2011. szeptember 17., szombat

Segítsüti árverés

Egy év telt el, és újra Segítsüti árverés van! Furcsa, hogy pont egy éve nem néztem be ide. Persze készülök egy új bejegyzéssel is. De erre kb. 10 napot kell még várni! Most inkább Segítsütizzünk!

2010. szeptember 8., szerda




Szeptem 17-től ismét segítsüti akció!!!! Segítsen mindenki!!!!

Szomorkás őszi napok

Tetszik-nem-tetszik, beköszöntött az ősz. Úgy zuhant ránk, mint kalapács a háztetőről. Sokkoló. Amúgy egyszer majdnem ránk zuhant egy kalapács a háztetőről, azért merek ilyet írni. Mentünk vidáman a Thököly úron, mikoris egy méterrel az orrunk előtt lezuhant egy kalapács. Valaki dolgozott a tetőn, és kicsúszott a kezéből. Oltári mákunk volt.
De visszatérve: feltartóztathatatlanul itt az ősz. Pedig reméltem, hogy ha már alig volt nyarunk, akkor kitolódik kicsit az ősz, de a természet nem így gondolta. Véget sem értek a nyári esőzések, és itt van újra az eső, csak most az őszi.
Azt is reméltem, hogy a szabim alatt egy-egy jó könyvvel, vagy hímzéssel kint fogok ücsörögni az erkélyen, és csendben élvezem majd a nap sugarait. Hát kiülni ugyan lehetne, de vagy megfagynék, vagy eláznék, és még elég világos sincs, hogy az ember olvasson.
Tegnap este bevásárló körúton voltunk, és bizony már este 7kor sötét volt. :(((

Igazából a szabim első napján kb. 1 óráig dolgoztam a munkahelyemen. A második napra a barátnőmék elhívtak a Ramadába wellnesselni. Kb. 10-14-ig szauna, fürcsi, ebéd. Nagyon jó volt, olyan hétvégi feelingje volt az egésznek. A furi az volt, hogy iskolaidő van, hétköznap ... és tele volt gyerekkel. Ha minden jól megy, akkor pénteken is megyünk, már nagyon várom.

Ami a diétát illeti, hol tudom tartani, hol nem... Múlt héten végül rámerészkedtem a mérlegre és 71,8 kg-ot mutatott. Ma újra voltam olyan bátor, és méreckedtem. Először nehezen adta meg magát a mérleg, gondoltam is, ez intő jel, de végül győztem, és életet leheltem belé, így aztán ráálltam. 71 kg volt rajta. Hogy a diéta-e, vagy a tegnapi szaunázás, de valami megtette a hatását. :)))

Sajnos elutazni nem fogunk a két hét alatt, így csak az itthoni jó időben reménykedhetek. Férjuram ugyanis dolgozik :)
Ami a kérdésed illeti Viki! Nos igazából a házassági évfordulónkat vidám csempézés közepette tartottuk, és ha délután nem érkezett volna egy-két sms a barátoktól sok boldogságot kívánva, akkor eszünkbe sem jut.... Ezek vagyunk mi...:)

Mára valami finomat szeretnék főzni, de azért úgy, hogy két napig jusson belőle, mert bár szeretek főzni, azért a szabim alatt nem akarok minden nap ezzel foglalkozni. Szeretnék lustulni, hímezni, olvasni, pihenni, TV-zni.... Hát ilyenek. Megyek is, és keresek valami jó receptet.

2010. augusztus 29., vasárnap

Eltelt majd két hónap

És nem tűntem el. Sem a blogolók közül, sem pedig kilókban. De nem ám. A kilók valahogy nagyon ragaszkodnak hozzám.
Ha holisztikusan akarnám megközeleíteni a dolgot, akkor azt mondanám, hogy biztosan azért, mert nagyon rágörcsölök a dologra. Semmit nem szabad erőltetni, mindennek megvan az ideje. De ezt mondani mindig könnyebb volt.

A héten találkoztam a numerológus barátnőmmel, és jó volt vele megint beszélgetni. Egy egészen más témával kapcsolatban Ő hívta fel a figyelmemet a fenti dolgokra. És tudom, hogy igaza van, de akkor is...

És hogy mi volt velem az elmúlt két hónapban? Amíg még mértem magam, addig sikerült tartanom a 70 kg körüli súlyt. Aztán egyre több lett a munkám, egyre kevesebb az erőm, és idő után már nem mertem mérlegre állni. Az elsőnek kitűzött céljaimnak nem tettem eleget a fogyás terén.
Sajnos nyaralni nem voltunk, a férjem augusztus 1-jével új munkahelyre ment, vagyis végre lett bejelentett állása, és ezért is, meg a megcsökkent háztartási kasszának köszönhetően is ez kimaradt az életünkből. Amit persze nagyon bánok, mert 19 éves korom óta ez az első év, amikor nem voltam külföldön nyaralni. Remélem ez nem egy törés a szép sorban, hanem majd jövőre annál szebb helyekre megyünk.

Hogy egy kicsit még a munkáról ejtsek szót, a főnökeink lojalitást (a céghez), empátiát (a károsultakhoz), és kitartást (a munkához) kértek tőlünk a nagy árvizek idején. Azt ígérték, hogy busásan meg fognak jutalmazni minket anyagilag. Két hónapnyi dupla mennyiségű munka után pedig akkora összeggel szúrták ki a szemünket, hogy először észre sem vettem, hogy több pénzt kaptam fizetéskor, és bevallom amikor megjött az sms, hogy utaltak még pár könnycsepp is gördült az arcomon. Rájöttem: megint pofátlanul kihasználtak minket, és nem ez lesz az a busás jutalom, amiből nyaralni megyünk.
Ezt persze kifejtettem a főnökömnek is, nem is mindig szalonképesen, de egy bizonyos vezetői szint után ez úgy pereg le róluk, mint a zsírról a víz.

Szóval az étkezésekre visszatérve: Szoó Judit könyvének most is sok hasznát vettem azért, rengeteget sütötem belőle, de bevallom a mértéktartás nem erősségem, így az utóbbi időben nem sütöttem semmit.

Belefogtam újból a Herbalifeba. Eleinte nagyon rosszul éltem meg, de miután konzultáltam a lányokkal kiderült a hiba, és kedd óta a korrigált étrend szerint élek. A következő célom: szeptember 25-én lesz a barátnőm esküvője, és addigra 68-70 kg súlyt elérni. Ez persze nem tudom, hogy mennyire reális, mert legalább 1 hónapja nem mertem mérlegre állni, és így nem tudom, hogy honnan indulok. De meglátjuk.....

2010. július 1., csütörtök

A helyzet (nagyjából) változatlan

Megint csak telnek a hetek, mi meg egyre fáradtabbak vagyunk. Továbbra sem szűnnek a túlórák, a 2-3x-os terhelés, néha már éjjel is munkával álmodok. Időnként azon veszem észre magam, hogy az asztal alatt úgy jár a lábam mint a motolla. Vagy éppen amikor még le sem teszem a telefont és már megint csöng, önkéntelenül is remegem a kezem mikor érte nyúlok.
Alvás szempontjából sajnos így sem tudok többet aludni. 5 max. 6 óra alvás után felébredek, és végem van. Mondjuk altatni sem kell esténként az is tuti.
Hogy mikor lesz ennek vége? Senki nem nyilatkozik. A vezérigazgatótól kaptunk egy virtuális hátbaveregetést emailon azt kész. De jövő 7 hétfőn kíváncsi leszek a fizu papírunkra, hogy mivel szúrják ki a szemünk?!
Ami az étkezésemet illeti, az idegesség nem tesz jót, mert evésre ösztönöz. Bár még mindig jobb, mintha a dohányzásra szoknék rá... Viccet félre téve ha összeülünk enni, megeszem az ebédem, meg aztán jöhet még mindenki más maradéka... így csillapítom magam. Híztam is egy kilót...
Bár érdekes, mert úgy külsőleg nagyon jól érzem magam a bőrömben. Karcsúbbnak, csinosabbnak.... Vettem néhány új ruhát - jutalomként -, és persze igyekeztem olyat választani, hogy takarjam a domborulatokat. Azért persze nem kívánom örökre feladni a fogyást, de asszem ez az időszak nem ennek kedvez.
Az egyik újságban találtam egy kupont Réka menühöz, lehet, hogy azt majd megnézem, és jövő hétre rendelek. Láttam, hogy Rodoszon van Réka tábor is, de amellett, hogy idén nem megyünk nyaralni, nem is hiszem, hogy az uram el tudnám ráncigálni egy ilyenre.
Tegnap este elmentünk a mekibe gyalog, és szuggeráltam magam, hogy majd csak egy salit egyek. Nem is volt gond, mert a meki tulajváltás miatt zárva volt. De az Auchan nyitva. Na, gondoltam, veszek egy almát magamnak, és hazafele azt rágcsálom, meg vettünk egy dinnyét is, az lett volna a vacsim. Ám az uram megtorpant a kínainál... kérdezte mit kérek: mondtam egy tésztát (gondoltam azt hozom ma enni). Hazaballagtunk, közben volt ám gimnasztika, mert százával leptek el minket a szunyogok. Útközben megettem az almát, aztán otthon egy 5 kilós dinnye negyedének áltam neki. Az uram persze kínaizott.... és végem lett!!! Nem bírtam ellenállni, és én is megettem a tésztám felét szecsuáni csirkével. Brühü... de olyan fini volt. Aztán befordultam, és alvás. Amúgy tudja valaki, hogy hogy kell szecsuánit csinálni????
Asszem vissza kell majd olvasnom, hogy mit is írtam előzőleg, mert téma akadna ám, de gondolkozni nem nagyon tudok.... Olyan lassan és megfontoltan beszélgetek manapság, hogy csak na, de nem az elmém fejlődött ilyen szintre, hanem leplezem, hogy közben gondolkodnom kell, nameg lehet, hogy alszom is két mondat között egy kicsit.
Távirati jellegben ennyit, remélem másoknak jobban tellik a nyaruk....

2010. június 18., péntek

Három hét után, röviden

Nem fogytam ám el (hi-hi-hi), egyszerűen csak annyi munka van, hogy élni nincs erőm. Több mint 9 éve dolgozom itt, de ilyen sok meló még talán sose volt. Nem titok, a biztosítási területen dolgozom, azon belül is károkat rendezek. Így gondolhatjátok is: az árvízkárokkal fekszünk-kelünk. Szabadságstopp, túlórák, szombati munkanapok.
Így a szobabiciklim kb. pont akkor volt utoljára használva, mikor az előző bejegyzésem írtam. Előző 7végén ráadásul le is telt a 8 hetes bérleti idő, de csak ma vitték el a gépet. Szóval erőm teljében még rá is húzhattam volna, de egyszerűen erőm sem volt. Szóval ma jött a bérlő cégtől a pasi, és elvitte. Olyan üres a helye a gépnek... egészen nagy lett a lakás... azért jó szolgálatot tett, mégha a fogyásban nem is segített. A céget amúgy mindenkinek csak ajánlani tudom: korrektek, segítőkészek, és látjátok: még plussz napokat is hagytak nekem.
Következtetés: ha valaki házi használatra kondigépet akar venni inkább béreljen először, mert rögtön kiderül, hogy mekkora is a kitartás. Nálam 5 hétig megvolt a kitartás, aztán mélypont jött: nem mozdultak a kilók, nem formálódtam, és a szellemi leterheltségem sem volt kedvem biciklizésbe folytani.

Ami azt illeti az utóbbi hetekben biztosan nem fogytam, talán inkább híztam is. Amióta ezernyi munka van alig főzök, igyekszem gyorsan-gyorsan bekapni valami egyszerűt. Ami persze azt is jelenti, hogy egyszerű beszerezni is ergo káros: cukros, lisztes, élesztős... stb.
Megint szemezgettem valami update vagy Béres Alexandra ételrendeléssel, de valahogy nem fognak meg a honlapon szereplő ételek. Nem tehetek róla: nem vagyok kecske, és ennyi meló mellett jól esik sok finommal jutalmazni magam. (Méghogy nem a társadalom tehet az elhízások java részéről!!!!)

Múlt hétvégén (a nagy szabistoppban) azért sikerült egy wellness hétvégét beiktatni. 31 éves lettem ugyanis (és nem soványabb), és a barátnőm meglepett egy 3 napos hétvégi kiruccanással. Rám is fért. Az ember azt gondolná: Oh, wellness: egészséges ételek, italok, sport. Hát nem. Félpanzió (zabálás), lazulás (zabálás), esti kártyapartik (zabálás). Azért remélem a több órás szaunával kicsit tudtam kompenzálni a sok kaját. De mit tehettem volna: jöttünkben -mentünkben hol egy cukrászdába, hol egy csokimúzeumba, hol egy szlovák sörözőbe ütköztünk. Meg hát az embernek egyszer van szülinapja..... Ismerős, mi??? A sok kifogás. Bizony, azok, de akkor is fene jó volt.

A sok eső mellett beköszöntöttek a nagy melegek. Rátok hogy hat? Kevesebb ételt esztek? Én sosem ettem a melegtől kevesebbet. A hidegtől, a téltől, a nyártól... semmitől sem. Engem ezek nem befolyásolnak. Sőt!!! Légkondicionált irodában az ember szervezete is be van csapva.

Hát remélem kedveskéim Ti nagyobb sikerrel jártatok az elmúlt 3 hétben! Várom a visszajelzéseket!

Pusszancs!!!

2010. május 26., szerda

Újabb kísérlet

A hétvégén nagy letargiában voltam. Totális elkeseredés lett úrrá rajtam. Hetek óta nem mozdult súlyom, pedig ugye bicikliztem is, nagyrészt az étkezésemre is odafigyeltem. És sajnos azt sem mondhatom el, hogy izommá alakult a háj, mert a ruháim nem jönnek fel könnyebben, a fenekem sem lób kevésbé.... Hát ez van...

Szóval nagy letargiában a hétvégét nagy evészetekkel töltöttük. Na nem egész nap ettem, de bizony naponta háromszor, mikor leültem enni, nem kíméltem magam, jöhetett bármi. Márpedig anyunál jártunk, ő meg jól felpakolt mindenfélével, így jött is bármi.

De tegnap egy igen büszke napot zárhattam. Reggelire ugyanis 30 dkg epret ettem, aztán ebédre egy Norbi salátát 1 croissanttal. Mikor hazaértem koktélparadicsomot ettem uborkával, és Óvári sajttal, majd egy kicsit később nekiálltam biciklizni. Közben néztem a felvett műsoraimat, így büszkén szálltam le a végén 85 perc biciklizés után. :) Este azért rámjött az ehetnék érzés, így még megettem egy Norbi pudingot, de a további zabálást hála Istennek megúsztam.

Tegnap az egyik újságban találtam egy cikket a Paleolit táplálkozásról, legközelebb bemásolom!