A hétvégén nagy letargiában voltam. Totális elkeseredés lett úrrá rajtam. Hetek óta nem mozdult súlyom, pedig ugye bicikliztem is, nagyrészt az étkezésemre is odafigyeltem. És sajnos azt sem mondhatom el, hogy izommá alakult a háj, mert a ruháim nem jönnek fel könnyebben, a fenekem sem lób kevésbé.... Hát ez van...
Szóval nagy letargiában a hétvégét nagy evészetekkel töltöttük. Na nem egész nap ettem, de bizony naponta háromszor, mikor leültem enni, nem kíméltem magam, jöhetett bármi. Márpedig anyunál jártunk, ő meg jól felpakolt mindenfélével, így jött is bármi.
De tegnap egy igen büszke napot zárhattam. Reggelire ugyanis 30 dkg epret ettem, aztán ebédre egy Norbi salátát 1 croissanttal. Mikor hazaértem koktélparadicsomot ettem uborkával, és Óvári sajttal, majd egy kicsit később nekiálltam biciklizni. Közben néztem a felvett műsoraimat, így büszkén szálltam le a végén 85 perc biciklizés után. :) Este azért rámjött az ehetnék érzés, így még megettem egy Norbi pudingot, de a további zabálást hála Istennek megúsztam.
Tegnap az egyik újságban találtam egy cikket a Paleolit táplálkozásról, legközelebb bemásolom!
2010. május 26., szerda
2010. május 22., szombat
Igaza lehet Garffykának! A problémák beismerése gyengeséget takar sok ember szemében. Ma már kevésbé, de régebben többször ítélték el az embert, ha orvosi segítséget kért a mentális problémáira. Most, ha valakinek elmesélem, hogy terápiára járok, látom, ahogy végigfut az arcán: Atyaég! Lehet, hogy holnap fegyverrel a hóna alatt fogja a kollégáit sakkban tartani a munkahelyén?
Hát nem!!! Ez nem erről szól. Jártam agykontroll tanfolyamon, ahol ugyebár arra a kérdésre, hogy: Hogy érzed magad? - illik azt válaszolni, hogy: Egyre jobban!
De ott is felhívta a figyelmünket az oktató, hogy azért ezzel se essünk túlzásba. Ha valaki őszintén kérdezi, és nem csak úgy, hogy kérdezzen valamit, ha egy barátunk kérdezi például: Neki nyugodtan ki lehet önteni a lelkünket.
Könnyebb folyamatában segíteni valakinek, mint már tragédiákat megoldani!!!
Ma éjjel rengeteg botorságot álmodtam. Például azt, hogy szültem egy kis pufók kisfiút, aki 22:45-kor jött világra. És annyira jó gyerek volt, hogy sosem sírt, és valamikor este jutott eszembe, hogy mivel nem is sírt, így enni sem adtam neki, mert nem jelezte. Ezt írja az álmoskönyv:
GYEREK Valami jót jelent. Új lehetőségek, pozitív változások jele. Jó híreket kapunk, vagy örömben lesz részünk. Az alvó gyerek belső megnyugvást, kiegyensúlyozottságot jelent.
SZÜLÉS -Fiút szülni: Ha álmunkban gyereket szülünk, arra számíthatunk, hogy olyan lehetőségek tárulnak elénk, amelyeket mindenképpen ki kell használnunk, mert pozitív hatással lesznek életünkre.
Ezek azért nem rossz jelentések!
Ha már ilyen jó lelentéseket láttam, remélem, hogy ez a fogyókúrámra is jó hatással lesz. Mert a héten továbbra is a súlytartó állapotban voltam. Mármint igyekeztem én normálisan enni. Reggelire mindig gyümölcs volt. A 3in1 tejeskávém lecseréltem 2in1-re. Ebédre nem ettem tésztát, rizst... utána azért mindig volt (sajnos) édesség. Aztán vacsorára hétfőtől-szerdáig megint gyümölcs, vagy valami Norbi által engedélyezett volt. Bevallom, csütörtök-péntek estére elcsüggedtem, és egy vékony szelet kenyeret ettem felvágottal. A jó hír az, hogy korábbi önmagam még tudott volna enni 3x ennyit is, de visszafogtam magam. A biciklizésben viszont nagyot csalódtam. Sokkal többet vártam volna tőle. Vagy egyáltalán attól, hogy mozogni kezdtem. De semmi. Pedig szívesebben csinálom, mint bármelyik tornát!!! Szóval június elején lejár a bérlés, és valószínűleg nem fogom hosszabbítani, mert nem látszik változás a hatására.
Szóval felemás hetet zártam. A lelkiismeretemmel jól vagyok - ami evést illeti. De csalódott, hogy a biciklizés ennyire nem hozott eredményt!
Hát nem!!! Ez nem erről szól. Jártam agykontroll tanfolyamon, ahol ugyebár arra a kérdésre, hogy: Hogy érzed magad? - illik azt válaszolni, hogy: Egyre jobban!
De ott is felhívta a figyelmünket az oktató, hogy azért ezzel se essünk túlzásba. Ha valaki őszintén kérdezi, és nem csak úgy, hogy kérdezzen valamit, ha egy barátunk kérdezi például: Neki nyugodtan ki lehet önteni a lelkünket.
Könnyebb folyamatában segíteni valakinek, mint már tragédiákat megoldani!!!
Ma éjjel rengeteg botorságot álmodtam. Például azt, hogy szültem egy kis pufók kisfiút, aki 22:45-kor jött világra. És annyira jó gyerek volt, hogy sosem sírt, és valamikor este jutott eszembe, hogy mivel nem is sírt, így enni sem adtam neki, mert nem jelezte. Ezt írja az álmoskönyv:
GYEREK Valami jót jelent. Új lehetőségek, pozitív változások jele. Jó híreket kapunk, vagy örömben lesz részünk. Az alvó gyerek belső megnyugvást, kiegyensúlyozottságot jelent.
SZÜLÉS -Fiút szülni: Ha álmunkban gyereket szülünk, arra számíthatunk, hogy olyan lehetőségek tárulnak elénk, amelyeket mindenképpen ki kell használnunk, mert pozitív hatással lesznek életünkre.
Ezek azért nem rossz jelentések!
Ha már ilyen jó lelentéseket láttam, remélem, hogy ez a fogyókúrámra is jó hatással lesz. Mert a héten továbbra is a súlytartó állapotban voltam. Mármint igyekeztem én normálisan enni. Reggelire mindig gyümölcs volt. A 3in1 tejeskávém lecseréltem 2in1-re. Ebédre nem ettem tésztát, rizst... utána azért mindig volt (sajnos) édesség. Aztán vacsorára hétfőtől-szerdáig megint gyümölcs, vagy valami Norbi által engedélyezett volt. Bevallom, csütörtök-péntek estére elcsüggedtem, és egy vékony szelet kenyeret ettem felvágottal. A jó hír az, hogy korábbi önmagam még tudott volna enni 3x ennyit is, de visszafogtam magam. A biciklizésben viszont nagyot csalódtam. Sokkal többet vártam volna tőle. Vagy egyáltalán attól, hogy mozogni kezdtem. De semmi. Pedig szívesebben csinálom, mint bármelyik tornát!!! Szóval június elején lejár a bérlés, és valószínűleg nem fogom hosszabbítani, mert nem látszik változás a hatására.
Szóval felemás hetet zártam. A lelkiismeretemmel jól vagyok - ami evést illeti. De csalódott, hogy a biciklizés ennyire nem hozott eredményt!
2010. május 18., kedd
Csak őszintén!
Kb. pont egy éve szörnyűséges evésrohamaim voltak. És persze csakis szénhidrátra. Vagyis jöhetett bármi, de akkor nyugodtam meg egy kicsit, ha szénhidrátot ettem. Jöttömben mentemben azon gondolkoztam, hogy hol találom a következő közértet, ahol hozzájuthatok egy kis kajához. Hazafelé a buszon azon törtem a fejem, hogy ha nem bírom ki hazáig, akkor melyik megállónál szálljak le, ahol lesz valami közért. És ez alól nem volt mentség az sem, ha otthonra nem vettünk semmi rágcsát, mert hát vannak este 10-kor nyitva lévő kisközértek, és végszükség esetén félre lehetett dobni a szalmonellától való félelmeimet: gyúrni egy csipetke tésztát, és felzabálni. Aztán persze jön a bűntudat, az önmarcangolás, és kezdődik félóránként elölről az egész.
Közben ezerrel készültem az augusztusi esküvőmre, és addigra mindenképpen szerettem volna leadni kb 10 kilót. Hát irány egy fogyiszalon: testtekercselés, infraszauna. Ezzel, és a folyamatos zabálással annyit sikerült elérnem, hogy nem híztam, mert úgy tűnik a kettő ütötte egymást. Szóval az esküvőmön nem én voltam, aki szerettem volna lenni: karcsú hercegkisasszony.
Mikor a fenti rohamok már mentálisan zavartak, segítséget kértem. Egyik barátnőm járt pszichoterápiára korábban, és könyörögtem, hogy kérjen időpontot a dokijához, vagy a doki ajánljon valaki mást, ha ő nem is érne rá. Végül nagy nehezen csak összehoztuk. Abban az állapotban voltam, hogy bárki segítsége jó lesz, csak valaki SEGÍTSEN!
A doktor egy nagyon kedves harmincas éveiben járó hölgy, aki először felmérte, hogy hányadán is állunk, tud-e ő segíteni egyáltalán a gondjaimon. Azóta folyamatosan járok hozzá, és sok mindenben világosabban látok. Leginkább egy önismereti tanfolyamnak nevezném így egy év után. Sokmindenre ráeszméltem, sok mindenen változtattam, de igen hosszú idő van még előttem. Nem is hinné az ember, hogy mennyi-mennyi gyerekkorból maradt frusztrációval vagyunk tele. Vagyis mondom inkább 1 szám 1 személyben: nagyon sok gyerekkori frusztráció van. Pedig teljesen hétköznapi családban nőttem fel. Dehát ugye a tanult szokásaink gyerekkorunkból jönnek. És akkor ugye van a két véglet: aki homlokegyenest máshogy csinálja ha felnő, és aki ugyanúgy.
Jah! Csakhogy van ám harmadik is!!! Hiszen az egy dolog, hogy máshogy, vagy úgyanúgy csinálnám a dolgokat, HOGYHA belép egy másik fél az életünkbe (párkapcsolat), és ő is hordoz egyfajta személyiséget, és rengeteg saját frusztrációt magában. És akkor borul az elmélet, borul minden, amit elhatároztunk, hogy nálunk nem úgy lesz.
Az egy éves terápia alatt mint említettem nagyon sok mindenben tisztábban látok. Megtanultam, hogy mások életét nem nekem kell megoldanom, nem vállalhatok túlzott felelősséget a szüleim, a testvérem, az ő kapcsolatuk felett. Az ő életüket nekik kell megoldani. Újra tudom kezelni, és megtanultam szétválsztani az "Ő" családjukat, az "Én" családomtól. Szóval mások életét már nem igazgatom, a saját életemet viszont még nem tudom. Furcsa állapot ez, mert egyébiránt egy elég határozott ember vagyok, határozottságot követelő munkát végzek, de a párkapcsolataimban eddig sem, és most sem tudok a sarkamra állni.
Hogy honnan is jött most ez a fenti gondolat? Hát onnan, hogy a keddi nap a terápia napja. És annyira megviselt a mostani kezelés... Egyhelyben toporogva érzem magam, nem tudom ledönteni a magam gerjesztette gátakat, holott a bennem lévő énem tökéletesen tudja, hogy mit is és hogy is kéne tennem. De amikor eljön a cselekvés ideje, akkor egyszerűen jön egy blokk, és nem tudok kitörni.
Pedig ha arról van szó, imádom a gondjaimat kibeszélni, mert megkönnyebbülök. Csak éppen az illetékes személlyel nem megy. Amúgy az utóbbi időben tettem egy megfigyelést: egyre kevesebb ember beszél a gondjairól. Nem panaszkodásról beszélek, hanem kiönteni a lelket, "ötletbörzét" tartani. De valahogy mindenki magában tartja, szégyenli talán... Korábban nyílt embereket figyelek, és azt látom, hogy élnek olyan életszituációkban, ami nem normális, tesznek olyan dolgokat, ami tuti, hogy senkinek nem jó, de egy szót nem szólnak, csak csinálják. Fülük-farkuk behúzva, és mennek előre. Magukat csapják be, vagy a környezetüket akarják? Mert hogy azokat a szituációkat nem lehet élvezni az biztos.... Miért nem beszélünk a problémáinkról mi emberek? Szégyelljük????
Közben ezerrel készültem az augusztusi esküvőmre, és addigra mindenképpen szerettem volna leadni kb 10 kilót. Hát irány egy fogyiszalon: testtekercselés, infraszauna. Ezzel, és a folyamatos zabálással annyit sikerült elérnem, hogy nem híztam, mert úgy tűnik a kettő ütötte egymást. Szóval az esküvőmön nem én voltam, aki szerettem volna lenni: karcsú hercegkisasszony.
Mikor a fenti rohamok már mentálisan zavartak, segítséget kértem. Egyik barátnőm járt pszichoterápiára korábban, és könyörögtem, hogy kérjen időpontot a dokijához, vagy a doki ajánljon valaki mást, ha ő nem is érne rá. Végül nagy nehezen csak összehoztuk. Abban az állapotban voltam, hogy bárki segítsége jó lesz, csak valaki SEGÍTSEN!
A doktor egy nagyon kedves harmincas éveiben járó hölgy, aki először felmérte, hogy hányadán is állunk, tud-e ő segíteni egyáltalán a gondjaimon. Azóta folyamatosan járok hozzá, és sok mindenben világosabban látok. Leginkább egy önismereti tanfolyamnak nevezném így egy év után. Sokmindenre ráeszméltem, sok mindenen változtattam, de igen hosszú idő van még előttem. Nem is hinné az ember, hogy mennyi-mennyi gyerekkorból maradt frusztrációval vagyunk tele. Vagyis mondom inkább 1 szám 1 személyben: nagyon sok gyerekkori frusztráció van. Pedig teljesen hétköznapi családban nőttem fel. Dehát ugye a tanult szokásaink gyerekkorunkból jönnek. És akkor ugye van a két véglet: aki homlokegyenest máshogy csinálja ha felnő, és aki ugyanúgy.
Jah! Csakhogy van ám harmadik is!!! Hiszen az egy dolog, hogy máshogy, vagy úgyanúgy csinálnám a dolgokat, HOGYHA belép egy másik fél az életünkbe (párkapcsolat), és ő is hordoz egyfajta személyiséget, és rengeteg saját frusztrációt magában. És akkor borul az elmélet, borul minden, amit elhatároztunk, hogy nálunk nem úgy lesz.
Az egy éves terápia alatt mint említettem nagyon sok mindenben tisztábban látok. Megtanultam, hogy mások életét nem nekem kell megoldanom, nem vállalhatok túlzott felelősséget a szüleim, a testvérem, az ő kapcsolatuk felett. Az ő életüket nekik kell megoldani. Újra tudom kezelni, és megtanultam szétválsztani az "Ő" családjukat, az "Én" családomtól. Szóval mások életét már nem igazgatom, a saját életemet viszont még nem tudom. Furcsa állapot ez, mert egyébiránt egy elég határozott ember vagyok, határozottságot követelő munkát végzek, de a párkapcsolataimban eddig sem, és most sem tudok a sarkamra állni.
Hogy honnan is jött most ez a fenti gondolat? Hát onnan, hogy a keddi nap a terápia napja. És annyira megviselt a mostani kezelés... Egyhelyben toporogva érzem magam, nem tudom ledönteni a magam gerjesztette gátakat, holott a bennem lévő énem tökéletesen tudja, hogy mit is és hogy is kéne tennem. De amikor eljön a cselekvés ideje, akkor egyszerűen jön egy blokk, és nem tudok kitörni.
Pedig ha arról van szó, imádom a gondjaimat kibeszélni, mert megkönnyebbülök. Csak éppen az illetékes személlyel nem megy. Amúgy az utóbbi időben tettem egy megfigyelést: egyre kevesebb ember beszél a gondjairól. Nem panaszkodásról beszélek, hanem kiönteni a lelket, "ötletbörzét" tartani. De valahogy mindenki magában tartja, szégyenli talán... Korábban nyílt embereket figyelek, és azt látom, hogy élnek olyan életszituációkban, ami nem normális, tesznek olyan dolgokat, ami tuti, hogy senkinek nem jó, de egy szót nem szólnak, csak csinálják. Fülük-farkuk behúzva, és mennek előre. Magukat csapják be, vagy a környezetüket akarják? Mert hogy azokat a szituációkat nem lehet élvezni az biztos.... Miért nem beszélünk a problémáinkról mi emberek? Szégyelljük????
Először is kezdem azzal, hogy tegnap reggelire a szokásos tejeskávém mellé kb 20 dkg epret ettem. Ebédre zöldbabfőzeléket ettem csirkepörivel, de utána nem bírtam megállni, és leszaladtam a büfébe egy Raffaello golyóért. Ez olyan, mint a kókuszgolyó, csak fehér és krémes és hmmmm. Szóval hazafelé beugrottam a Norbi pékségbe, és vettem egy zacskó pogácsát (1090,- Ft), egy kalácsot (690,- Ft), és két kakaós tekercset (300,- Ft). Hazafelé újra beláttam, hogy már tudom miért hagytam fel a Norbi termékek fogyasztásával: DRÁGA. Erre Norbi egyszer azt mondta, hogy minél nagyobb lesz a kereslet, majd úgy lehet csökkenteni az árakat. Mikor jön már el az az időpont? Na meg persze azon is gondolkoztam, hogy miért fizettem olyan sokat, tuti átvertek (már megint - mert ott szoktam ám próbálkozni). Megnéztem a blokkot, és akkor derült ki számomra, hogy a pogácsa 890,- Ft helyett 1090, - Ft. Ha erre ott rádöbbenek, eszem ágába nem lett volna megvenni. Ezt már nem lehet visszacsinálni. A tervem az, hogy lefagyasztom a felét, és ha kell, előveszek pár szemet és megeszem. Mármint kiolvasztom és megeszem. Normál pékárunál ez beválik. Remélem itt is. Próba szerencse.
Hazaérve megsütöttem az alábbi csirkeszárnyat, és ettem belőle 1-et, eltettem a mai ebédre 2-őt. Csaba felfalta a többit.
Aztán a kedvenc májusi nasim jött: eper nyakonöntve édesítős tejföllel. Én sajnos csak 20%-os tejfölhöz jutok hozzá, ugyanis laktóz érzékeny vagyok, és abból nincs más. Na meg persze nem is lightosan megcsorgatva szoktam enni, hanem beterítem vele. De az illusztráció ezt kívánta. :)
Tegnap este - míg sült a csirke, nameg utána is - fogyiblogokat olvastam. Merthogy örömmel tapasztaltam, hogy növekedett rendszeres olvasóim tábora. Isten hozott mindenkit, remélem nem okozok csalódást napi nyűglődésemmel, önmagammal való küzdelmemmel.
Bár, ahogy olvastam, a legtöbbünknek saját magát leküzdeni a legnehezebb. Azt gondolni, hogy fogyózni, diétázni, egészségesen élni olyan egyszerű. Pedig nem az. Nagyon nem. Aki nem ebbe született bele annak legalább olyan nehéz, mint beköltözni egy Amish faluba. Erről eszembe jutot egy film. Nem emlékszem a címére, de arról szólt, hogy egy újgazdag házaspár menekül a törvény elől, és egy Amish faluban köt ki. Hajnalban ébresztő, késő estig házimunka, és még egy telefon sincs. Gondolom többeknek már be is ugrott. Szóval valami ilyen érzés életmódot váltani is. Az ember felkel, nyúlna a hagyományos dolgokért, és ha nagyon álmos már csak az első jóleső falatok után döbben rá, hogy mit is tett. Persze száműzhetnénk a háztartásból az összes oda nem illő dolgot, de nem csak egyedül élek, és az uram helyében magam is sikítófrászt kapnék, ha valaki akaratomon kívül akarna egy új életmódra ráerőszakolni. Nameg Csabát nem zavarja a súlya, pedig Ő sem az a nádszál, mint mikor 5 és fél éve összejöttünk. Jó, akkor egy krízis közepén volt, és le volt fogyva, de azért néha csendben elnézem, és bizony kikerekedett a búrája. Szerinte évek óta ugyanannyi kiló, de az utóbbi időben tényleg egy szépen felfújt lufira hasonlít a feje. Nameg a sörhas. Ami tényleg sörhas, mert sajnos elég sok sört iszik. De őt nem aggasztja.
Én viszont ízig vérig nő vagyok, nem elégít ki, hogy csak egy pasinak tetszem, igenis jól esik, ha
ízlésesen megnéznek az utcán, felfigyelnek a dekoltázsomra, vagy a férfikollégák huncutul a fülembe súgják, hogy csinos vagy ma Gabika. Nincs ebben semmi perverz, és nem is trófeákra pályázom, egyszerűen csak jó dolog jól kinézni. Van két 50-es kolléganőm, akiket nő létemre napi szinten megcsodálok, hogy milyen ízlésesek, és nőiesek, és le a kalappal előttük. Na ilyen akarok lenni. Ezt nevezem én ízig-vérig nőnek!
És persze, hogy magamnak akarok első sorban tetszeni. Visszanézem a régi képeimet és szorul a szívem. Megállapítom, hogy jó bőr voltam. Most meg nem győzök slankító ruhákat keresni. Szóval igenis magunkat kell legyőzni, meghódítani nem mást. És miért van mégis, hogy bármennyire is áhítozva nézzük a régi albumokat közben mégis egy zsíros kenyeret majszolunk közben? Vagy miért egy krémesbe folytjuk a bánatunkat? Na ezt kutatom folyamat. Lehet, hogy ennyi idő után már nem vagyok alkalmas életmódot váltani? Szeretem az állandó dolgokat, biztosan ebben is leledzik a hiba. Ezt úgy értsd, hogy nehezen szakadok a régi dolgokból, a járt utat a járatlanra nehezen cserélem. Mégha agyban tudom is, hogy egy életmódváltás jó dolog, hosszú távon hasznomra válik, akkor is nehéz átállni.
"Örömmel " olvastam, hogy más is a következetesség miatt kezdte a blogját, és mégsem sikerült tartani magát, hiába a nagy plénum. Ismerős. Azért írom napi szinten, hogy mit eszem, hogy visszatartó erő legyen. És hiába a nyilvánosság, hiába az írott szó, mégis nagyon nehéz.
Nos, hajrá mindenki, hajrá fogyibloggerek, fog ez menni, csak ki kell tartani! Az életmódváltás lassú. Újszülöttek vagyunk, újra kell kódolni magunkat, és akkor garantált a siker.
Hazaérve megsütöttem az alábbi csirkeszárnyat, és ettem belőle 1-et, eltettem a mai ebédre 2-őt. Csaba felfalta a többit.
Aztán a kedvenc májusi nasim jött: eper nyakonöntve édesítős tejföllel. Én sajnos csak 20%-os tejfölhöz jutok hozzá, ugyanis laktóz érzékeny vagyok, és abból nincs más. Na meg persze nem is lightosan megcsorgatva szoktam enni, hanem beterítem vele. De az illusztráció ezt kívánta. :)
Tegnap este - míg sült a csirke, nameg utána is - fogyiblogokat olvastam. Merthogy örömmel tapasztaltam, hogy növekedett rendszeres olvasóim tábora. Isten hozott mindenkit, remélem nem okozok csalódást napi nyűglődésemmel, önmagammal való küzdelmemmel.
Bár, ahogy olvastam, a legtöbbünknek saját magát leküzdeni a legnehezebb. Azt gondolni, hogy fogyózni, diétázni, egészségesen élni olyan egyszerű. Pedig nem az. Nagyon nem. Aki nem ebbe született bele annak legalább olyan nehéz, mint beköltözni egy Amish faluba. Erről eszembe jutot egy film. Nem emlékszem a címére, de arról szólt, hogy egy újgazdag házaspár menekül a törvény elől, és egy Amish faluban köt ki. Hajnalban ébresztő, késő estig házimunka, és még egy telefon sincs. Gondolom többeknek már be is ugrott. Szóval valami ilyen érzés életmódot váltani is. Az ember felkel, nyúlna a hagyományos dolgokért, és ha nagyon álmos már csak az első jóleső falatok után döbben rá, hogy mit is tett. Persze száműzhetnénk a háztartásból az összes oda nem illő dolgot, de nem csak egyedül élek, és az uram helyében magam is sikítófrászt kapnék, ha valaki akaratomon kívül akarna egy új életmódra ráerőszakolni. Nameg Csabát nem zavarja a súlya, pedig Ő sem az a nádszál, mint mikor 5 és fél éve összejöttünk. Jó, akkor egy krízis közepén volt, és le volt fogyva, de azért néha csendben elnézem, és bizony kikerekedett a búrája. Szerinte évek óta ugyanannyi kiló, de az utóbbi időben tényleg egy szépen felfújt lufira hasonlít a feje. Nameg a sörhas. Ami tényleg sörhas, mert sajnos elég sok sört iszik. De őt nem aggasztja.
Én viszont ízig vérig nő vagyok, nem elégít ki, hogy csak egy pasinak tetszem, igenis jól esik, ha
ízlésesen megnéznek az utcán, felfigyelnek a dekoltázsomra, vagy a férfikollégák huncutul a fülembe súgják, hogy csinos vagy ma Gabika. Nincs ebben semmi perverz, és nem is trófeákra pályázom, egyszerűen csak jó dolog jól kinézni. Van két 50-es kolléganőm, akiket nő létemre napi szinten megcsodálok, hogy milyen ízlésesek, és nőiesek, és le a kalappal előttük. Na ilyen akarok lenni. Ezt nevezem én ízig-vérig nőnek!
És persze, hogy magamnak akarok első sorban tetszeni. Visszanézem a régi képeimet és szorul a szívem. Megállapítom, hogy jó bőr voltam. Most meg nem győzök slankító ruhákat keresni. Szóval igenis magunkat kell legyőzni, meghódítani nem mást. És miért van mégis, hogy bármennyire is áhítozva nézzük a régi albumokat közben mégis egy zsíros kenyeret majszolunk közben? Vagy miért egy krémesbe folytjuk a bánatunkat? Na ezt kutatom folyamat. Lehet, hogy ennyi idő után már nem vagyok alkalmas életmódot váltani? Szeretem az állandó dolgokat, biztosan ebben is leledzik a hiba. Ezt úgy értsd, hogy nehezen szakadok a régi dolgokból, a járt utat a járatlanra nehezen cserélem. Mégha agyban tudom is, hogy egy életmódváltás jó dolog, hosszú távon hasznomra válik, akkor is nehéz átállni.
"Örömmel " olvastam, hogy más is a következetesség miatt kezdte a blogját, és mégsem sikerült tartani magát, hiába a nagy plénum. Ismerős. Azért írom napi szinten, hogy mit eszem, hogy visszatartó erő legyen. És hiába a nyilvánosság, hiába az írott szó, mégis nagyon nehéz.
Nos, hajrá mindenki, hajrá fogyibloggerek, fog ez menni, csak ki kell tartani! Az életmódváltás lassú. Újszülöttek vagyunk, újra kell kódolni magunkat, és akkor garantált a siker.
Lassan járj, tovább érsz! avagy Lassan rágj, tovább élsz!
2010. május 17., hétfő
Gondolkodás a tett halála
Mert hát ugye megint gondolkoztam. Egész álló hétvégén ezen járt a fejem. Márminthogy: hogyan is tudnám újra beindítani a fogyást. Hát visszagondoltam a kezdetekre. Mi is volt máshogy? Igyekeztem Norbi termékekkel helyettesíteni az étkezéseimet. Lehet, hogy most is ezt kéne? Vissza a gyökerekhez? Mert úgy tűnik, hogy tartani elég jól tudtam az akkor leapadt kilókat, de fogyni meg csak úgy tudtam. Azt is elárulom, hogy miért. Mert valahogy, valahol elhagytam az önfegyelmemet. Bármennyire is tudom, hogy mi lenne a jó, egyszerűen ugrok a hagyományos dolgokra.
Hiába! Amíg anyu főzött rám szinte semmi bajom nem volt a súlyommal. Azért a szinte, mert elégedett sosem voltam, de akkor hosszú évekig tartottam a súlyomat. Amióta főzök, azóta hízok. Illetőleg amióta magam vásárolok - ezt is hozzátenném. Anyu is meglepett minket pudinggal, csokival stb, de úgy, ahogy az ember magát szokta. Nem irigy volt anyu, félre ne értse senki, csak: amit látsz, megkívánsz. Tudom: nem menj éhesen vásárolni. De a legjobb egyáltalán nem vásárolni, és nem főzni. De ez ugye nem megy.
Lelki erőm!!! Hahóó! Hol vagy? Közeleg a szülinapom, és még félúton sem járunk a diétával!!!!
És az ígért oldal, amit felfedeztem:
Hiába! Amíg anyu főzött rám szinte semmi bajom nem volt a súlyommal. Azért a szinte, mert elégedett sosem voltam, de akkor hosszú évekig tartottam a súlyomat. Amióta főzök, azóta hízok. Illetőleg amióta magam vásárolok - ezt is hozzátenném. Anyu is meglepett minket pudinggal, csokival stb, de úgy, ahogy az ember magát szokta. Nem irigy volt anyu, félre ne értse senki, csak: amit látsz, megkívánsz. Tudom: nem menj éhesen vásárolni. De a legjobb egyáltalán nem vásárolni, és nem főzni. De ez ugye nem megy.
Lelki erőm!!! Hahóó! Hol vagy? Közeleg a szülinapom, és még félúton sem járunk a diétával!!!!
És az ígért oldal, amit felfedeztem:
Nem tudom, hogy ki mennyire rajong Norbiért, de a fenti oldal gazdája az Ő segítségével fogyott le, és nagyon hasznos tanácsokat lehet olvasni az oldalán, és jó recepteket is találni. Jó böngészést.
2010. május 13., csütörtök
Borús csütörtök
Jelentem alásan egyre jobban viselkedik a derekam. Már kicsit enyhült a fájdalom, így lasan kiegyenesedni is fogok tudni.
Sajnos Herbalife-os kísérleteim dugába dőlni látszanak. Bevallom nekem is az hiányzik, hogy rágjak. Az evés cselekedete és minden öröme. Tisztára tudathasadt állapot, mert egyébként meg tudom, hogy ha komolyan venném, akkor már régen hatott volna, és ez alatt az egy hét alatt akár 1-2 kg is lement volna. Az ember azt hinné, hogy kis súlyfeleslegtől egyszerűbb megválni, mint a nagyobbtól. De be kell lássam ez nem igaz. Az első négy kiló annyira "könnyen" lement, és most meg csak "ácsorgok" egyhelyben.
Reggelire a szokásos tejeskávé, fél shake és 1 körte volt. Ebédre megettem a maradék két csípős csirkeszárnyat, majd utána kb fél kg epret tejföllel nyakonöntve.
Este amint hazaértem ugrottam is az ágyba, hogy kíméljem a derekamat. Aztán rá-rá jártam a hűtőre, és csipegettem a maradék pogácsa tésztáját. Végül (lehet, hogy ezt már nem kellett volna) megint fél kg eper jött tejföllel. Csaba tisztára elhűlt tőlem, hogy honnan vettem ezt a hülyeséget, hogy az epret tejföllel egyem, milyen gáz... Hiába unszoltam, hogy kóstolja meg, mert hihetetlen finom.... Ja és ittam egy pohár citromos sört is!
Amúgy ha lesz egy kicsit több időm, akkor megosztom veletek egy honlapról tapasztaltakat. Nemrég fedeztem fel, nagyon tetszik. Norbi módszereire épülve fogyott le az írója, és nagyon sok receptje is van, így érdekes lehet minden fogyizónak!
Sajnos Herbalife-os kísérleteim dugába dőlni látszanak. Bevallom nekem is az hiányzik, hogy rágjak. Az evés cselekedete és minden öröme. Tisztára tudathasadt állapot, mert egyébként meg tudom, hogy ha komolyan venném, akkor már régen hatott volna, és ez alatt az egy hét alatt akár 1-2 kg is lement volna. Az ember azt hinné, hogy kis súlyfeleslegtől egyszerűbb megválni, mint a nagyobbtól. De be kell lássam ez nem igaz. Az első négy kiló annyira "könnyen" lement, és most meg csak "ácsorgok" egyhelyben.
Reggelire a szokásos tejeskávé, fél shake és 1 körte volt. Ebédre megettem a maradék két csípős csirkeszárnyat, majd utána kb fél kg epret tejföllel nyakonöntve.
Este amint hazaértem ugrottam is az ágyba, hogy kíméljem a derekamat. Aztán rá-rá jártam a hűtőre, és csipegettem a maradék pogácsa tésztáját. Végül (lehet, hogy ezt már nem kellett volna) megint fél kg eper jött tejföllel. Csaba tisztára elhűlt tőlem, hogy honnan vettem ezt a hülyeséget, hogy az epret tejföllel egyem, milyen gáz... Hiába unszoltam, hogy kóstolja meg, mert hihetetlen finom.... Ja és ittam egy pohár citromos sört is!
Amúgy ha lesz egy kicsit több időm, akkor megosztom veletek egy honlapról tapasztaltakat. Nemrég fedeztem fel, nagyon tetszik. Norbi módszereire épülve fogyott le az írója, és nagyon sok receptje is van, így érdekes lehet minden fogyizónak!
Az utóbbi időben nagyon büszke voltam arra, hogy a húsvéti nagy derék fájás totálisan megszűnt. Aztán elkezdtem biciklizni, és megint picit fájt, meg a térdem is. De változtattam az ülés beállításán, és ez is gyorsan elmúlt.
Aztán kedden a munkahelyemen egy nemesen egyszerű feladat közepette - kevésbé diszkréten wc-n voltam, és húztam fel a nadrágom -, ismét egy rossz mozdulat, és végem volt. Így a keddi és szerdai biciklizés is kimaradt. Egy valami jó ebben az állapotban: feküdni. Úgy semmi bajom nincs. Dehát ugye dolgozni csak kell, és közlekedni is, így most úgy jövök megyek, mintha örökké a földet bámulnám: derékban meghajolva kissé. Próbálom, hogy természetesnek hassék, de gondosabb szemlélő nem siklik el felette. Egy kedves kolléganőm hozott ma nekem egy 31 gyógynövényből készült olajat, melyből pár cseppel be kell dörzsölni, és akkor izomlazító hatása van. Jó lenne, ha hatna, mert semmi kedvem megint a reumára menni, injekciókat kapni. Még a múltkori esetből maradt gyógyszerem, de abból meg az egyik steroid tartalmú, így azokat nem szívesen enném.
De a panaszokat félretéve a tegnap elfogyasztott ételek a következők voltak.
Reggelire ettem egy körtét, meg fél bögre shaket. Ebédre az előző nap elkészített pácolt csirkeszárnyból ettem hármat sima rizzsel. Délután elrágtam egy banánt. Mikor hazaértem úgy döntöttem, hogy végre itt az ideje, hogy a Norbi lisztemet felhasználjam, és összekevertem egy pogácsának valót. Bevallom, hogy a nyers tésztából már annyit elrágtam, hogy mikor kisült alig 1-2 darabot ettem belőle. Hiába, oda vagyok a nyers sütitésztákért.
Hozzászólásaitokra válaszolva mindenkinek teljesen igaza van. Én már jó ideje tudom, és érzem, nameg vallom, hogy mindenkinek megvan a maga testreszabott diétája. Az ami X-nek bejön, az korántsem biztos, hogy Y-nak is. Sőt, azt tapasztaltam magamon, hogy az, ami egyszer már bejött nekem, az nem biztos, hogy másodszor is be fog jönni. Na erre kéne a teljes életmódváltás.
De esendő ember vagyok magam is. És bárakárhányszor próbálkoztam az életmódváltással, nem bírtam kitörölni az életemből a korábbi 20-30 év étkezési szokásait. És ez alatt nem azt kell érteni, hogy éjjel nappal csülköt ettem szalonnával. Igazán kövér sem voltam soha. De bizony egy-egy jobban elengedett időszak közben feljött pár kiló.
És biztosan a sport hiánya is közrejátszott. Hiszen ha végiggondolom az elmúlt éveim, mit csináltam. Ültem 8 évet az általános iskolában. Aztán 4 évet a középsuliban, azóta pedig a munkahelyemen. És sajnos már a középiskolában fel voltam mentve tesiből úgy másodiktól. Szóval a sport kimaradt, egyre többet ültem, nem is figyeltem oda az étkezésre, és láss csodát: hízogatok.
És nem kibúvót keresve, de ott van még az alkat is. Mert van olyan ember, aki csokit eszik pacallal, este 10-kor vagy még később eszik, és egy erősebb széllökés elfújja. És van a másik csoport, aki megbámulja egy cukrászda kirakatát, és hízott 2 kilót. Én valahol a kettő között, talán inkább a könnyebben hízók táborát erősítem. De amíg régen, ha 1-2 kilóval elmozdult a mérleg elég volt annyit tennem, hogy picinykét kevesebbet ettem, most már kemény küzdelem minden kilótól való megszabadulás.
És akkor mégegy igencsak zavaró tényező: a körülöttünk lévő világ. Ami igenis engem/minket esendő embereket kísértésbe hoz. Mert mi volt régen. Egy-egy hot-dog árus, néhány lángosos és kész. Mi volt a boltban? Párféle keksz, konzervek, de nem zacsis kaják.
És mi van most? Nem tudsz úgy kilépni az utcára, hogy ne látványpékségek fogadjanak 50 méterenként. Emitt egy kürtős kalács árus, amott egy cukorka/csokika bolt. Bemész a közértbe, és az első polcon a boltban: chips, édes kekszek. Szemmagasságban a sok zacsis express kaja. Te kitartóan haladsz a zöldséges pulthoz, megveszed, hazaviszed, büszke is vagy magadra. Hazamész, ízlésesen felszeleteled, elrendezed egy tálon, beülsz a TV elé, és jönnek a szupi reklámok: joghurtok (cukorral ízesítve), csupa vitamin kekszek és cukorkák gyerekeknek (cukorral bombázva), chipsek és cukros üdiítők, hogy mindezt leöblítsd.
Hirtelen ami eszembe jutott vérlázító reklámok:
- Amikor a kisgyerek a piacon megáll az édességes pult előtt, majd jön szuper anyuka, és rábeszéli a ki tudja hány vitaminnal töltött cukorkára. Könyörgöm, ha már a piacon van vegyen a szerencsétlen gyereknek egy kiló epret!!!
- Vagy a Tucc reklámja. Ne falj fel akármit!!!! Bekapja a földgömböt, szétreped a nadrágja.... De amint a Tucc-ot kezdi el enni, abban a pillanatban lefogy. Mit is sugall a reklám? Egyél bármilyen szituban inkább Tuccot, mert attól kacsú leszel! Cikket olvashattok róla: itt. Ez persze csak egy szösszenet, sajnos a neten az összetevőit nem találtam meg.
Aztán ott van Stahl főzős műsora, ahol készít a gyerekeknek valami egészségeset és finomat. Hozzávalók: zabpehely, 30 dkg cukor.... stb. Én elhiszem, hogy a zabpehely egészséges, de a cukor is az? És aztán beleolvastam az egyik szakácskönyvébe is, ami a diétás, vagy inkább kevésbé ártalmas édességekről szól. Nézegettem-nézegettem, aztán megtaláltam az apró betűs részeket. Még pedig azt, hogy egy szeletet ehetsz belőle, vagy éppen két kockányit. Na ilyen alapon elég sok étel súlykímélő!
Félre ne értsétek, én általában szeretem Stahlt. Szoktam ötleteket lesni tőle, megvettem az újságjait hasznos tanácsok után kutatva. De ne nézzük már egymást hülyének az eladási index növelése érdekében.
Háborgásomat félretéve összefoglalnék, és csakis a saját nevemben: Befolyásol a körülöttem lévő világ, és a saját gyengeségem, de nem tudok a szép látványnak, az illatozó pékségeknek, az ismerősök tukmálásának ellenállni. És ezt persze tudják a gyártók, forgalmazók, a kispékségek tulajdonosai is. Erre van az a sok egyetemet végzett eladástechnikus. Na ez ellen igyekszem küzdeni legesleginkább: a saját gyengeségem ellen. Merthát senki másnak nem érdeke, hogy én csinos legyek, vagy egészséges, csak magamnak.
És még egy megdöbbentő gondolat a végére: hallottam, hogy a keleten (tán kínában?) előszeretettel kezdték alkalmazni azt az adalékanyagot a látványpékségek termékeiben, amitől az átható finomságos illat érződik egy ilyen bolt közelében. Aztán rájöttek, hogy nem is kell azt a kajába beletenni, elég, ha a bolt bejárata felett egy kis légkifúvón porlasztják a levegőbe. Ugyanazt a hatást érik el: veszik a terméket mint a cukrot. (Asszem ezt a mondást is újra kéne értelmeznünk.)
Aztán kedden a munkahelyemen egy nemesen egyszerű feladat közepette - kevésbé diszkréten wc-n voltam, és húztam fel a nadrágom -, ismét egy rossz mozdulat, és végem volt. Így a keddi és szerdai biciklizés is kimaradt. Egy valami jó ebben az állapotban: feküdni. Úgy semmi bajom nincs. Dehát ugye dolgozni csak kell, és közlekedni is, így most úgy jövök megyek, mintha örökké a földet bámulnám: derékban meghajolva kissé. Próbálom, hogy természetesnek hassék, de gondosabb szemlélő nem siklik el felette. Egy kedves kolléganőm hozott ma nekem egy 31 gyógynövényből készült olajat, melyből pár cseppel be kell dörzsölni, és akkor izomlazító hatása van. Jó lenne, ha hatna, mert semmi kedvem megint a reumára menni, injekciókat kapni. Még a múltkori esetből maradt gyógyszerem, de abból meg az egyik steroid tartalmú, így azokat nem szívesen enném.
De a panaszokat félretéve a tegnap elfogyasztott ételek a következők voltak.
Reggelire ettem egy körtét, meg fél bögre shaket. Ebédre az előző nap elkészített pácolt csirkeszárnyból ettem hármat sima rizzsel. Délután elrágtam egy banánt. Mikor hazaértem úgy döntöttem, hogy végre itt az ideje, hogy a Norbi lisztemet felhasználjam, és összekevertem egy pogácsának valót. Bevallom, hogy a nyers tésztából már annyit elrágtam, hogy mikor kisült alig 1-2 darabot ettem belőle. Hiába, oda vagyok a nyers sütitésztákért.
Hozzászólásaitokra válaszolva mindenkinek teljesen igaza van. Én már jó ideje tudom, és érzem, nameg vallom, hogy mindenkinek megvan a maga testreszabott diétája. Az ami X-nek bejön, az korántsem biztos, hogy Y-nak is. Sőt, azt tapasztaltam magamon, hogy az, ami egyszer már bejött nekem, az nem biztos, hogy másodszor is be fog jönni. Na erre kéne a teljes életmódváltás.
De esendő ember vagyok magam is. És bárakárhányszor próbálkoztam az életmódváltással, nem bírtam kitörölni az életemből a korábbi 20-30 év étkezési szokásait. És ez alatt nem azt kell érteni, hogy éjjel nappal csülköt ettem szalonnával. Igazán kövér sem voltam soha. De bizony egy-egy jobban elengedett időszak közben feljött pár kiló.
És biztosan a sport hiánya is közrejátszott. Hiszen ha végiggondolom az elmúlt éveim, mit csináltam. Ültem 8 évet az általános iskolában. Aztán 4 évet a középsuliban, azóta pedig a munkahelyemen. És sajnos már a középiskolában fel voltam mentve tesiből úgy másodiktól. Szóval a sport kimaradt, egyre többet ültem, nem is figyeltem oda az étkezésre, és láss csodát: hízogatok.
És nem kibúvót keresve, de ott van még az alkat is. Mert van olyan ember, aki csokit eszik pacallal, este 10-kor vagy még később eszik, és egy erősebb széllökés elfújja. És van a másik csoport, aki megbámulja egy cukrászda kirakatát, és hízott 2 kilót. Én valahol a kettő között, talán inkább a könnyebben hízók táborát erősítem. De amíg régen, ha 1-2 kilóval elmozdult a mérleg elég volt annyit tennem, hogy picinykét kevesebbet ettem, most már kemény küzdelem minden kilótól való megszabadulás.
És akkor mégegy igencsak zavaró tényező: a körülöttünk lévő világ. Ami igenis engem/minket esendő embereket kísértésbe hoz. Mert mi volt régen. Egy-egy hot-dog árus, néhány lángosos és kész. Mi volt a boltban? Párféle keksz, konzervek, de nem zacsis kaják.
És mi van most? Nem tudsz úgy kilépni az utcára, hogy ne látványpékségek fogadjanak 50 méterenként. Emitt egy kürtős kalács árus, amott egy cukorka/csokika bolt. Bemész a közértbe, és az első polcon a boltban: chips, édes kekszek. Szemmagasságban a sok zacsis express kaja. Te kitartóan haladsz a zöldséges pulthoz, megveszed, hazaviszed, büszke is vagy magadra. Hazamész, ízlésesen felszeleteled, elrendezed egy tálon, beülsz a TV elé, és jönnek a szupi reklámok: joghurtok (cukorral ízesítve), csupa vitamin kekszek és cukorkák gyerekeknek (cukorral bombázva), chipsek és cukros üdiítők, hogy mindezt leöblítsd.
Hirtelen ami eszembe jutott vérlázító reklámok:
- Amikor a kisgyerek a piacon megáll az édességes pult előtt, majd jön szuper anyuka, és rábeszéli a ki tudja hány vitaminnal töltött cukorkára. Könyörgöm, ha már a piacon van vegyen a szerencsétlen gyereknek egy kiló epret!!!
- Vagy a Tucc reklámja. Ne falj fel akármit!!!! Bekapja a földgömböt, szétreped a nadrágja.... De amint a Tucc-ot kezdi el enni, abban a pillanatban lefogy. Mit is sugall a reklám? Egyél bármilyen szituban inkább Tuccot, mert attól kacsú leszel! Cikket olvashattok róla: itt. Ez persze csak egy szösszenet, sajnos a neten az összetevőit nem találtam meg.
Aztán ott van Stahl főzős műsora, ahol készít a gyerekeknek valami egészségeset és finomat. Hozzávalók: zabpehely, 30 dkg cukor.... stb. Én elhiszem, hogy a zabpehely egészséges, de a cukor is az? És aztán beleolvastam az egyik szakácskönyvébe is, ami a diétás, vagy inkább kevésbé ártalmas édességekről szól. Nézegettem-nézegettem, aztán megtaláltam az apró betűs részeket. Még pedig azt, hogy egy szeletet ehetsz belőle, vagy éppen két kockányit. Na ilyen alapon elég sok étel súlykímélő!
Félre ne értsétek, én általában szeretem Stahlt. Szoktam ötleteket lesni tőle, megvettem az újságjait hasznos tanácsok után kutatva. De ne nézzük már egymást hülyének az eladási index növelése érdekében.
Háborgásomat félretéve összefoglalnék, és csakis a saját nevemben: Befolyásol a körülöttem lévő világ, és a saját gyengeségem, de nem tudok a szép látványnak, az illatozó pékségeknek, az ismerősök tukmálásának ellenállni. És ezt persze tudják a gyártók, forgalmazók, a kispékségek tulajdonosai is. Erre van az a sok egyetemet végzett eladástechnikus. Na ez ellen igyekszem küzdeni legesleginkább: a saját gyengeségem ellen. Merthát senki másnak nem érdeke, hogy én csinos legyek, vagy egészséges, csak magamnak.
És még egy megdöbbentő gondolat a végére: hallottam, hogy a keleten (tán kínában?) előszeretettel kezdték alkalmazni azt az adalékanyagot a látványpékségek termékeiben, amitől az átható finomságos illat érződik egy ilyen bolt közelében. Aztán rájöttek, hogy nem is kell azt a kajába beletenni, elég, ha a bolt bejárata felett egy kis légkifúvón porlasztják a levegőbe. Ugyanazt a hatást érik el: veszik a terméket mint a cukrot. (Asszem ezt a mondást is újra kéne értelmeznünk.)
2010. május 11., kedd
Újra írva
Na szóval. Ahogy ígértem, újra vezetni fogom a kajanaplómat. Először is kezdem a hétfővel.
Reggelire ettem 2 db körtét, és fél bögre tejjel fél adag Herbalife shaket.
Ebédre előző este készítettem teljes kiőrlésű tönköly tésztából krumplis tésztát. A fűszeres környezet egész jól elvette a tészta jellegzetes ízét.
Délután, mielőtt elindultam volna haza ettem egy banánt.
Végül este egy banános H. shakkel zártam a napot. Ezután tekertem egy órácskát. Este volt némi kényszerem, hogy rágjak valamit, de végül kibírtam, és semmi egyebet nem ettem-ittam már.
A keddi napom az alábbiakból állt:
1 körte, fél bögre shakkel.
1 sajtos croissant, és valami hihetetlen finom desszert: 30 dkg eper egy pohár joghurttal nyakon öntve
Délután miután jól felbosszantott a főnököm elindultam a Norbi pékségbe valami finomságért, de útközben egy kolléganőm megszánt egy csokis puszedlivel, így pékség kimaradt.
Uzsonnára ettem egy banánt.
Este alig vártam, hogy hazaérjek, és gyorsan bevágtam egy shaket banánnal. Aztán 10 óra körül elkészült a csípős csirkeszárnyam a sütőben, és nem bírtam megállni, hogy ne egyek belőle egyet, egy vastag szelet sajtot ettem mellé, majd egy pohár citromos sörrel öblítettem.
Ami a Herbalife-ot illeti, azt nagyon fontos tudni róla, hogy életmódváltást követel. De melyik diéta nem? Így valóban, ha lefogytunk, és visszatérünk a hagyományos étkezésünkhöz, akkor bizony visszajönnek a kilók. Így igen, ezt is csak akkor szabad elkezdeni, ha megérett bennünk a gondolat, hogy életmódot váltunk.
Reggelire ettem 2 db körtét, és fél bögre tejjel fél adag Herbalife shaket.
Ebédre előző este készítettem teljes kiőrlésű tönköly tésztából krumplis tésztát. A fűszeres környezet egész jól elvette a tészta jellegzetes ízét.
Délután, mielőtt elindultam volna haza ettem egy banánt.
Végül este egy banános H. shakkel zártam a napot. Ezután tekertem egy órácskát. Este volt némi kényszerem, hogy rágjak valamit, de végül kibírtam, és semmi egyebet nem ettem-ittam már.
A keddi napom az alábbiakból állt:
1 körte, fél bögre shakkel.
1 sajtos croissant, és valami hihetetlen finom desszert: 30 dkg eper egy pohár joghurttal nyakon öntve
Délután miután jól felbosszantott a főnököm elindultam a Norbi pékségbe valami finomságért, de útközben egy kolléganőm megszánt egy csokis puszedlivel, így pékség kimaradt.
Uzsonnára ettem egy banánt.
Este alig vártam, hogy hazaérjek, és gyorsan bevágtam egy shaket banánnal. Aztán 10 óra körül elkészült a csípős csirkeszárnyam a sütőben, és nem bírtam megállni, hogy ne egyek belőle egyet, egy vastag szelet sajtot ettem mellé, majd egy pohár citromos sörrel öblítettem.
Ami a Herbalife-ot illeti, azt nagyon fontos tudni róla, hogy életmódváltást követel. De melyik diéta nem? Így valóban, ha lefogytunk, és visszatérünk a hagyományos étkezésünkhöz, akkor bizony visszajönnek a kilók. Így igen, ezt is csak akkor szabad elkezdeni, ha megérett bennünk a gondolat, hogy életmódot váltunk.
2010. május 10., hétfő
Megint 1 hét
Megint belecsaptam a lecsóba! Bár az még a szó hagyományos értelmében light-os kaja, hiszen, ha olajon dinszteljük a hagymát, akkor a zöldségek már nem is hízlalnak. De itt most persze nem a hagyományos értelemben gondoltam. Jól elszálltam az elmúlt héten étkezés ügyileg, hiába, megint elkövettem azt a hibát, hogy írtam, hogy mit eszem. Szóval volt ott ám minden, minden időben mi szem szájnak ingere.
A biciklizés is változatosan alakult. Kedden 10 körül értem haza, így akkor már nem pattantam gépre. Szerdán viszont annyi energiát éreztem magamban, hogy rögtön másfél órát tekertem. Csütörtökön 1:10 percet, de pénteken megint más volt a program.
Anikó barátnőmmel találkoztam, akivel a Margit szigetre mentünk sétálni. Aztán átsétáltunk a Budavári labirintushoz (kicsit nehezen találtuk meg). A labirintusban is tettünk egy kb. másfél órás sétát, majd BKV-val el a Deákra, onnan gyalog a nyugatiba. Mivel nem tudtam, hogy ezt a programot tervezi, így a magas (na jó nem tűsarkú) cipőm volt rajtam. Úgyhogy mire hazaértem volt jópár vízhólyagom, sajgott a lábszáram, és csak vonszoltam magam. (Azóta is izomlázam van.)
Szombat este elsétáltunk inni egy forró csokit a Mekibe, ami minimum 1 órás séta volt.
Vasárnap kitalálta a Csaba, hogy megnézné a Margit híd felújítását, és aztán körbesétáltuk megint a Margit szigetet. Alig éltem a végére. Hazaérve átaludtam a Forma1-et. Na nem mintha érdekelt volna, csak a miheztartás végett.
Szóval azért mozogtam a hétvégén, de ettem is bőven. Reggeltől késő estig.
Múlt héten írtam a Herbalifeos lányoknak, majd becopyzom ide a levélváltást, de azért adtak egy kezdő lökést a diétához. Így mától újra Herbalife diétán vagyok.
A biciklizés is változatosan alakult. Kedden 10 körül értem haza, így akkor már nem pattantam gépre. Szerdán viszont annyi energiát éreztem magamban, hogy rögtön másfél órát tekertem. Csütörtökön 1:10 percet, de pénteken megint más volt a program.
Anikó barátnőmmel találkoztam, akivel a Margit szigetre mentünk sétálni. Aztán átsétáltunk a Budavári labirintushoz (kicsit nehezen találtuk meg). A labirintusban is tettünk egy kb. másfél órás sétát, majd BKV-val el a Deákra, onnan gyalog a nyugatiba. Mivel nem tudtam, hogy ezt a programot tervezi, így a magas (na jó nem tűsarkú) cipőm volt rajtam. Úgyhogy mire hazaértem volt jópár vízhólyagom, sajgott a lábszáram, és csak vonszoltam magam. (Azóta is izomlázam van.)
Szombat este elsétáltunk inni egy forró csokit a Mekibe, ami minimum 1 órás séta volt.
Vasárnap kitalálta a Csaba, hogy megnézné a Margit híd felújítását, és aztán körbesétáltuk megint a Margit szigetet. Alig éltem a végére. Hazaérve átaludtam a Forma1-et. Na nem mintha érdekelt volna, csak a miheztartás végett.
Szóval azért mozogtam a hétvégén, de ettem is bőven. Reggeltől késő estig.
Múlt héten írtam a Herbalifeos lányoknak, majd becopyzom ide a levélváltást, de azért adtak egy kezdő lökést a diétához. Így mától újra Herbalife diétán vagyok.
2010. május 3., hétfő
2. hét bicikliháton
Bevallom őszintén, így a második hét után végigfuttattam a fejecskémben, hogy hogy is állunk a biciklizés terén. Annyit büszkén jelenthetek, hogy a második héten csak egy nap maradt ki a biciklizésből, tehát 14 napból 13 napon bicikliztem. Voltak "nemakarok" napok, amikor az ágyon sziesztázva bűvöltem a kerékpárt, és győzködtem magam, hogy mégiscsak fel kéne pattanni, de semmi kedvem nem volt. De ekkor a külső lelkiismeretem Csaba személyében megszólalt, és felszólított, hogy azonnal üljek fel, ne lopjam a napot, és biciklizzek szépen haza. Merthogy azt játszuk, hogy egyik nap elfele biciklizek otthonról, másnap jövök haza. És az mégsem járja, hogy két napig legyek távol. :) Szóval ilyenkor, bármilyen késő is volt, de bizony felültem, és hazakerekeztem. Nem vagyunk korán fekvő típusúak, és Csaba ha alszik is, akkor sem ébresztem fel a biciklivel. Nem csak azért, mert extra halk, hanem mert úgy alszik, mint akit begyógyszereztek.
Ami az erőnlétemet illeti, abban nem látok változást. Megmondom az őszintét, reggelente még mindig rámtör néha a lihegés, mikor a metró aluljáróból gyalogolok fel. Pedig azt mondják, hogy a biciklizés aerob sport, de lehet, hogy ez a szobakerékpárra nem igaz?
Fogyni ugyan nem fogytam az elmúlt két hétben, de igazából a tesformámban sem látok változást. Naivitás azt hinni, hogy valaminek már látszódnia kéne?
Aztán ott van az a tényező is, hogy bizony nem lett egyszerűbb az egy órás kerekezés. Ugyanúgy vagyok vele: az első fél óra nyűglődés, nem akar telni az idő, és "hülyegyerek módjára" azt hiszem, ha felgyorsítok, akkor majd jobban telik. :( De nem, csak több kalória ég, vagy több km-t teszek meg. Tudom, hülyén hangzik, és ennél tényleg több eszem van, de mégis néha úgy érzem, hogy visszafelé pörög az idő. Szóval a 30. perc után egyre könnyebb lesz a dolog! Aztán amikor vége, persze totál büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam, és ma sem tunyultam! Ez már jó érzés, de előtte miért nem tudok lelkesedni????
Sajnos siránkozásom a fogyás elmaradása miatt nem lenne őszinte, mert nem teszek meg mindent ennek érdekében. Belátom. Biciklizem ugyan, de ezzel párhuzamosan visszatértem a régi étkezésekhez. Így lehet, hogy felhívom a Herbalife-os kapcsolatomat, és megkérem, hogy beszéljenek kicsit lelkesítőleg a lelkemre, mert vészesen közeledik a szülinapom, a kitűzött karcsúság nap! És persze nem akarok úgy járni, mint tavaly az esküvő előtt, hogy: majd jövő hónaptól diétázom, hiszen nem kell sokat fogynom! Aztán persze végül meg azért nem kezdtem el, mert beláttam, hogy most már úgyis mindegy!
Kedves Enikő!
Köszönöm lelkesítő soraidat, és remélem az első mérlegelésed megnyugtató eredményt hozott számodra. Várom, hogy megoszd velem a tapasztalataidat, tanulhatok belőle majd hasznos dolgokat. Azt már többször megtapasztaltam, hogy leírva máshogy hatnak a dolgok, mint kimondva, így jó dolog naplót vezetni erről is, és az élet egyéb dolgairól is. Hiába keresgéltem a blogodat ("szöszmötölő") nem találtam, ha van kedved, oszd meg velem, hogy hol érhetem el, szívesen beleolvasnék abba is.
Nos, bár elég borús az idő, de csodaszép hetet kívánok mindenkinek! Hajrá! Itt a tavasz, a változások ideje!
Ami az erőnlétemet illeti, abban nem látok változást. Megmondom az őszintét, reggelente még mindig rámtör néha a lihegés, mikor a metró aluljáróból gyalogolok fel. Pedig azt mondják, hogy a biciklizés aerob sport, de lehet, hogy ez a szobakerékpárra nem igaz?
Fogyni ugyan nem fogytam az elmúlt két hétben, de igazából a tesformámban sem látok változást. Naivitás azt hinni, hogy valaminek már látszódnia kéne?
Aztán ott van az a tényező is, hogy bizony nem lett egyszerűbb az egy órás kerekezés. Ugyanúgy vagyok vele: az első fél óra nyűglődés, nem akar telni az idő, és "hülyegyerek módjára" azt hiszem, ha felgyorsítok, akkor majd jobban telik. :( De nem, csak több kalória ég, vagy több km-t teszek meg. Tudom, hülyén hangzik, és ennél tényleg több eszem van, de mégis néha úgy érzem, hogy visszafelé pörög az idő. Szóval a 30. perc után egyre könnyebb lesz a dolog! Aztán amikor vége, persze totál büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam, és ma sem tunyultam! Ez már jó érzés, de előtte miért nem tudok lelkesedni????
Sajnos siránkozásom a fogyás elmaradása miatt nem lenne őszinte, mert nem teszek meg mindent ennek érdekében. Belátom. Biciklizem ugyan, de ezzel párhuzamosan visszatértem a régi étkezésekhez. Így lehet, hogy felhívom a Herbalife-os kapcsolatomat, és megkérem, hogy beszéljenek kicsit lelkesítőleg a lelkemre, mert vészesen közeledik a szülinapom, a kitűzött karcsúság nap! És persze nem akarok úgy járni, mint tavaly az esküvő előtt, hogy: majd jövő hónaptól diétázom, hiszen nem kell sokat fogynom! Aztán persze végül meg azért nem kezdtem el, mert beláttam, hogy most már úgyis mindegy!
Kedves Enikő!
Köszönöm lelkesítő soraidat, és remélem az első mérlegelésed megnyugtató eredményt hozott számodra. Várom, hogy megoszd velem a tapasztalataidat, tanulhatok belőle majd hasznos dolgokat. Azt már többször megtapasztaltam, hogy leírva máshogy hatnak a dolgok, mint kimondva, így jó dolog naplót vezetni erről is, és az élet egyéb dolgairól is. Hiába keresgéltem a blogodat ("szöszmötölő") nem találtam, ha van kedved, oszd meg velem, hogy hol érhetem el, szívesen beleolvasnék abba is.
Nos, bár elég borús az idő, de csodaszép hetet kívánok mindenkinek! Hajrá! Itt a tavasz, a változások ideje!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)