nyakonöntve édesítős tejföllel. Én sajnos csak 20%-os tejfölhöz jutok hozzá, ugyanis laktóz érzékeny vagyok, és abból nincs más. Na meg persze nem is lightosan megcsorgatva szoktam enni, hanem beterítem vele. De az illusztráció ezt kívánta. :)




Tegnap este - míg sült a csirke, nameg utána is - fogyiblogokat olvastam. Merthogy örömmel tapasztaltam, hogy növekedett rendszeres olvasóim tábora. Isten hozott mindenkit, remélem nem okozok csalódást napi nyűglődésemmel, önmagammal való küzdelmemmel.

Bár, ahogy olvastam, a legtöbbünknek saját magát leküzdeni a legnehezebb. Azt gondolni, hogy fogyózni, diétázni, egészségesen élni olyan egyszerű. Pedig nem az. Nagyon nem. Aki nem ebbe született bele annak legalább olyan nehéz, mint beköltözni egy Amish faluba. Erről eszembe jutot egy film. Nem emlékszem a címére, de arról szólt, hogy egy újgazdag házaspár menekül a törvény elől, és egy Amish faluban köt ki. Hajnalban ébresztő, késő estig házimunka, és még egy telefon sincs. Gondolom többeknek már be is ugrott. Szóval valami ilyen érzés életmódot váltani is. Az ember felkel, nyúlna a hagyományos dolgokért, és ha nagyon álmos már csak az első jóleső falatok után döbben rá, hogy mit is tett. Persze száműzhetnénk a háztartásból az összes oda nem illő dolgot, de nem csak egyedül élek, és az uram helyében magam is sikítófrászt kapnék, ha valaki akaratomon kívül akarna egy új életmódra ráerőszakolni. Nameg Csabát nem zavarja a súlya, pedig Ő sem az a nádszál, mint mikor 5 és fél éve összejöttünk. Jó, akkor egy krízis közepén volt, és le volt fogyva, de azért néha csendben elnézem, és bizony kikerekedett a búrája. Szerinte évek óta ugyanannyi kiló, de az utóbbi időben tényleg egy szépen felfújt lufira hasonlít a feje. Nameg a sörhas. Ami tényleg sörhas, mert sajnos elég sok sört iszik. De őt nem aggasztja.

Én viszont ízig vérig nő vagyok, nem elégít ki, hogy csak egy pasinak tetszem, igenis jól esik, ha
ízlésesen megnéznek az utcán, felfigyelnek a dekoltázsomra, vagy a férfikollégák huncutul a fülembe súgják, hogy csinos vagy ma Gabika. Nincs ebben semmi perverz, és nem is trófeákra pályázom, egyszerűen csak jó dolog jól kinézni. Van két 50-es kolléganőm, akiket nő létemre napi szinten megcsodálok, hogy milyen ízlésesek, és nőiesek, és le a kalappal előttük. Na ilyen akarok lenni. Ezt nevezem én ízig-vérig nőnek!

És persze, hogy magamnak akarok első sorban tetszeni. Visszanézem a régi képeimet és szorul a szívem. Megállapítom, hogy jó bőr voltam. Most meg nem győzök slankító ruhákat keresni. Szóval igenis magunkat kell legyőzni, meghódítani nem mást. És miért van mégis, hogy bármennyire is áhítozva nézzük a régi albumokat közben mégis egy zsíros kenyeret majszolunk közben? Vagy miért egy krémesbe folytjuk a bánatunkat? Na ezt kutatom folyamat. Lehet, hogy ennyi idő után már nem vagyok alkalmas életmódot váltani? Szeretem az állandó dolgokat, biztosan ebben is leledzik a hiba. Ezt úgy értsd, hogy nehezen szakadok a régi dolgokból, a járt utat a járatlanra nehezen cserélem. Mégha agyban tudom is, hogy egy életmódváltás jó dolog, hosszú távon hasznomra válik, akkor is nehéz átállni.

"Örömmel " olvastam, hogy más is a következetesség miatt kezdte a blogját, és mégsem sikerült tartani magát, hiába a nagy plénum. Ismerős. Azért írom napi szinten, hogy mit eszem, hogy visszatartó erő legyen. És hiába a nyilvánosság, hiába az írott szó, mégis nagyon nehéz.

Nos, hajrá mindenki, hajrá fogyibloggerek, fog ez menni, csak ki kell tartani! Az életmódváltás lassú. Újszülöttek vagyunk, újra kell kódolni magunkat, és akkor garantált a siker.

Lassan járj, tovább érsz! avagy Lassan rágj, tovább élsz!

2010. május 17., hétfő

Gondolkodás a tett halála

Mert hát ugye megint gondolkoztam. Egész álló hétvégén ezen járt a fejem. Márminthogy: hogyan is tudnám újra beindítani a fogyást. Hát visszagondoltam a kezdetekre. Mi is volt máshogy? Igyekeztem Norbi termékekkel helyettesíteni az étkezéseimet. Lehet, hogy most is ezt kéne? Vissza a gyökerekhez? Mert úgy tűnik, hogy tartani elég jól tudtam az akkor leapadt kilókat, de fogyni meg csak úgy tudtam. Azt is elárulom, hogy miért. Mert valahogy, valahol elhagytam az önfegyelmemet. Bármennyire is tudom, hogy mi lenne a jó, egyszerűen ugrok a hagyományos dolgokra.
Hiába! Amíg anyu főzött rám szinte semmi bajom nem volt a súlyommal. Azért a szinte, mert elégedett sosem voltam, de akkor hosszú évekig tartottam a súlyomat. Amióta főzök, azóta hízok. Illetőleg amióta magam vásárolok - ezt is hozzátenném. Anyu is meglepett minket pudinggal, csokival stb, de úgy, ahogy az ember magát szokta. Nem irigy volt anyu, félre ne értse senki, csak: amit látsz, megkívánsz. Tudom: nem menj éhesen vásárolni. De a legjobb egyáltalán nem vásárolni, és nem főzni. De ez ugye nem megy.
Lelki erőm!!! Hahóó! Hol vagy? Közeleg a szülinapom, és még félúton sem járunk a diétával!!!!

És az ígért oldal, amit felfedeztem:

Nem tudom, hogy ki mennyire rajong Norbiért, de a fenti oldal gazdája az Ő segítségével fogyott le, és nagyon hasznos tanácsokat lehet olvasni az oldalán, és jó recepteket is találni. Jó böngészést.

2010. május 13., csütörtök

Borús csütörtök

Jelentem alásan egyre jobban viselkedik a derekam. Már kicsit enyhült a fájdalom, így lasan kiegyenesedni is fogok tudni.
Sajnos Herbalife-os kísérleteim dugába dőlni látszanak. Bevallom nekem is az hiányzik, hogy rágjak. Az evés cselekedete és minden öröme. Tisztára tudathasadt állapot, mert egyébként meg tudom, hogy ha komolyan venném, akkor már régen hatott volna, és ez alatt az egy hét alatt akár 1-2 kg is lement volna. Az ember azt hinné, hogy kis súlyfeleslegtől egyszerűbb megválni, mint a nagyobbtól. De be kell lássam ez nem igaz. Az első négy kiló annyira "könnyen" lement, és most meg csak "ácsorgok" egyhelyben.
Reggelire a szokásos tejeskávé, fél shake és 1 körte volt. Ebédre megettem a maradék két csípős csirkeszárnyat, majd utána kb fél kg epret tejföllel nyakonöntve.
Este amint hazaértem ugrottam is az ágyba, hogy kíméljem a derekamat. Aztán rá-rá jártam a hűtőre, és csipegettem a maradék pogácsa tésztáját. Végül (lehet, hogy ezt már nem kellett volna) megint fél kg eper jött tejföllel. Csaba tisztára elhűlt tőlem, hogy honnan vettem ezt a hülyeséget, hogy az epret tejföllel egyem, milyen gáz... Hiába unszoltam, hogy kóstolja meg, mert hihetetlen finom.... Ja és ittam egy pohár citromos sört is!

Amúgy ha lesz egy kicsit több időm, akkor megosztom veletek egy honlapról tapasztaltakat. Nemrég fedeztem fel, nagyon tetszik. Norbi módszereire épülve fogyott le az írója, és nagyon sok receptje is van, így érdekes lehet minden fogyizónak!
Az utóbbi időben nagyon büszke voltam arra, hogy a húsvéti nagy derék fájás totálisan megszűnt. Aztán elkezdtem biciklizni, és megint picit fájt, meg a térdem is. De változtattam az ülés beállításán, és ez is gyorsan elmúlt.
Aztán kedden a munkahelyemen egy nemesen egyszerű feladat közepette - kevésbé diszkréten wc-n voltam, és húztam fel a nadrágom -, ismét egy rossz mozdulat, és végem volt. Így a keddi és szerdai biciklizés is kimaradt. Egy valami jó ebben az állapotban: feküdni. Úgy semmi bajom nincs. Dehát ugye dolgozni csak kell, és közlekedni is, így most úgy jövök megyek, mintha örökké a földet bámulnám: derékban meghajolva kissé. Próbálom, hogy természetesnek hassék, de gondosabb szemlélő nem siklik el felette. Egy kedves kolléganőm hozott ma nekem egy 31 gyógynövényből készült olajat, melyből pár cseppel be kell dörzsölni, és akkor izomlazító hatása van. Jó lenne, ha hatna, mert semmi kedvem megint a reumára menni, injekciókat kapni. Még a múltkori esetből maradt gyógyszerem, de abból meg az egyik steroid tartalmú, így azokat nem szívesen enném.

De a panaszokat félretéve a tegnap elfogyasztott ételek a következők voltak.
Reggelire ettem egy körtét, meg fél bögre shaket. Ebédre az előző nap elkészített pácolt csirkeszárnyból ettem hármat sima rizzsel. Délután elrágtam egy banánt. Mikor hazaértem úgy döntöttem, hogy végre itt az ideje, hogy a Norbi lisztemet felhasználjam, és összekevertem egy pogácsának valót. Bevallom, hogy a nyers tésztából már annyit elrágtam, hogy mikor kisült alig 1-2 darabot ettem belőle. Hiába, oda vagyok a nyers sütitésztákért.


Hozzászólásaitokra válaszolva mindenkinek teljesen igaza van. Én már jó ideje tudom, és érzem, nameg vallom, hogy mindenkinek megvan a maga testreszabott diétája. Az ami X-nek bejön, az korántsem biztos, hogy Y-nak is. Sőt, azt tapasztaltam magamon, hogy az, ami egyszer már bejött nekem, az nem biztos, hogy másodszor is be fog jönni. Na erre kéne a teljes életmódváltás.

De esendő ember vagyok magam is. És bárakárhányszor próbálkoztam az életmódváltással, nem bírtam kitörölni az életemből a korábbi 20-30 év étkezési szokásait. És ez alatt nem azt kell érteni, hogy éjjel nappal csülköt ettem szalonnával. Igazán kövér sem voltam soha. De bizony egy-egy jobban elengedett időszak közben feljött pár kiló.

És biztosan a sport hiánya is közrejátszott. Hiszen ha végiggondolom az elmúlt éveim, mit csináltam. Ültem 8 évet az általános iskolában. Aztán 4 évet a középsuliban, azóta pedig a munkahelyemen. És sajnos már a középiskolában fel voltam mentve tesiből úgy másodiktól. Szóval a sport kimaradt, egyre többet ültem, nem is figyeltem oda az étkezésre, és láss csodát: hízogatok.

És nem kibúvót keresve, de ott van még az alkat is. Mert van olyan ember, aki csokit eszik pacallal, este 10-kor vagy még később eszik, és egy erősebb széllökés elfújja. És van a másik csoport, aki megbámulja egy cukrászda kirakatát, és hízott 2 kilót. Én valahol a kettő között, talán inkább a könnyebben hízók táborát erősítem. De amíg régen, ha 1-2 kilóval elmozdult a mérleg elég volt annyit tennem, hogy picinykét kevesebbet ettem, most már kemény küzdelem minden kilótól való megszabadulás.

És akkor mégegy igencsak zavaró tényező: a körülöttünk lévő világ. Ami igenis engem/minket esendő embereket kísértésbe hoz. Mert mi volt régen. Egy-egy hot-dog árus, néhány lángosos és kész. Mi volt a boltban? Párféle keksz, konzervek, de nem zacsis kaják.
És mi van most? Nem tudsz úgy kilépni az utcára, hogy ne látványpékségek fogadjanak 50 méterenként. Emitt egy kürtős kalács árus, amott egy cukorka/csokika bolt. Bemész a közértbe, és az első polcon a boltban: chips, édes kekszek. Szemmagasságban a sok zacsis express kaja. Te kitartóan haladsz a zöldséges pulthoz, megveszed, hazaviszed, büszke is vagy magadra. Hazamész, ízlésesen felszeleteled, elrendezed egy tálon, beülsz a TV elé, és jönnek a szupi reklámok: joghurtok (cukorral ízesítve), csupa vitamin kekszek és cukorkák gyerekeknek (cukorral bombázva), chipsek és cukros üdiítők, hogy mindezt leöblítsd.
Hirtelen ami eszembe jutott vérlázító reklámok:
- Amikor a kisgyerek a piacon megáll az édességes pult előtt, majd jön szuper anyuka, és rábeszéli a ki tudja hány vitaminnal töltött cukorkára. Könyörgöm, ha már a piacon van vegyen a szerencsétlen gyereknek egy kiló epret!!!
- Vagy a Tucc reklámja. Ne falj fel akármit!!!! Bekapja a földgömböt, szétreped a nadrágja.... De amint a Tucc-ot kezdi el enni, abban a pillanatban lefogy. Mit is sugall a reklám? Egyél bármilyen szituban inkább Tuccot, mert attól kacsú leszel! Cikket olvashattok róla: itt. Ez persze csak egy szösszenet, sajnos a neten az összetevőit nem találtam meg.

Aztán ott van Stahl főzős műsora, ahol készít a gyerekeknek valami egészségeset és finomat. Hozzávalók: zabpehely, 30 dkg cukor.... stb. Én elhiszem, hogy a zabpehely egészséges, de a cukor is az? És aztán beleolvastam az egyik szakácskönyvébe is, ami a diétás, vagy inkább kevésbé ártalmas édességekről szól. Nézegettem-nézegettem, aztán megtaláltam az apró betűs részeket. Még pedig azt, hogy egy szeletet ehetsz belőle, vagy éppen két kockányit. Na ilyen alapon elég sok étel súlykímélő!
Félre ne értsétek, én általában szeretem Stahlt. Szoktam ötleteket lesni tőle, megvettem az újságjait hasznos tanácsok után kutatva. De ne nézzük már egymást hülyének az eladási index növelése érdekében.

Háborgásomat félretéve összefoglalnék, és csakis a saját nevemben: Befolyásol a körülöttem lévő világ, és a saját gyengeségem, de nem tudok a szép látványnak, az illatozó pékségeknek, az ismerősök tukmálásának ellenállni. És ezt persze tudják a gyártók, forgalmazók, a kispékségek tulajdonosai is. Erre van az a sok egyetemet végzett eladástechnikus. Na ez ellen igyekszem küzdeni legesleginkább: a saját gyengeségem ellen. Merthát senki másnak nem érdeke, hogy én csinos legyek, vagy egészséges, csak magamnak.

És még egy megdöbbentő gondolat a végére: hallottam, hogy a keleten (tán kínában?) előszeretettel kezdték alkalmazni azt az adalékanyagot a látványpékségek termékeiben, amitől az átható finomságos illat érződik egy ilyen bolt közelében. Aztán rájöttek, hogy nem is kell azt a kajába beletenni, elég, ha a bolt bejárata felett egy kis légkifúvón porlasztják a levegőbe. Ugyanazt a hatást érik el: veszik a terméket mint a cukrot. (Asszem ezt a mondást is újra kéne értelmeznünk.)

2010. május 11., kedd

Újra írva

Na szóval. Ahogy ígértem, újra vezetni fogom a kajanaplómat. Először is kezdem a hétfővel.

Reggelire ettem 2 db körtét, és fél bögre tejjel fél adag Herbalife shaket.



Ebédre előző este készítettem teljes kiőrlésű tönköly tésztából krumplis tésztát. A fűszeres környezet egész jól elvette a tészta jellegzetes ízét.


Délután, mielőtt elindultam volna haza ettem egy banánt.


Végül este egy banános H. shakkel zártam a napot. Ezután tekertem egy órácskát. Este volt némi kényszerem, hogy rágjak valamit, de végül kibírtam, és semmi egyebet nem ettem-ittam már.





A keddi napom az alábbiakból állt:

1 körte, fél bögre shakkel.


1 sajtos croissant, és valami hihetetlen finom desszert: 30 dkg eper egy pohár joghurttal nyakon öntve


Délután miután jól felbosszantott a főnököm elindultam a Norbi pékségbe valami finomságért, de útközben egy kolléganőm megszánt egy csokis puszedlivel, így pékség kimaradt.


Uzsonnára ettem egy banánt.

Este alig vártam, hogy hazaérjek, és gyorsan bevágtam egy shaket banánnal. Aztán 10 óra körül elkészült a csípős csirkeszárnyam a sütőben, és nem bírtam megállni, hogy ne egyek belőle egyet, egy vastag szelet sajtot ettem mellé, majd egy pohár citromos sörrel öblítettem.

Ami a Herbalife-ot illeti, azt nagyon fontos tudni róla, hogy életmódváltást követel. De melyik diéta nem? Így valóban, ha lefogytunk, és visszatérünk a hagyományos étkezésünkhöz, akkor bizony visszajönnek a kilók. Így igen, ezt is csak akkor szabad elkezdeni, ha megérett bennünk a gondolat, hogy életmódot váltunk.

2010. május 10., hétfő

Megint 1 hét

Megint belecsaptam a lecsóba! Bár az még a szó hagyományos értelmében light-os kaja, hiszen, ha olajon dinszteljük a hagymát, akkor a zöldségek már nem is hízlalnak. De itt most persze nem a hagyományos értelemben gondoltam. Jól elszálltam az elmúlt héten étkezés ügyileg, hiába, megint elkövettem azt a hibát, hogy írtam, hogy mit eszem. Szóval volt ott ám minden, minden időben mi szem szájnak ingere.

A biciklizés is változatosan alakult. Kedden 10 körül értem haza, így akkor már nem pattantam gépre. Szerdán viszont annyi energiát éreztem magamban, hogy rögtön másfél órát tekertem. Csütörtökön 1:10 percet, de pénteken megint más volt a program.

Anikó barátnőmmel találkoztam, akivel a Margit szigetre mentünk sétálni. Aztán átsétáltunk a Budavári labirintushoz (kicsit nehezen találtuk meg). A labirintusban is tettünk egy kb. másfél órás sétát, majd BKV-val el a Deákra, onnan gyalog a nyugatiba. Mivel nem tudtam, hogy ezt a programot tervezi, így a magas (na jó nem tűsarkú) cipőm volt rajtam. Úgyhogy mire hazaértem volt jópár vízhólyagom, sajgott a lábszáram, és csak vonszoltam magam. (Azóta is izomlázam van.)

Szombat este elsétáltunk inni egy forró csokit a Mekibe, ami minimum 1 órás séta volt.

Vasárnap kitalálta a Csaba, hogy megnézné a Margit híd felújítását, és aztán körbesétáltuk megint a Margit szigetet. Alig éltem a végére. Hazaérve átaludtam a Forma1-et. Na nem mintha érdekelt volna, csak a miheztartás végett.

Szóval azért mozogtam a hétvégén, de ettem is bőven. Reggeltől késő estig.

Múlt héten írtam a Herbalifeos lányoknak, majd becopyzom ide a levélváltást, de azért adtak egy kezdő lökést a diétához. Így mától újra Herbalife diétán vagyok.

2010. május 3., hétfő

2. hét bicikliháton

Bevallom őszintén, így a második hét után végigfuttattam a fejecskémben, hogy hogy is állunk a biciklizés terén. Annyit büszkén jelenthetek, hogy a második héten csak egy nap maradt ki a biciklizésből, tehát 14 napból 13 napon bicikliztem. Voltak "nemakarok" napok, amikor az ágyon sziesztázva bűvöltem a kerékpárt, és győzködtem magam, hogy mégiscsak fel kéne pattanni, de semmi kedvem nem volt. De ekkor a külső lelkiismeretem Csaba személyében megszólalt, és felszólított, hogy azonnal üljek fel, ne lopjam a napot, és biciklizzek szépen haza. Merthogy azt játszuk, hogy egyik nap elfele biciklizek otthonról, másnap jövök haza. És az mégsem járja, hogy két napig legyek távol. :) Szóval ilyenkor, bármilyen késő is volt, de bizony felültem, és hazakerekeztem. Nem vagyunk korán fekvő típusúak, és Csaba ha alszik is, akkor sem ébresztem fel a biciklivel. Nem csak azért, mert extra halk, hanem mert úgy alszik, mint akit begyógyszereztek.

Ami az erőnlétemet illeti, abban nem látok változást. Megmondom az őszintét, reggelente még mindig rámtör néha a lihegés, mikor a metró aluljáróból gyalogolok fel. Pedig azt mondják, hogy a biciklizés aerob sport, de lehet, hogy ez a szobakerékpárra nem igaz?

Fogyni ugyan nem fogytam az elmúlt két hétben, de igazából a tesformámban sem látok változást. Naivitás azt hinni, hogy valaminek már látszódnia kéne?

Aztán ott van az a tényező is, hogy bizony nem lett egyszerűbb az egy órás kerekezés. Ugyanúgy vagyok vele: az első fél óra nyűglődés, nem akar telni az idő, és "hülyegyerek módjára" azt hiszem, ha felgyorsítok, akkor majd jobban telik. :( De nem, csak több kalória ég, vagy több km-t teszek meg. Tudom, hülyén hangzik, és ennél tényleg több eszem van, de mégis néha úgy érzem, hogy visszafelé pörög az idő. Szóval a 30. perc után egyre könnyebb lesz a dolog! Aztán amikor vége, persze totál büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam, és ma sem tunyultam! Ez már jó érzés, de előtte miért nem tudok lelkesedni????

Sajnos siránkozásom a fogyás elmaradása miatt nem lenne őszinte, mert nem teszek meg mindent ennek érdekében. Belátom. Biciklizem ugyan, de ezzel párhuzamosan visszatértem a régi étkezésekhez. Így lehet, hogy felhívom a Herbalife-os kapcsolatomat, és megkérem, hogy beszéljenek kicsit lelkesítőleg a lelkemre, mert vészesen közeledik a szülinapom, a kitűzött karcsúság nap! És persze nem akarok úgy járni, mint tavaly az esküvő előtt, hogy: majd jövő hónaptól diétázom, hiszen nem kell sokat fogynom! Aztán persze végül meg azért nem kezdtem el, mert beláttam, hogy most már úgyis mindegy!

Kedves Enikő!
Köszönöm lelkesítő soraidat, és remélem az első mérlegelésed megnyugtató eredményt hozott számodra. Várom, hogy megoszd velem a tapasztalataidat, tanulhatok belőle majd hasznos dolgokat. Azt már többször megtapasztaltam, hogy leírva máshogy hatnak a dolgok, mint kimondva, így jó dolog naplót vezetni erről is, és az élet egyéb dolgairól is. Hiába keresgéltem a blogodat ("szöszmötölő") nem találtam, ha van kedved, oszd meg velem, hogy hol érhetem el, szívesen beleolvasnék abba is.

Nos, bár elég borús az idő, de csodaszép hetet kívánok mindenkinek! Hajrá! Itt a tavasz, a változások ideje!

2010. április 29., csütörtök

Túl a vizsgán folyamatos jutalommal

Jelentem, sikerült a vizsgám! Úgyhogy tegnap ennek örömére a Mekibe sétáltunk (az Auchan mellett van, így az 1 órás séta adott volt). Ettem egy sajtburgert, fél sültkrumplit, és egy epres shaket. Duzzadtam, és már nem csak az észtől.

Hazaérkezés után gondoltam tekerek vagy másfél órát, de végül egy órát tekertem, és jól meghajtottam. Megfürödtem, és 10 órakkor összezuhanva aludtam reggelig. Mivel azt álmodtam - többek között -, hogy találtam 1500 Ft-ot, így a mai napomat a lottózóban kezdtem, és vettem sorsjegyet, meg lottót is.


A jutalmazás ma is folytatódott ezerrel. Reggelire egy nagy pogit ettem, aztán ebédre görög salit, és sült húsos zsíros kenyeret, aztán 4 óra magasságában pedig egy kókuszkockát majszoltam el.


Ami a paleolit táplálkozást illeti - Viki - én nem magába a szénhidrát mentességbe halnék bele lelkileg, hanem hogy azt a sok szénhidrátos dolgot, ami oly finom, ki kéne hagynom. Amúgy Bátyám nem idegesebb mint volt előtte - amúgy is ingerlékenyebb típus. Szóval változást nem nagyon látni rajta lelkileg.

Kb. háromnegyed 6-kor indultam haza, és olyan, de olyan fáradt voltam, hogy hazaérve csak összezuhanni volt erőm. Órákon keresztül csak feküdtem szótlanul, egy idő után a TV-ben felvett műsoraimat kezdtem el nézni, majd 9 körül éreztem újra erőt egyáltalán megszólalni. Nem tudom, hogy mi van velem?! Szóval Csabával jól kitárgyaltuk a napot, majd bíztatására felültem a cangára, és tekertem egy intenzív órácskát. Úgyhogy éjfél volt mire ágyba kerültem, de azért örülök, hogy rávette, hogy tekerjek egyet. Hiába, kell a noszogatás!!! :)

Amúgy találtam egy érdekes cikket a biciklizésről, amelyet itt olvashattok.

2010. április 28., szerda

Kutyafuttában

Ma van a vizsga napja, de hogy levezessem a feszkót, és hogy 8-ig teljen valahogy az idő, így írok pár sort.
Először is azzal kezdeném, hogy a keddi reggelim banán és körte volt (megint). Ebédre a maradék rizibizi és fasírt volt, illetve a kolléganőm meglepett egy óriás rudival. :) Délután úgy rámtört az álmosság, hogy vettem egy light kólát, de nem esett jól. Mondjuk a hatása megvolt: pár órás frissességet nyertem. Este kb. 8-ra értem haza, és most először nem bicikliztem. Csaba meccset nézett a TV-ben, én meg számítógépeztem. Idegileg is kivoltam a mai vizsga miatt, és a foci sem igen érdekelt. Vacsora gyanánt amúgy üres kifőtt tésztát ettem, majd egy zacsi almachipset rágtam el a gép előtt.

Most meg itt ülök a munkahelyemen, és teljesen frusztrált vagyok. Már hajnali 5-kor nem bírtam aludni. Mindig hallgatom reggel, hogy kintről mennyi autót hallok, hány madár csiripel - így próbálván megállapítani, hogy hány óra. De most még Csaba is hortyogott mellé, és hiába bökdöstem a drágámat, valahogy nem akart elhallgatni, így 6:05-kor már a megállóban álltam, és vártam a buszt. Hiába, mindig is vizsgadrukkos voltam, nem változom úgy látszik. :(

2010. április 27., kedd

Nem tűntem el...

Nem ám! Csak egyszerűen annyi a munka, és az egyéb teendők, hogy alig-alig jut időm a gép elé leülni. Nameg a héten vizsgázunk a munkahelyemen is. Ezt a vizsgát két évente megtartják, és az alkalmazásaink kezelésére, a törvényi ismereteinkre kíváncsiak. Mindig borzasztóan felháborítanak ezek a vizsgák, mert ha adnak egy feladatok, hogy oldam meg, akkor megoldom. De hogy azt melyik felületről, minek a segítségével éretem el, vagy éppen a programnak milyen memória kellett-e ehhez, grafikus volt-e vagy sem.... szerintem semmi közöm.

Na jó-jó. Felesleges háborognom, tudom, hiszen a vizsgát így is meg úgy is meg kell írni. Amúgy biciklizés ügyileg nagyon jól állok. Eltelt egy hét a kölcsönzés óta, és minden nap tekertem legalább egy órát. Igaz, a hétvégére azt terveztem, hogy reggel is, meg este is fogok tekerni, vagy hogy előveszem a gerinc torna DVD-met is, de ez nem jött össze.

Szombaton amúgy a szüleimnél dőzsöltünk. Reggelire a pénteki pizzatésztából készítettem pizzát magamnak. Az ebédre úgy 3-kor került sor. Gulyás leves volt, rizibizi és sült hús, fasírt. Mivel szülinapot ünnepeltünk, ezért készítettem sütit. Halottatok már az emeletes élvezetről? Na ezt készítettem el tortaformában. Ahol lehetett, ott csökkentettem a cukor mennyiségét, vagy éppen ki is hagytam belőle. Mondanom sem kell, hogy este 8-kor, mikor hazaindultunk alig maradt belőle egy kicsiny szeletecske.
Ezek után vacsorát már nem kívántam, elhitetitek.

Vasárnap a Bajcsy kórházban kezdtük a napot, mert belement valami a szemembe, és nem akart kitalálni magától. Szóval irány az ügyelet, és kiszedték. Így az első étkezés az valamikor 2-kor esett meg. Naná, hogy anyu sült húsa volt az ebéd friss fehérkenyérrel. Ezek után vacsorára már megint nem vágytam.

Hétfőn már máshogy alakult az élet. Reggelire egy banánt és egy körtét ettem. Ebédre rizibizi fasírttal, majd egy Norbi puding. Aztán mikor hazaértem összeütöttem egy görög salit. Isteni finom lett, és utána jött a biciklizés. Közben felhívott Anikó barátnőm, és amíg Ő beszélt, el sem hitte, hogy tekerek közben. Aztán amikor én kezdtem fosni a szót, és közben lihegtem, már elhitte, hogy tényleg tekerek. Nagy fogyizó Ő is szegény, állandóan küzd a súlyával, de enni Ő is imád mint én.

Amúgy hétvégén bátyámat látva teljes volt a döbbenet, hihetetlen sokat fogyott a Paleolit hatására. Tiszta csont eddigi önmagához képest, viszont büszként hordja a régi ruháit. Gondolkoztam, hogy nekem is ki kéne próbálnom, de továbbra sem vonz, hogy teljes szénhidrát és finomított élemszer nélkül, tejmegvonással éljek. Maradok a bicajozásnál asszem. Bár egy-két napja megint fájdogál a derekam, így remélem nem húzza keresztbe a számításaimat. Fogyni továbbra sem fogytam azóta, így maradt a 70 kg-os súly.

2010. április 22., csütörtök

Bevallom, felpattantam reggel a mérlegre, gondoltam az 5 nap bicajozás csak-csak meglátszik már. Nos van és rossz hír is, bár a kettő ugyanaz: 69,9 kg vagyok. Vagyis lényegében nem fogytam, de nem is híztam. Remélem ez azért van, mert a zsír inkább izommá alakul. :) Tegnap sajnos azt is meg kellett állapítsam, hogy karizomra sem ártana edzenem, ugyanis helyesen lóg a bőr a felkaromon. Ez persze nem a fogyás eredménye, csak a totál edzetlenség műve. Úgyhogy tegnap bicajozás után párszor szisztematikusan megemeltem az ásványvizes üveget. 4 pozícióban 20-20 emelést csináltam. Persze az lenne a tuti, ha minden nap megcsinálnám. Hogy mennyire nem volt ilyesmire szükségem 10 éve!!!

Amúgy pont ma olvastam a Metro újságban, hogy mi magyarok a betegségeinkről szeretünk a legtöbbet beszélni. Furcsa nem? Nameg legalább 5 évvel túldatáljuk a várható életkorunkat. Ez is érdkes adat. A legjobb viszont az, hogy hiába beszélünk sokat a betegségről, még az éves szűrésekre sem megyünk el, nemhogy tennénk valamit az egészségünkért. De hát mit is mondhatnék erről, nem emlékszem, hogy bármikor is erre nevelt volna nemhogy a családom, de sem az iskola sem a világ. És mi már így is sokkal felvilágosultabbak vagyunk, mert szerintem anyám életében nem volt annyit edzőteremben, vagy sportolni, mint én az eddigi nagykorúságom alatt. Szóval haladunk... csak lassan.


A cikk teljes egésze így szól:

Tudják, miről beszélünk mi, magyarok a legszívesebben? Nem, nem a családról. Bár nem rossz tipp, nem is a politikáról. Még csak nem is a hét celebjéről. Rajta van ugyan a toplistán, de mégsem az első helyen, noha az időjárást és a munkahelyi problémákat megelőzi. Mi, magyarok az egészségi állapotunkról beszélünk a legszívesebben.

Ugye, sejtette ezt ön is, csak valahogy nem ugrott be hirtelen. Egyébként sűrűn elő szokott ez fordulni önnel? A háziorvos nem említette, hogy érdemes utánanézni ennek a kis átmeneti... feledékenységnek? Tudom, orvoshoz ritkán jut el az ember, pláne nem fecserészni, a statisztikák szerint az éves rendes ellenőrzésekre sem járunk, nyilván ezért is esik olyan jól a szomszédasszonnyal, haverokkal, fodrásszal mindezt kibeszélni. Meg az esti reklám-blokk, na, az is kiokosítja az embert az omega három zsírsavakról, a hasznos gombákról és a fogínysorvadásról. A szupermarketben amúgy is képtelenség kibogarászni a sok witaminy meg nutricne hodoty felirat között a cukortartalmat, a kalóriát, meg hogy tartalmaz-e adalékanyagot. Ezért szeretjük, ha megmondják a tévében, mit vásároljunk. Biztosan működik, hisz mi, magyarok a híres panaszkultúránk ellenére, nagyon derűlátóak vagyunk az életkilátásainkat illetően. Átlagosan plusz négy-öt évvel többre taksáljuk a várható élettartamunkat, mint a szomorú statisztikák. A pozitív gondolkodás erősíti az immunrendszert, így tán nem olyan nagy baj, hogy a lakosság hetvennégy százaléka egyáltalán nem sportol, és meglepő nézeteket vall az egészséges táplálkozásról. Ki győzi azt idővel meg pénzzel? De ne ítélkezzünk, mert éppen ez a magyarokat érintő legnagyobb rizikófaktor. A mentális egészség szempontjából jót tenne nekünk az együttérzés és a közösségi élmény, na de hát ha ez nem megy (ne legyünk maximalisták, mert növeli a magas vérnyomás kockázatát), beszéljük csak ki a nyavalyáinkat, és hallgassuk végig a másét. Főleg a másét. A lényeg, hogy miután elbúcsúzunk, kicsit erősebbnek érezzük magunkat. Hisz más panaszától izmosodni nálunk valódi tömegsport.



Amúgy szeretem Vass Virág és Frei írásait is. Virág mindig némi iróniával és szarkasztikusan szól, minden cikke megmosolyogtat. Frei pedig külföldön élve próbálja a magyarokat a külföldiekhez hasonlítani, úgyhogy jó kis tükröt tart elénk. Azért néha egy kis keserűség kinéz a soraiból.


Tegnap egy bevásárló központban láttam egy régi barátomat. Még mindig ugyanolyan jól nézett ki, jó formában volt, mint 6 éve. Régen nem láttam, pedig nem is lakunk egymástól messze. Érdekes érzések jöttek elő belőlem. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy ő még mindig milyen jól fest, én meg felszedtem a kilócskáimat, mondhatni "nem adok magamra". Talán ennek is volt köszönhető, hogy tegnap extra edzést csináltam, hiszen az egy órás gyaloglás után mondhattam volna azt is, hogy már nem kerekezek, hiszen mozogtam eleget. Újra jól akarok kinézni!!! Akarom, hogy ha összefutok régi ismerősökkel (nem csak exekkel) akkor látszódjék az elismerés a szemükben, és ne azt hasonlítgassák, hogy melyikünk hízott többet....


Ami a mai étkezésemet illeti azért csak nem bírtam megállni reggel, hogy ne péksütivel kezdjek. Hiába, azért még magam vagyok!!:)
Ebédre a maradék lecsót ettem graham zsömlével, desszert: két kocka csoki, aztán délután elszabadult a pokol. Felbontottam egy zacsi puffasztott kölest, és addig ettem, míg el nem fogyott. :( Majd szétpukkantam, de nem bírtam abbahagyni.
Mostanság annyira fáradt vagyok délutánonként, hogy amikor hazaértem kb. 7-kor, le is feküdtem aludni egy órát. Aztán felhívott a bátyám, így kipattant a szemem, és végül TV-t néztem. Hazaérkezésem óta küzdöttem, hogy biciklizni kéne, de nem vitt rá a sors. Ittam egy joghurt italt, bűvöltem a bicajt. Aztán elkezdődött a Fábry, és gondoltam, ha már úgyis nézem, akkor legalább hasznos legyen az idő, úgyhogy fél 9-kor csak biciklire pattantam, és egy órát tekertem. Ettem még egy pöttyös túródesszertet, az újat! Nagyon finom, nagyon-nagyon.

Szóval leszámítva, hogy egész nap folyamat ettem, egész jól záródott a nap, és így utólag örülök, hogy rávettem magam a tekerésre.

2010. április 21., szerda

50-70%-ig

Vészes fogynak a %alékok. Hogy miért is? A kardinális pont az étkezés!!! Tegnap még csak-csak rendben mentek a dolgok, de ma már jócskán bűnöztem.
Kedden ugyanis körtével kezdtem a napot, nameg a szokásos kávém. Ebédre paradicsomos krumplifőzeléket vittem, majd a maradék kekszeimet ettem meg. Délután Ági barátnőmmel találkoztam, csak 8 felé értem haza, és emlékeim szerint megint pár harapás kolbász, és néhány szelet párizsi volt a vacsi, aztán felpattantam a biciklimre, és egy óra tekerés jött.

Ma már nem bírtam megállni reggel, hogy ne vegyek egy kakaós csigát. Mit tegyek: kilépek a metrókocsiból és szemben találom magam egy pékkel, ahol minden pékáru isteni puha és friss, nemutolsó sorban, finom. Leszámítva, hogy ma találtam benne egy ecsetszálat! Legalábbis szeretném hinni, hogy az volt, és nem valami állatnak az alkatrésze. Hiába a csiga bosszúja. Szóval jött a csiga. Ebédre teljes kiőrlésű graham zsemlét ettem, és lecsót. Anyu főzte, reggel csak előkaptam a mélyhűtőből. A változatosság kedvéért ebben egy hajszálat találtam...:( Hiába ez egy ilyen nap.
Ebéd után felbontottam a nőnapra kapott csokimat, és 5-6 kockát ettem belőle. És ugye egész nap a tökmag. Esküszöm, ha elfogy a zacskó nem veszek többet!!!
Hazaérve Csaba úgy döntött, hogy menjünk le a közértbe, amiből az lett, hogy elsétáltunk az Auchanig, meg vissza. Ez 1 órás táv összesen. Hazaérve felpattantam a bicajra, közben a felvett műsoraimat néztem a TV-ben. Mivel a 60 perc tekerésnél nem ért véget a film, hát tekertem tovább. Ugyanis, ha megállok, akkor fázom, hiszen leizzadtam, és nem tudom megnézni a film végét. :( Szóval végül 75 percnél álltam meg. :)

Azért, ha mindent összevetünk, nem is volt olyan rossz ez a két nap. :)

ui.: azt kihagytam, hogy ma hazaérve palacsintára vágytam. Így teljes kiőrlésű tk lisztből készítettem párat. Tragikus íze van. Olyan volt, mintha minden egyes atomja külön lett volna. Lehet, hogy kellett volna várjak egy kicsit, míg a liszt felszívja jobban a nedvességet? Ki tudja. Ami a tölteléket illeti jó kis kalóriadús cukrozott kakaó és nutella volt. :(

2010. április 20., kedd

Kedves Marcsi!

Remélem nem haragszol, hogy 'nyílt levélben' válaszolok. Így mégiscsak egyszerűbb nekem is és neked is megtalálni a választ. Köszönöm kedves és bíztató soraidat, meglátogattam a blogodat, és megnézegettem a képeket. Gyönyörű gyermeked van, sok boldogságot kívánok neked, nektek.
Ami az edzőtermi problémádat illeti teljesen ismerős a dolog. Magam is így voltam vele. Ha volt társaságom, akkor még csak-csak jó volt, mert dumálgattunk kerekezés, vagy gépezés közben. De ha nem akkor folyton csak azt kérdezgettem magamtól, hogy: mi a fenét keresek én itt, miért nem megyek már haza? Vagy ha tornára jártam, akkor nem bírtam végigugrálni a teljes időt, és ez engem nem hajtott előre, hanem frusztrált. A koreográfiás tornákat követni sem bírtam, azt meg már rég tudom, hogy a kezem és a lábam nem bírom összekoordinálni... hát ez vagyok én.
Aztán volt egy időszak - folyamatos újrakezdő vagyok -, amikor jártam rendszeresen, de már közben is azon gondolkoztam, hogy mit is fogok enni, ha hazaérek végre. Hiába rágtam kiló számra torna után a gyümölcsöt, mit sem ért. Hazamentem, és faltam. Mit faltam, a számba döntöttem a hűtőt. Így a tornától nemhogy jobb lett az erőnlétem, de mentálisan szenvedtem, és még híztam is.

Pedig az iskolában nagyon szerettem anno mozogni, na persze csak aminek értelme is volt. Azaz nem a szekrényugrásra és a gerendázásra gondolok. Felnőtt fejjel is állítom, hogy sokkal többet érne, ha egész órán játszatnák a gyerekeket (kidobós, röplabda, kosárlabda, fogócska, tűz-víz-repülő stb.), mint hogy távolugrással, hosszú vagy rövidtávú futással vegyék el a kedvüket az egésztől.



Állítom azt is, hogy mindenkinek a személyre szabott mozgását, edzését, vagy kikapcsolódását kell megtalálnia a sport terén, mert különben szenvedés az egész. És ugyanez vonatkozik a diéták sorára is. A legfontosabb, hogy tudd, hogy hol követed el a hibákat. Pl. túl későn vacsorázol, túl kevés rostot eszel, keveset iszol stb. Ha ez megvan, lehet, hogy egy pici változtatás a fentieken már nagyot lendít a fogyásodon. Vagy még mindig lehet válogatni a diéták végtelen sorából. Amit követni tudsz, amit magadévá tudsz tenni. Naná, hogy én is túl vagyok a legkülönfélébbek kipróbálásán.
Huh! Ma olvastam egy fogyibogyóról - kéretlen levél formájában. Alvás közbeni fogyást ígér, ha beveszed. Egy éjszaka két kiló! Ezt szerintem aki leírta is röhögve tette, mert ezen csak röhögni lehet. Ha ezen múlik, 8 óránként felkelek, beveszek egy bogyót meg egy altatót, és két nap alatt ledobok 12 kg-ot, és még kipihent is leszek. :):):):)

Szóval több-kevesebb sikerrel igyekszem a fenti baromságokat nem elhinni, de ezt is persze a magam kárán tanulgattam meg. Tudom, hogy ami több év alatt jött fel, nem mehet le egy hónap alatt. Arra is rájöttem, hogy az éhségcsökkentő tablettákat sem nekem találták fel, mert én csomószor nem éhes vagyok mikor eszem, csak rághatnékom van. A legtöbb bogyótól meg hasmenést kaptam, merthát így akart fogyasztani!!!!!

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehet táplálékkiegészítővel rásegíteni, csak azt, hogy jól meg kell gondolni, hogy mit szedünk be, van-e valami realitásalapja az ígéreteknek.

Nahát! A nyílt levél átcsapott eszmefuttatásba, de sebaj. Majd holnap leírom a mai nap sikereit és kudarcait.

2010. április 19., hétfő

90%-os siker

Az első napom 90%-os sikerrel zártam. Reggelire ettem két körtét.
Mostanában az a rossz szokás terjed a munkahelyen, hogy szotyizunk, vagy tökmagot rágcsálunk naphosszat. Mivel a kór engem is elért, ezért tegnap délelőtt tökmagoztam magam is. Aztán ebédre bakonyi csirkepörit ettem kiflivel, mivel az előző nap főzött barna rizsem az enyészeté lett, lévén nagy biciklizés közepette odaégettem. :( Mondjuk, ami nem volt odaégve, azt Csaba azért megette. :)
Ebéd után a piros pöttyösnek megjelent új termékét kóstoltam meg, nameg a vasárnap sütött cookiesból ettem kettőt. Full tele voltam.
Délután hazafelé olyan fáradt voltam, hogy 5-kor hazaérve le is dőltem aludni. Sikerült is pihennem 3/4 órát. Így, új erővel kezdtem tekerni, és megint megtettem az egy órás távomat. Furi, nem lett izgalmasabb a biciklizés, a TV is csak enyhít rajta. Az első harminc perc elég gáz. Tegnap kicsit fájt a térdem a gépen, lehet, hogy állítanom kéne rajta valamit? Majd ma megpróbáljuk.
Bicajozás után a triatlon jegyében úsztam egyet a kádban, végül amíg a másnapi ebédhez főtt a krumpli megittam a shakemet, haraptam kettőt a csípős kolbászból, és ettem egy Norbi pudingot. Na nem azért mert éhes voltam, csak egyszerűen a rágás örömére. Hát ez hozta a mínusz 10%-os eredményt az összképből. Ez ahhoz képest mindenképp siker, hogy hazaérve nem gondoltam, hogy nem fogom a hűtőt két kézzel a számba nyomni csak úgy heccből. És végülis megállttam, vagyis a tekerés után már nem volt kedvem hozzá.

Miután jól megvacsoráztam megfőztem a krumplifőzeléket mára, amiből nagy örömömre a Csaba még este bevágott egy jókora adagot (nem szeretei a krumplifőzeléket ugyanis).

2010. április 18., vasárnap

Megkezdődött az edzés

Tegnap kiszállították a szobabiciklimet. Bevallom, nagyon izgultam, hogy biztosan jól átgondoltam-e az egészet (Csaba is elég szkepti volt). Aztán még késtek is a jóemberek.... De végül megérkeztek a monstrummal... Mert hát ugye nem egy kis darab köszönhetően a háttámlás kiszerelésnek. Csaba rögtön ráültetett volna - próbál lelkesedni, mert rászóltam, hogy ne húzza le az energiáimat -, de bevallom egy délutáni szunya jobban esett helyette. Aztán felkeltem, ebédeltem, és kis szünet után úgy döntöttem, hogy itt az idő, pattanjunk fel.

Kb. 10 perc alatt megtettem azt a távolságot, amit gyalogolni szoktam hazafelé. Aztán a 20. percnél már legszívesebben le is szálltam volna... Uncsi volt asszem. Végül a 30. percnél úgy döntöttem, hogy amíg a sorozat tart a TV-ben, addig tekerek. Aztán mikor a 40. perc magasságában véget ért a film már nagyon lelkes voltam, és úgy gondoltam, hogy a 60 perc nincs olyan megfoghatatlan távlatban, így az lett a cél. Végül 61 perc és kb. 600 elégetett kalória után álltam meg. Csaba persze cukkolt, hogy ha már elbicikliztem valahova, jó lenne ha haza is jönnék, de úgy voltam vele, hogy elsőre ennyi elég is volt. Amikor leszálltam a gépről nem igen éreztem a talajt magam alatt: zsibbadt a fenekem, és olyan érzés volt, mint mikor egész nap csónakban ültél, és most szilárd talaj van a lábad alatt.


Az az igazság, hogy húsvét előtt, mikor 69, 7 kg-ot mutatott a mérleg nagyon megörültem, de aztán ugye jött az azóta eltelt idő, és újra jöttek a szénhidrát rohamok. Szóval Zsó! A kommentben feltett kérdésedre csak annyit: a válaszon még dolgozom. Nálam az volt a tuti, ha jó pár napig, mondjuk egy hétig, tényleg visszafogtam a szénhidrát fogyasztást. És utána megszűntek a rohamok. Gondolom a vércukrom is rendeződött. És nem szabad, ismétlem NEM SZABAD elgyengülni, mert akkor újra kezdődik!!!!

Enikő! Azért jó látni, hogy másnak is sikerült kedvet csinálnom a fogyáshoz. 37 kg mínusz? Az aztán már szép súlyvesztés, hatalmas eredmény!!! De igen, sajnos az ember nem lankadhat, mert a kilók ahogy le, úgy vissza is tudnak jönni. Nem tudom, hogy milyen módszerrel sikerült azt a nagy súlyt leadnod, de ezek szerint van benned kitartás, és erő a kitűzött célok eléréséhez. Úgyhogy csak azt tudom kívánni, hogy most is járj magabiztosan a kitűzött célod irányába, és menni fog!

Ami engem illet, most megint új erőt kaptam. Egyrészt nagyon bízok a bicikli segítő hatásában, és szinte már látom, ahogy beleugrok - és nem belegyömöszölöm magam - a régi ruháimba. Másrészt hétfőtől - tudom-tudom mindig hétfőtől - az a tervem, hogy reggelire gyümölcsöt fogok enni. Ebéd valami teljesen normális, és vacsorára a Herbalife turmixomról fújom le a port. Egy hét után meglátjuk az eredményt.

És íme a mérleg nyelve, amire ma óvatosan felléptem, és hála Istennek nagyon kegyes volt hozzám. Elnézte még az elmúlt két hét bűneit is. Azért egy simogatást megérdemelt.


Szóval kedves fogyizók, diétázók, életmód váltók! Hajrá, folytassuk közösen, hiszen ilyen bájos napsütés mellett minden lehetséges!!!

2010. április 15., csütörtök

Újratöltve

Nagy már az izgalom bennem, hiszen szerdán leadtam a rendelés a szobabiciklire!!! Szombaton szállítják. Nem ezt a típust rendeltem először, mert a praktikumra is próbáltam gondolni mikor kregéltem, hanem egy méreteiben kisebbet. De sajnos az már nem volt kiadható. :(
Így hosszas gondolkozás után két típus közül választva emellett döntöttem.


Az az igazság, hogy edzőteremben bicajoztam már, de valjuk be, halál uncsi nézegetni közben a falat, vagy a szemben lévő csatakosan izzadó titánt. Abban bízom, hogy otthon a TV előtt, de azért az edzésre koncentrálva egészen más lesz. Hiszen futópadon is sétáltam már sokat, de azért nem egyenértékű azzal, mikor a verőfényes tavaszi napsütésben kis házak között csalingázva sétálgatunk.

Tegnap volt egy beszélgetésem a bátyámmal, aki a paleolit étrendet kezdte követni idén. Szinte hittérítő módon meg akart győzni annak profizmusáról, mondtam is, hogy vegyen vissza. :) Persze, tetszik az elképzelés, nem is áll messze tőlem, de abban meg tudtunk egyezni a bátyámmal, hogy dolgozó embernek, főleg úgy, hogy hagyományosan étkezők is vannak a családban nem csak hogy kihívás az életmódváltás, de már szinte lehetetlen. Ha valaki főzne rám, és reggel úgy indítana útnak, hogy reggelit, ebédet és uzsonnát pakol, akkor biztosan megvalósítható lenne a dolog. De sajnos 8 órás beosztottként dolgozom, így se nincs bejárónőm, se nincs szakácsom, vagy házi ditetikusom.

Ugye Norbiról már tudjuk, hogy megfizethetetlen. Úgyhogy szegény ember vízzel főz alapon magamra hagyatkozhatok csak. Azt már beláttam, hogy sport nélkül nem sok értelme van bárminek is. Hát akkor marad a sport, a mértékletes étkezés, és a NEM VACSORÁZUNK. Szerintem ez nagyon fontos, hogy este már ne üljünk neki karéj kenyereket majszolni szalonkával. Estére maradjon a gyümölcs, vagy zöldségsaláta. Ez persze nekem is gondot okoz. Hiszen annyit mondtam már, hogy akkor jön meg az étvágy, mikor este békében megül az ember. Nameg Csaba kétszer is vacsorázik időnként, hát van ám kihívás ezt végignézni....

2010. április 14., szerda

Két hét szünet után



Kedves hűséges rajongóim! Kedves Enikő és Zsó!


Annyira megörült a szívem, hogy távollétemben így hiányoltatok. Akartam ám én már írni, de mostanság valahogy elröpültek a napok, telt az idő, sehogy nem tudtam kiszorítani annyit, hogy leüljek és írjak. Pedig éreztem ám szükségét, mert amint nem írtam a napi ételeket, abban a szent pillanatban - na jó rá két nappal - újra nagy evészetek kezdődtek. Hiszen ott volt a húsvét: sonka, kolbász, tojás, bableves stb., és máris egy ok volt, hogy miért egyen az ember. Nem tehetek róla: enni jó. Miért is van az, hogy minden ami hízlal, az rögtön finom is. Persze-persze, értem én az orvosi okfejtést, miszerint a fehér liszt megemeli a vércukor szintet, kevés rost van benne és ilyenek, de egy jó zsíroskenyér egyik salátával sem vetekedhet.

Aztán kölcsönkértem a bátyustól a Paleolit táplálkozás gyönyörei (ezt már csak én tettem hozzá) című könyvet. Ott ugye azt írják, hogy miért ennénk mi gabonaféléket, mikor őseink sem ettek soha. Biztos oka volt. Jah. Lehetett az tudatlanság is, nem? Hiszen szerintem az, hogy kibővült a repertoárjuk, az még nem volt egyenesen arányos az elhízással. Az elhízás szerintem egy modernkori betegség, ami a sok munkával töltött idővel, a rohanó életmóddal, a kész ételekkel és a rendszertelen mozgással függ össze. Jah! Meg a pihenés hiányát se hagyjuk ki.

Én például egy éve pszichés alapon ettem. Kompenzáltam. És persze hallottunk már arról is, hogy valaki az evéssel és a felszaladó kilókkal egy burkot, bástyát képez maga köré, így "védi" meg a lelkét a világtól. Mi ez, ha nem modernkori betegség?

Lényeg a lényeg, nem mosakodni akartam én, hogy miért is eszem, mert persze ez mind nem mentség. Ezek tények voltak. Kívántam az ételt, a körülöttem élők magukkal ragadtak, és nehéz volt megszervezni, hogy magam tudjak főzni. A saláták meg nagyrészt a fülemen jönnek ki önmagukban.

Szóval újra szeretnék visszaszokni a napi ételírásra és kommentre, mert visszatartó erő volt látni, hogy ha túlzásba estem.

A mozgás azért múlt héten sem maradt ki. Amikor tehettem (heti 3-4X) gyalogoltam. A héten sajnos ez kimaradt, az esős idő nem kedvezett a szabadtéri sportnak.
Viszont előrelépés szobabicikli ügyben, hogy úgy döntöttem, hogy első körben bérelni fogok egy biciklit. Így ki tudom próbálni, hogy van-e hozzá kitartásom, tetszik-e, hasznos-e stb. És nem beruházok egy gépre, amit utána virágtartónak használok. Mint a lépcsőzőgépemet. Persze Csaba szkeptikus a sportteljesítményemet illetően, hiszen a lépcsőző azóta is itt porosodik... De majd én megmutatom.... legalábbis remélem, hogy megmutatom!!! Viszont, ha tudtok valakit, akit érdekel, egy otthoni, kis helyen elférő lépcsőző, jelezzétek, szívesen túladnék rajta. Jutányosan, ígérem!!!!



És végül, most megyek és vacsizok valamit, aztán a bérelhető két gép közül eldöntöm, hogy melyiket szeressem. Bevallom mégha nem is örök a döntés, akkor is olyan nehezen határozok. :(

2010. március 30., kedd

Mérlegelés

Azt nem is meséltem, hogy szombat reggel: 70,2 kg-ot nyomott a mérleg. Nagyon megörültem, ez a diétám kezdete óta rekordnak számít. :)))

Amúgy ma úgy határoztam, hogy mivel vészesen sokat költök mostanság, hát nem péksütiket fogok reggelizni. Inkább gyümölcsöt. Egészségesebb is, és olcsóbb. Így reggel vettem a piacon 2 idared almát, 4 körtét, és 30 dkg epret, 3 szál répát. Végre emberi áron kapható az eper: 495 Ft. Mindösszesen 705 Ft-ot fizettem, és szerintem kb. 3 napig kitart. Ennyiből Norbinál egy napi adag jön ki.

Persze az eper savanyú mint a fene. Gyönyörű, de ez még várat magára, talán egy-két hét.

reggelire az eper és egy körte volt a menü. Ebédre egy kőrözöttes (hagyományos) zsömit ettem.

Otthon rágcsáltam egy kis teljes kiőrlésű rágcsát, majd ehetnékem két tükörtojással tompítottam, és kb. 3 dl tejet ittam rá.

2010. március 29., hétfő

Tavasz

Tavasz. Van olyan, hogy tavaszi depresszió? Mert hogy téli fáradtság van, arról már hallottam. De mit kéne tavasszal érezni? Én most leginkább letargiát, depit. Semmihez semmi kedvem, legszívesebben mennék mindenfele, de mikor lenne rá időm és lehetőségem, akkor csak ülök és nézek ki a fejemből, és mázsás súlyok tartanak a kanapén búslakodva. Van, hogy még enni sincs kedvem. Főzni már régóta nincs, és ez most már a minőségén is meglátszik a főztömnek. Túlfűszerezek, vagy éppen semmi ízt nem érzek... szóval egyre kevesebbet főzök. Így valahogy egyre kevesebbet eszem. Vagyis így nem igaz. Szombaton például fél 10-kor reggeli gyanánt túrós csuszát ettem. Aztán valahogy a nap hátralevő étkezései rendre kimaradtak, végül két banánnal zártam a napot.
Vasárnap reggelre két melegszendvicset ettem. Ebédre megettem a maradék tésztámat (cukrozott) kakaóval. Aztán este persze jött a szenvedés, hogy akkor mit is kéne, mit is kéne...? Végül jött a régi hülyeség: csipetketésztát gyúrtam és elrágcsáltam. Majd a sósra jöhetett az édes: fél tubus sűrített tej.
Hétfőn két darab N. pizzás csigát ettem. Ebédre egy doboz joghurtos-barackos müzlit, végül vacsira a szomszédban kötöttem ki, és egy falat paprikás krumplit ettem. Nem olyan volt, mint anyué, de azért egész finom volt. Kicsit később a maradék fél tubus sűrített tej, majd némi teljes kiőrlésű rágcsa jött.
Viszont hétfőn mozogtam is kicsit. Most fél táv gyaloglás volt a gyönyörű tavaszban, de azért csak fél táv, mert megint fáj ám a derekam. Nem túl jó érzés, de remélem elmúlik hamar. Gondolom kiürül a steroid a szervezetemből, nameg a vasárnapi takarítás is biztosan jót tett neki.

2010. március 25., csütörtök

A mai reggelim két szelet kenyér között májkrém és csípős kolbász volt. Aztán a délelőtt folyamán egy sor Milka csokit ettem meg.

Ebédre kimentünk a West Endbe, és igyekeztem találni valami zöldséges köretű kaját. Sajtszószos csirkemellett kértem sok zöldséggel, kevés sült krumplival. Erre zöldség éppen csak mutatóban volt mellette. :( Ezek után úgy döntöttem, hogy ha már lúd, legyen kövér, és a Burgerben ettem egy BKOOL-t.

Az ebédemmel igencsak elteltem, így vacsorára már csak egy banánt kívántam meg.

Amúgy ma végre megint sétáltam hazafelé. Most egy kicsit más útvonalat választottam, csendesebb volt, és kertvárosibb, de a lomtalanítás kissé beárnyékolta. Na nem is a lomok, hanem az azokat körülvevő népek voltak riasztóak. De sebaj, felhívtam az egyik barátnőmet, és egész úton vele dumálgattam hazafelé (lesz is majd telefonszámlám...), így kellemes, hasznos, és biztonságos utam volt hazafelé.

2010. március 24., szerda

13. nap

Reggel bementem a pékségbe, és nagy örömömre találtam előző napi sütést féláron. Megörültem, mert kb. ez az az árkategória, ami még elfogadhatóan megfizethető. Mostanában amúgy is rámegyek a leértékelt árukra a péknél, mert így legalább megkóstolok olyat is, amit egyébként drágállok. No mindegy is, vettem 4 db sütit, és meglehetősen sokat számolt a leány. Rá is kérdeztem, hát kiderült, hogy eredeti áron számolta. Feltételezném én mindenkiről a jót, de a mérlegük is eleve olyan, hogy valamiért nem jelzi ki, hogy mennyit és mennyiért vettél csak az őfeléjük eső oldalon. Amúgy a csajszi kb. egy hónapja dolgozik itt. Az előző lánnyal nem volt semmi gondom, de ez a mostani valahol mindig át akar vágni. Ha megígérik, hogy telefonálnak nem hívnak, szóval még megbízhatatlanok is.

Ebédre egy sajtos-tejfölös lángost ettem. Nagggyon jó volt.

Este ettem egy szelet kenyeret kolbásszal, és egy pudingot.

2010. március 22., hétfő

11. nap

Reggel a pékségben vett két pékárut és kb. fél liter tejet ettem-ittam. Napközben elrágcsáltam a maradék 10 dkg kesudiót.

Ebédre a hétvégi rizseshúst ettem (sima rizzsel) és csalamádéval.


Mielőtt hazaindultam, ettem mégegy péksütit. Hazaérve párizsit és füstölt sajtot ettem. Aztán Csaba kiflijeiből elcsentem egyet és azt is megettem. Hiába: a fehér kenyér az fehér kenyér. Végül kb. két evőkanálnyi sűrített tejet is ettem, és aztán egy Norbi pudinggal zártam a napot.


Már napok óta azon gondolkozom, hogy szobabicajt kéne venni. Interneten utána is néztem már, de szándékomban áll a Decatlon megnézni valamikor. Az egy civilizált mozgásforma: a TV előtt is lehet edzeni. :)

2010. március 21., vasárnap

9-10. nap

Reggel bár időben keltünk, nemigen volt kedvem reggelizni. Talán azért is ment el a kedvem az élettől is, mert Csaba az előző este elölhagyott a pulton egy darabka pizzát, és a hangyák úgy ellepték, hogy épp csak a lábuk dobogására nem ébredtünk fel éjjel.
Érdekesség kedvéért mikor felkeltem megmértem magam: 70,9 kg voltam. Miután majd szétvetett az ideg az egésztől 71,2 kg-ot nyomott a mérleg, pedig nem is ettem-ittam semmit. Méghogy az idegtől nem lehet hízni!!!

Szóval nekiálltam hangyát írtani, majd mikor kész voltam, vettem észre, hogy a penész is virágzásnak indult a falon, de azzal a szekrény miatt nem tudtam mit kezdeni. Nekiálltam főzni: bablevest, rizses húst és csirkepaprikást. Így az első étkezésem délben a rizses hús volt. Később megettem a grízpudingot, majd megint később egy kis csirkepaprikást ettem Norbi tésztával. Aztán pudingot és pudingot...


Vasárnap reggel, mivel nem volt otthon felvágott, szintén csirkepaprikást ettem tésztával, és ez volt az ebédem is. Amúgy puding és puding, így a hétvégén 5 doboz puding is elfogyott. Tudom, nem túl változatos, de finom volt.

2010. március 19., péntek

8. nap

Reggel a pékségben kezdtem. Vettem egy leértékel müzlis-gyümölcsös joghurtot, és ez lett a reggelim. Vettem a hétvégére egy grízpudingot és egy sós rágcsát is, nehogy rámtörjön az ehetnék, és ne legyen mit rágni.
A joghurt után még elrágcsáltam 10 dkg kesudiót, így nem is voltam éhes ebédidőben.

Délután elmentünk a Tescoba, és az áruház előtt megcsapott minket a lángos szaga, így egy sajtos-tejfölös lángos volt az ebéd. Isteni jó volt

Vacsorára még elrágtam a sós rágcsát és egy pudinggal tettem fel az I-re a pontot.

Később Csaba rendelt a Don Pepétől, így egy vadragu levest én is kértem, de nem is igazán voltam éhes, és piszok sós is volt, így egy részét otthagytam.

2010. március 18., csütörtök

7. nap

Ma még mindig kitartott a fél kiló pogi, amit kedden vette, így megint azt ettem reggelire kb. fél liter tejjel.

Ebédre még egy szeletnyi kenyérre való zsíros kenyér és hús maradt, vettem hozzá egy kertész salit a mekiben, szigorúan öntet nélkül.

1-kor étekezletünk volt, amin jól felhúztam magam, így mikor visszajöttem pogácsát majszoltam. Kellett is, mert 6-ig bent voltam. Hazaérve már semmit nem ettem, mert ismét nem voltam éhes. Ugyan este 9-kor majszoltam volna valamit, de mivel semmi egészséges nem volt otthon, így nem ettem semmit.

2010. március 17., szerda

6. nap

Reggel a pékségben kezdtem. Jutányos áron jutottam hozzá fél kiló pogihoz (790 Ft) és somlóihoz (299 Ft). Így reggelire két pogit ettem. Így leértékelve van igazán elfogadható ára a termékeknek. Ja, és két bögre tejet is ittam.


Ebéd előtt lementem az üzemorvoshoz, és kielemeztük a reuma doki papírját. Kiderült, hogy az egyik gyógyszer steroid volt, amit kaptam. Az azért jó, mert az megköti a szervezetben a vizet, és hízni lehet tőle.


Ebédre 3 szelet zsíros-húsos kenyér, és a Norbi somlói volt a menü.

Uzsonnára ettem két pogácsát, és vacsi gyanánt (mivel megint nem kívántam semmit) egy Danon joghurt italt ittam.

Furcsállom saját magam is, hogy nem kívánok vacsit, de azért nagy öröm is egyben.

2010. március 16., kedd

5. nap

Reggel elhoztam magammal a maradék Norbi sütiket. Hozzáteszem ettem már ennél jobbat is, de ennek is el kellett fogynia. Lévén kevés volt, így már idejekorán megéheztem. Ezért fogtam magam, és ettem egy puffasztott búzaszeletet.


Ebédre sült húsos zsíros kenyér (4 szelet) volt, majd a szokásos napi egy Raffaellom.

Munka után Ági barátnőmmel kinéztünk az Ázsia Centerbe, majd hazaérve fürdés, és lerogytam a TV elé. Egyszer csak azt éreztem, hogy kicsit éhes vagyok. Rápillantottam az órára és fél 10 volt. Fura! Elfelejtettem uzsizni, vacsizni. Ilyen is régen volt. :)
Azért gyorsan ettem egy banánt, és Csabától kaptam egy doboz epret, így azt is bevágtam.

2010. március 15., hétfő

Szombat! Hát igen. Reggelire egy májkrémes kenyeret ettem felvágottal, aztán száguldó üzemmódban elmentünk moziba megnézni az AVATART. Ott ettem fél zacsi popcornt, majd mikor hazamentünk megettem a maradék túrós csuszámat. Vacsorára jó sok pudingot ettem.

Vasárnap mérlegre álltam, 72 kg vagyok. Hát ez az amiről beszéltem, ingadozik a súlyom, pedig tényleg sok mindenről lemondtam az elmúlt hetekben.
Amúgy egy könnyű banán turmixal indítottam a napot, mert ebédre anyuékhoz mentünk. Anyu húslevest csinált és gombás húst tésztával. A tésztából igyekeztem keveset enni. Bátyustól nőnapra kaptam egy csomag marcipán burgonyát, abból ettem desszert gyanánt. Vacsorára már nem kívántam tartalmas kaját, de azért egy fél tubus sűrített tejet megettem. :(

Hétfő! Még mindig otthon voltunk, hiszem, március 15-e van. Reggelire anyu sült húsát ettem kenyérrel és uborkával. Aztán ebédig egy kis Norbi sütikét rágcsáltam. Ebédre töltött káposztát ettem tejföllel. Mivel az étkezések ideje kissé eltolódott, ezért vacsora gyanánt megint egy puding, és a maradék süti maradt.

Amúgy a három napot nagyjából végigfeküdtem, lévén fájt a derekam. Hétfő estére már azért fájt a derekam, mert annyit feküdtem. Na mindegy, de asszem, hogy most már megmaradok. Viszont így semmit nem mozogtam, talán ezért is tornázódik vissza a súlyom. Hát hiába. Bárki bármit mond, ez mozgás nélkül nem megy.
Megfordult a fejemben, hogy kéne venni egy szobabiciklit, de nem tudom, hogy meddig tartana a lelkesedésem iránta. Ezt még átgondolom asszem.

2010. március 12., péntek

1. nap

Úgy döntöttem, hogy 50 naponként elölről kezdem a számlálást, így talán könnyebb lesz. Talán.


Reggel a fájós derekamra való tekintettel nekiindultam a reuma osztálynak. Nagy meglepetésemre a 4. voltam. Többen is csodálkoztak, hogy milyen kevesen vagyunk, de én ennek csak örültem. Így aztán fél 10-re még dolgozni is beértem.

Amúgy a dokinéni nagyon aranyos volt, ágynyugalomra intett, ki is írt volna a melóból, de mondtam, hogy teljesítménybérezésben vagyok, úgyhogy annak nem örülnék. Így kaptam egy injekciót a derekamba, majd felírt 5+1 féle gyógyszert, hogy azzal enyhítsem a fájdalmakat. A +1 valami lórugás, azt csak végső esetben kell szedni, kábító hatású, így azt ki sem váltottam. Szerdán kell visszamennem. Azt is mondta, hogy gyógytornázzak, de beutalót nem tud adni, mert fél éves előjegyzés van. Vegyek DVD-t, és (idézem): nem kell sokáig csinálnia, csak élete végéig. :)


Ma, hogy nem hoztam ebédet lementem a menzára, és franciasalátát ettem rántott hallal. Nagyon finom volt. Ebéd után ettem egy gumó raffaellot.

Miután hazaértem lefeküdtem aludni, és jó 2 órát aludtam. Kiütöttek a gyógyszerek. Vacsorára ettem egy nagy adag túrós tésztát. Aztán ismét gyógyszerek és ismét alvás következett.

2010. március 11., csütörtök

Félszázadik nap

Bárcsak a félszáz kilóhoz egy kicsit közelebb lennék... Asszem testi, lelki, szellemi és fogyókúrás mélyponton vagyok. Bár voltak bűnözéseim, de nem tudok eltekinteni attól a ténytől, hogy szívem szerint egy napot végigennék. Mondjuk kezdeném zsíroskenyérrel, aztán hagyományos krumplistésztával, puha pogácsával stb.

De belegondolni is rossz, hogy egy heti munkám tudom tönkretenni egy étkezéssel, nehogy egy egész napival. Érzésre most tuti inkább 72 kg körül járok. Tudom-tudom, van, akinél lassabban megy, van akinél gyorsabban, meg mozogni is kéne.

Ha holnap sikerül eljutnom a reumára a derekammal, lehet, hogy feliratok egy úszóbérletet és ha végre eláll a havazás, akkor kijárok majd a dagályra. Bár jelen pillanatban olyan bőszen szakad a hó, hogy még májusban sem lesz tavasz.


Ma reggelre mivel ugye egész éjjel fájt a gyomrom egy banánnal indítottam a napot. Már a buszon munkába menet betoltam. Aztán két Norbi sütit ettem.


Ebédre a maradék borsófőzelék és fasírt volt. Desszertnek a reggelről maradt egy túrós batyumat ettem meg.

Délután ettem egy zacsi U1 sajtos tallért.

Este nagyon későn értem haza, volt vagy 10 óra is, de nem bírtam ellenállni a U1-es Pannacottámnak. Meglehetősen íztlen valami volt, a tetején lévő gyümölgy réteg viszont feldobta.

2010. március 10., szerda

49. nap

A mai reggelim egy banán volt, egy N. pudinggal a tejeskávémmal, nameg a mai napi boldogsághormonommal: egy golyó raffaello.
Ebédre borsófőzeléket ettem 2 kis fasírttal. Bevallom nekem a főzelék liszttel habarva főzelék, így édesítővel csináltam, hogy legyen benne valami light is. Kedd este Csaba meg is evett két púpozott tányérral.
Ebéd után ismét egy N. puding jött.

Vacsorámat egy kedves barátnőmnél fogyasztottam. Görög salit csinált és pirítóst ettünk hozzá. Isteni volt, hatalmas adagot bevágtam belőle.

Sajnos napok óta iszonytatóan fáj a derekam, így a napi edzésprogramok elmaradtak. Tegnap is két cataflammal indultam neki az estének, aztán barátnémtól még bezsebeltem egy Flactor italport. Szörnyű volt az íze, de a kétféle gyógyszer megtette a hatását, egész jól mozogtam.

Este hazaérve még Csabával beszélgettünk éjfélig. A derekamnak a vízszintes állapot nagyon jó volt, Istenien aludtam volna, de ha -szerintem a gyógyszerektől- nem fájt volna olyan szinten a gyomorszájam, hogy csak görnyedezve bírtam meglenni.

2010. március 9., kedd

47-48. nap Nőnap

Reggelire egy jókora szelet füstölt sajttal megrakott szendvicset ettem. Isteni finom füstölt sajtot sikerült vennünk, hmmm. Aztán megkezdődött a nőnapi mizéria. A kollégámtól kaptam egy doboz Raffaellot. Egyet ettem én, egyet adtam neki (ha elfogy, legalább nem én hízok). Aztán a következő körben két darab Ferrerot kaptam. Ezt is elfeleztem a kollégámmal. Ugye milyen önzetlen vagyok??? :)
A csúcspont ebédkor jött el, mert az egyik üzleti partner hozott egy raklak tortát szintén Nőnapra. Naná, hogy ettem belőle. Pár órával később azért az ebédem is megettem egy szelet hús zöldségekkel, és sajttal beborítva volt az ebédem.
Délután elmentem a Conrad nevű kereskedésbe, és beruháztam egy lépésszámlálóba. 3990,-Ft volt, elég kis primitív darab, de rádió is tartozik hozzá. Mondanom sem kell, hogy a rádió az nem működött rajta. Hazaérve az uramtól egy doboz koktélparadicsomot kaptam. Imádom. A paradicsomot és az uramat is. Füstölt sajt kockákkal spékelve ettem meg.

Kedden reggel vérvételre mentem. Visszafelé a West Endben megint megkíséreltem egy Norbi reggeli menüt venni, de most éppen elfogyott a tej. Szerintem direkt csinálják. Amint megtudják, hogy van kedvezményes kártyám rögtön jön valami kifogás, hogy miért nem tudnak éppen adni. Így a tegnapi szendvicsem fele és a tejeskávém volt a reggelim. Desszertnek egy szem Raffaello nekem, és egy a kollégámnak. :) Ebédre nem bírtam megállni és megint egy szelet tortát ettem. Maradt hétfőről. :(
Délután visszavittem a Conradhoz a lépésszámlálót, és beruháztam egy másikra. Ezen nincs rádió, de mivel a telefonomon van, így nem nagyon érdekel. Ez is primitív darab ám. Az előző legalább kikapcsolt 4 másodperc nyugalom után, és mozgásra indult be újra. Ez még erre sem képes, pedig drágább volt. Nem tudom, hogy mire jó, hogy ha kell, ha nem működik. Na mindegy. Meglátjuk, hogy meddig bírja. Viszont van rajta pulzusszámláló. Ez jópofa dolog. Persze mostanában hideg van, és nemigen tudok sétálni, mert nincs kedvem a betonhoz fagyni. De remélem jön a tavasz lassan.
Este Norbi kalácsot és dzsemmet ettem. A dzsemm nem volt diétás, de ez van. Aztán egy halom füstölt sajtot falatoztam el. Bűvöltem a szőnyeget, hogy hátha odavonz magához egy tornára, de 80% lustaság, és 20 % derékfájás meggyőzött arról, hogy nem ma van a napja a dolognak. :(

2010. március 7., vasárnap

45-46. nap

A szombat egészen jól indult. Bár csalódással tapasztaltam, hogy a Norbi pékség bezárt a Mammut-ban. Norbi azt mondta, hogy azért vették el a "nevet" tőlük, mert másmilyen terméket is árusítottak ott. Jogos. Végülis azért adom a neveme, amiért tudom, hogy állandó a minőség. Szóval az új pékség is állítólag csökkentett szénhidrát tartalmú kajákkal van tele, de hamarabb hiszek egy teljes kiőrlésű ételben, mint ebben. Azért jobb híján kénytelen voltam venni két péksütit, mert nem vittem magammal.
Megint Norbi előadás volt a Biovitalban, így meghallgattam, majd az egyik orvossal beszélgettem a diétámról. Az L-Karnitint ajánlotta kiegészítésnek, illetve mivel meséltem neki, hogy többször minden indok nélkül rosszul vagyok, és ha gyorsan eszem rendbe jön, így kérte, hogy menjek be egy vérvételre, mert lehet, hogy az inzulin szintem szórakozik. Így jövő 7-en megejtem.
A programok után felmentem a barátnőmhöz Budára, mert Csé ott dolgozott az új lakásukban. Ámulatba ejtő luxus volt, dehát Buda, igaz? Kérték, hogy odafelé vegyek a gyereknek egy Happy Meal menüt, aminek az lett a vége, hogy én ettem meg a maradékát. Vagyis szinte az egészet. Vacsorára szintén bűnöztem, mert Csé Fornettit kapott ebédre, amit nem evett meg, így én ettem meg. Jó mi? Majd hogy teljes legyen a nap édességre vágytam, és sűrített tejet toltam magamba. Totál depi lettem a hülyeségemtől.

Vasárnap kissé visszafogottam igyekeztem lenni. Reggelire 3 szelet bundáskenyeret ettem. Ebédre túrós tésztát akartam, de megromlott a túró, így teljes kiőrlésű tésztát ettem édesítős tejföllel. Egész jó volt. Majd benyomtam egy adag sós Norbi rudat. Vacsorára pedig bakonyi betyár levest rendeltünk és azt ettem.

Asszem megint egy mélyponthoz érkeztem, amin jó lenne túllenni. Megint esélyét sem látom, hogy valaha verseny súlyomnál leszek. És ha picit is elhagyom magam, akkor egy nap alatt visszaszedem azt, amit egy hét alatt küzdöttem le. Ez is tiszta gáz. Huh! Istenem adj erőt!!!