Nem tűntem el...

Nem ám! Csak egyszerűen annyi a munka, és az egyéb teendők, hogy alig-alig jut időm a gép elé leülni. Nameg a héten vizsgázunk a munkahelyemen is. Ezt a vizsgát két évente megtartják, és az alkalmazásaink kezelésére, a törvényi ismereteinkre kíváncsiak. Mindig borzasztóan felháborítanak ezek a vizsgák, mert ha adnak egy feladatok, hogy oldam meg, akkor megoldom. De hogy azt melyik felületről, minek a segítségével éretem el, vagy éppen a programnak milyen memória kellett-e ehhez, grafikus volt-e vagy sem.... szerintem semmi közöm.

Na jó-jó. Felesleges háborognom, tudom, hiszen a vizsgát így is meg úgy is meg kell írni. Amúgy biciklizés ügyileg nagyon jól állok. Eltelt egy hét a kölcsönzés óta, és minden nap tekertem legalább egy órát. Igaz, a hétvégére azt terveztem, hogy reggel is, meg este is fogok tekerni, vagy hogy előveszem a gerinc torna DVD-met is, de ez nem jött össze.

Szombaton amúgy a szüleimnél dőzsöltünk. Reggelire a pénteki pizzatésztából készítettem pizzát magamnak. Az ebédre úgy 3-kor került sor. Gulyás leves volt, rizibizi és sült hús, fasírt. Mivel szülinapot ünnepeltünk, ezért készítettem sütit. Halottatok már az emeletes élvezetről? Na ezt készítettem el tortaformában. Ahol lehetett, ott csökkentettem a cukor mennyiségét, vagy éppen ki is hagytam belőle. Mondanom sem kell, hogy este 8-kor, mikor hazaindultunk alig maradt belőle egy kicsiny szeletecske.
Ezek után vacsorát már nem kívántam, elhitetitek.

Vasárnap a Bajcsy kórházban kezdtük a napot, mert belement valami a szemembe, és nem akart kitalálni magától. Szóval irány az ügyelet, és kiszedték. Így az első étkezés az valamikor 2-kor esett meg. Naná, hogy anyu sült húsa volt az ebéd friss fehérkenyérrel. Ezek után vacsorára már megint nem vágytam.

Hétfőn már máshogy alakult az élet. Reggelire egy banánt és egy körtét ettem. Ebédre rizibizi fasírttal, majd egy Norbi puding. Aztán mikor hazaértem összeütöttem egy görög salit. Isteni finom lett, és utána jött a biciklizés. Közben felhívott Anikó barátnőm, és amíg Ő beszélt, el sem hitte, hogy tekerek közben. Aztán amikor én kezdtem fosni a szót, és közben lihegtem, már elhitte, hogy tényleg tekerek. Nagy fogyizó Ő is szegény, állandóan küzd a súlyával, de enni Ő is imád mint én.

Amúgy hétvégén bátyámat látva teljes volt a döbbenet, hihetetlen sokat fogyott a Paleolit hatására. Tiszta csont eddigi önmagához képest, viszont büszként hordja a régi ruháit. Gondolkoztam, hogy nekem is ki kéne próbálnom, de továbbra sem vonz, hogy teljes szénhidrát és finomított élemszer nélkül, tejmegvonással éljek. Maradok a bicajozásnál asszem. Bár egy-két napja megint fájdogál a derekam, így remélem nem húzza keresztbe a számításaimat. Fogyni továbbra sem fogytam azóta, így maradt a 70 kg-os súly.