Az utóbbi időben nagyon büszke voltam arra, hogy a húsvéti nagy derék fájás totálisan megszűnt. Aztán elkezdtem biciklizni, és megint picit fájt, meg a térdem is. De változtattam az ülés beállításán, és ez is gyorsan elmúlt.
Aztán kedden a munkahelyemen egy nemesen egyszerű feladat közepette - kevésbé diszkréten wc-n voltam, és húztam fel a nadrágom -, ismét egy rossz mozdulat, és végem volt. Így a keddi és szerdai biciklizés is kimaradt. Egy valami jó ebben az állapotban: feküdni. Úgy semmi bajom nincs. Dehát ugye dolgozni csak kell, és közlekedni is, így most úgy jövök megyek, mintha örökké a földet bámulnám: derékban meghajolva kissé. Próbálom, hogy természetesnek hassék, de gondosabb szemlélő nem siklik el felette. Egy kedves kolléganőm hozott ma nekem egy 31 gyógynövényből készült olajat, melyből pár cseppel be kell dörzsölni, és akkor izomlazító hatása van. Jó lenne, ha hatna, mert semmi kedvem megint a reumára menni, injekciókat kapni. Még a múltkori esetből maradt gyógyszerem, de abból meg az egyik steroid tartalmú, így azokat nem szívesen enném.

De a panaszokat félretéve a tegnap elfogyasztott ételek a következők voltak.
Reggelire ettem egy körtét, meg fél bögre shaket. Ebédre az előző nap elkészített pácolt csirkeszárnyból ettem hármat sima rizzsel. Délután elrágtam egy banánt. Mikor hazaértem úgy döntöttem, hogy végre itt az ideje, hogy a Norbi lisztemet felhasználjam, és összekevertem egy pogácsának valót. Bevallom, hogy a nyers tésztából már annyit elrágtam, hogy mikor kisült alig 1-2 darabot ettem belőle. Hiába, oda vagyok a nyers sütitésztákért.


Hozzászólásaitokra válaszolva mindenkinek teljesen igaza van. Én már jó ideje tudom, és érzem, nameg vallom, hogy mindenkinek megvan a maga testreszabott diétája. Az ami X-nek bejön, az korántsem biztos, hogy Y-nak is. Sőt, azt tapasztaltam magamon, hogy az, ami egyszer már bejött nekem, az nem biztos, hogy másodszor is be fog jönni. Na erre kéne a teljes életmódváltás.

De esendő ember vagyok magam is. És bárakárhányszor próbálkoztam az életmódváltással, nem bírtam kitörölni az életemből a korábbi 20-30 év étkezési szokásait. És ez alatt nem azt kell érteni, hogy éjjel nappal csülköt ettem szalonnával. Igazán kövér sem voltam soha. De bizony egy-egy jobban elengedett időszak közben feljött pár kiló.

És biztosan a sport hiánya is közrejátszott. Hiszen ha végiggondolom az elmúlt éveim, mit csináltam. Ültem 8 évet az általános iskolában. Aztán 4 évet a középsuliban, azóta pedig a munkahelyemen. És sajnos már a középiskolában fel voltam mentve tesiből úgy másodiktól. Szóval a sport kimaradt, egyre többet ültem, nem is figyeltem oda az étkezésre, és láss csodát: hízogatok.

És nem kibúvót keresve, de ott van még az alkat is. Mert van olyan ember, aki csokit eszik pacallal, este 10-kor vagy még később eszik, és egy erősebb széllökés elfújja. És van a másik csoport, aki megbámulja egy cukrászda kirakatát, és hízott 2 kilót. Én valahol a kettő között, talán inkább a könnyebben hízók táborát erősítem. De amíg régen, ha 1-2 kilóval elmozdult a mérleg elég volt annyit tennem, hogy picinykét kevesebbet ettem, most már kemény küzdelem minden kilótól való megszabadulás.

És akkor mégegy igencsak zavaró tényező: a körülöttünk lévő világ. Ami igenis engem/minket esendő embereket kísértésbe hoz. Mert mi volt régen. Egy-egy hot-dog árus, néhány lángosos és kész. Mi volt a boltban? Párféle keksz, konzervek, de nem zacsis kaják.
És mi van most? Nem tudsz úgy kilépni az utcára, hogy ne látványpékségek fogadjanak 50 méterenként. Emitt egy kürtős kalács árus, amott egy cukorka/csokika bolt. Bemész a közértbe, és az első polcon a boltban: chips, édes kekszek. Szemmagasságban a sok zacsis express kaja. Te kitartóan haladsz a zöldséges pulthoz, megveszed, hazaviszed, büszke is vagy magadra. Hazamész, ízlésesen felszeleteled, elrendezed egy tálon, beülsz a TV elé, és jönnek a szupi reklámok: joghurtok (cukorral ízesítve), csupa vitamin kekszek és cukorkák gyerekeknek (cukorral bombázva), chipsek és cukros üdiítők, hogy mindezt leöblítsd.
Hirtelen ami eszembe jutott vérlázító reklámok:
- Amikor a kisgyerek a piacon megáll az édességes pult előtt, majd jön szuper anyuka, és rábeszéli a ki tudja hány vitaminnal töltött cukorkára. Könyörgöm, ha már a piacon van vegyen a szerencsétlen gyereknek egy kiló epret!!!
- Vagy a Tucc reklámja. Ne falj fel akármit!!!! Bekapja a földgömböt, szétreped a nadrágja.... De amint a Tucc-ot kezdi el enni, abban a pillanatban lefogy. Mit is sugall a reklám? Egyél bármilyen szituban inkább Tuccot, mert attól kacsú leszel! Cikket olvashattok róla: itt. Ez persze csak egy szösszenet, sajnos a neten az összetevőit nem találtam meg.

Aztán ott van Stahl főzős műsora, ahol készít a gyerekeknek valami egészségeset és finomat. Hozzávalók: zabpehely, 30 dkg cukor.... stb. Én elhiszem, hogy a zabpehely egészséges, de a cukor is az? És aztán beleolvastam az egyik szakácskönyvébe is, ami a diétás, vagy inkább kevésbé ártalmas édességekről szól. Nézegettem-nézegettem, aztán megtaláltam az apró betűs részeket. Még pedig azt, hogy egy szeletet ehetsz belőle, vagy éppen két kockányit. Na ilyen alapon elég sok étel súlykímélő!
Félre ne értsétek, én általában szeretem Stahlt. Szoktam ötleteket lesni tőle, megvettem az újságjait hasznos tanácsok után kutatva. De ne nézzük már egymást hülyének az eladási index növelése érdekében.

Háborgásomat félretéve összefoglalnék, és csakis a saját nevemben: Befolyásol a körülöttem lévő világ, és a saját gyengeségem, de nem tudok a szép látványnak, az illatozó pékségeknek, az ismerősök tukmálásának ellenállni. És ezt persze tudják a gyártók, forgalmazók, a kispékségek tulajdonosai is. Erre van az a sok egyetemet végzett eladástechnikus. Na ez ellen igyekszem küzdeni legesleginkább: a saját gyengeségem ellen. Merthát senki másnak nem érdeke, hogy én csinos legyek, vagy egészséges, csak magamnak.

És még egy megdöbbentő gondolat a végére: hallottam, hogy a keleten (tán kínában?) előszeretettel kezdték alkalmazni azt az adalékanyagot a látványpékségek termékeiben, amitől az átható finomságos illat érződik egy ilyen bolt közelében. Aztán rájöttek, hogy nem is kell azt a kajába beletenni, elég, ha a bolt bejárata felett egy kis légkifúvón porlasztják a levegőbe. Ugyanazt a hatást érik el: veszik a terméket mint a cukrot. (Asszem ezt a mondást is újra kéne értelmeznünk.)