Jelentem, sikerült a vizsgám! Úgyhogy tegnap ennek örömére a Mekibe sétáltunk (az Auchan mellett van, így az 1 órás séta adott volt). Ettem egy sajtburgert, fél sültkrumplit, és egy epres shaket. Duzzadtam, és már nem csak az észtől.
Hazaérkezés után gondoltam tekerek vagy másfél órát, de végül egy órát tekertem, és jól meghajtottam. Megfürödtem, és 10 órakkor összezuhanva aludtam reggelig. Mivel azt álmodtam - többek között -, hogy találtam 1500 Ft-ot, így a mai napomat a lottózóban kezdtem, és vettem sorsjegyet, meg lottót is.
A jutalmazás ma is folytatódott ezerrel. Reggelire egy nagy pogit ettem, aztán ebédre görög salit, és sült húsos zsíros kenyeret, aztán 4 óra magasságában pedig egy kókuszkockát majszoltam el.
Ami a paleolit táplálkozást illeti - Viki - én nem magába a szénhidrát mentességbe halnék bele lelkileg, hanem hogy azt a sok szénhidrátos dolgot, ami oly finom, ki kéne hagynom. Amúgy Bátyám nem idegesebb mint volt előtte - amúgy is ingerlékenyebb típus. Szóval változást nem nagyon látni rajta lelkileg.
Kb. háromnegyed 6-kor indultam haza, és olyan, de olyan fáradt voltam, hogy hazaérve csak összezuhanni volt erőm. Órákon keresztül csak feküdtem szótlanul, egy idő után a TV-ben felvett műsoraimat kezdtem el nézni, majd 9 körül éreztem újra erőt egyáltalán megszólalni. Nem tudom, hogy mi van velem?! Szóval Csabával jól kitárgyaltuk a napot, majd bíztatására felültem a cangára, és tekertem egy intenzív órácskát. Úgyhogy éjfél volt mire ágyba kerültem, de azért örülök, hogy rávette, hogy tekerjek egyet. Hiába, kell a noszogatás!!! :)
Amúgy találtam egy érdekes cikket a biciklizésről, amelyet itt olvashattok.
2010. április 29., csütörtök
2010. április 28., szerda
Kutyafuttában
Ma van a vizsga napja, de hogy levezessem a feszkót, és hogy 8-ig teljen valahogy az idő, így írok pár sort.
Először is azzal kezdeném, hogy a keddi reggelim banán és körte volt (megint). Ebédre a maradék rizibizi és fasírt volt, illetve a kolléganőm meglepett egy óriás rudival. :) Délután úgy rámtört az álmosság, hogy vettem egy light kólát, de nem esett jól. Mondjuk a hatása megvolt: pár órás frissességet nyertem. Este kb. 8-ra értem haza, és most először nem bicikliztem. Csaba meccset nézett a TV-ben, én meg számítógépeztem. Idegileg is kivoltam a mai vizsga miatt, és a foci sem igen érdekelt. Vacsora gyanánt amúgy üres kifőtt tésztát ettem, majd egy zacsi almachipset rágtam el a gép előtt.
Most meg itt ülök a munkahelyemen, és teljesen frusztrált vagyok. Már hajnali 5-kor nem bírtam aludni. Mindig hallgatom reggel, hogy kintről mennyi autót hallok, hány madár csiripel - így próbálván megállapítani, hogy hány óra. De most még Csaba is hortyogott mellé, és hiába bökdöstem a drágámat, valahogy nem akart elhallgatni, így 6:05-kor már a megállóban álltam, és vártam a buszt. Hiába, mindig is vizsgadrukkos voltam, nem változom úgy látszik. :(
Először is azzal kezdeném, hogy a keddi reggelim banán és körte volt (megint). Ebédre a maradék rizibizi és fasírt volt, illetve a kolléganőm meglepett egy óriás rudival. :) Délután úgy rámtört az álmosság, hogy vettem egy light kólát, de nem esett jól. Mondjuk a hatása megvolt: pár órás frissességet nyertem. Este kb. 8-ra értem haza, és most először nem bicikliztem. Csaba meccset nézett a TV-ben, én meg számítógépeztem. Idegileg is kivoltam a mai vizsga miatt, és a foci sem igen érdekelt. Vacsora gyanánt amúgy üres kifőtt tésztát ettem, majd egy zacsi almachipset rágtam el a gép előtt.
Most meg itt ülök a munkahelyemen, és teljesen frusztrált vagyok. Már hajnali 5-kor nem bírtam aludni. Mindig hallgatom reggel, hogy kintről mennyi autót hallok, hány madár csiripel - így próbálván megállapítani, hogy hány óra. De most még Csaba is hortyogott mellé, és hiába bökdöstem a drágámat, valahogy nem akart elhallgatni, így 6:05-kor már a megállóban álltam, és vártam a buszt. Hiába, mindig is vizsgadrukkos voltam, nem változom úgy látszik. :(
2010. április 27., kedd
Nem tűntem el...
Nem ám! Csak egyszerűen annyi a munka, és az egyéb teendők, hogy alig-alig jut időm a gép elé leülni. Nameg a héten vizsgázunk a munkahelyemen is. Ezt a vizsgát két évente megtartják, és az alkalmazásaink kezelésére, a törvényi ismereteinkre kíváncsiak. Mindig borzasztóan felháborítanak ezek a vizsgák, mert ha adnak egy feladatok, hogy oldam meg, akkor megoldom. De hogy azt melyik felületről, minek a segítségével éretem el, vagy éppen a programnak milyen memória kellett-e ehhez, grafikus volt-e vagy sem.... szerintem semmi közöm.
Na jó-jó. Felesleges háborognom, tudom, hiszen a vizsgát így is meg úgy is meg kell írni. Amúgy biciklizés ügyileg nagyon jól állok. Eltelt egy hét a kölcsönzés óta, és minden nap tekertem legalább egy órát. Igaz, a hétvégére azt terveztem, hogy reggel is, meg este is fogok tekerni, vagy hogy előveszem a gerinc torna DVD-met is, de ez nem jött össze.
Szombaton amúgy a szüleimnél dőzsöltünk. Reggelire a pénteki pizzatésztából készítettem pizzát magamnak. Az ebédre úgy 3-kor került sor. Gulyás leves volt, rizibizi és sült hús, fasírt. Mivel szülinapot ünnepeltünk, ezért készítettem sütit. Halottatok már az emeletes élvezetről? Na ezt készítettem el tortaformában. Ahol lehetett, ott csökkentettem a cukor mennyiségét, vagy éppen ki is hagytam belőle. Mondanom sem kell, hogy este 8-kor, mikor hazaindultunk alig maradt belőle egy kicsiny szeletecske.
Ezek után vacsorát már nem kívántam, elhitetitek.
Vasárnap a Bajcsy kórházban kezdtük a napot, mert belement valami a szemembe, és nem akart kitalálni magától. Szóval irány az ügyelet, és kiszedték. Így az első étkezés az valamikor 2-kor esett meg. Naná, hogy anyu sült húsa volt az ebéd friss fehérkenyérrel. Ezek után vacsorára már megint nem vágytam.
Hétfőn már máshogy alakult az élet. Reggelire egy banánt és egy körtét ettem. Ebédre rizibizi fasírttal, majd egy Norbi puding. Aztán mikor hazaértem összeütöttem egy görög salit. Isteni finom lett, és utána jött a biciklizés. Közben felhívott Anikó barátnőm, és amíg Ő beszélt, el sem hitte, hogy tekerek közben. Aztán amikor én kezdtem fosni a szót, és közben lihegtem, már elhitte, hogy tényleg tekerek. Nagy fogyizó Ő is szegény, állandóan küzd a súlyával, de enni Ő is imád mint én.
Amúgy hétvégén bátyámat látva teljes volt a döbbenet, hihetetlen sokat fogyott a Paleolit hatására. Tiszta csont eddigi önmagához képest, viszont büszként hordja a régi ruháit. Gondolkoztam, hogy nekem is ki kéne próbálnom, de továbbra sem vonz, hogy teljes szénhidrát és finomított élemszer nélkül, tejmegvonással éljek. Maradok a bicajozásnál asszem. Bár egy-két napja megint fájdogál a derekam, így remélem nem húzza keresztbe a számításaimat. Fogyni továbbra sem fogytam azóta, így maradt a 70 kg-os súly.
Na jó-jó. Felesleges háborognom, tudom, hiszen a vizsgát így is meg úgy is meg kell írni. Amúgy biciklizés ügyileg nagyon jól állok. Eltelt egy hét a kölcsönzés óta, és minden nap tekertem legalább egy órát. Igaz, a hétvégére azt terveztem, hogy reggel is, meg este is fogok tekerni, vagy hogy előveszem a gerinc torna DVD-met is, de ez nem jött össze.
Szombaton amúgy a szüleimnél dőzsöltünk. Reggelire a pénteki pizzatésztából készítettem pizzát magamnak. Az ebédre úgy 3-kor került sor. Gulyás leves volt, rizibizi és sült hús, fasírt. Mivel szülinapot ünnepeltünk, ezért készítettem sütit. Halottatok már az emeletes élvezetről? Na ezt készítettem el tortaformában. Ahol lehetett, ott csökkentettem a cukor mennyiségét, vagy éppen ki is hagytam belőle. Mondanom sem kell, hogy este 8-kor, mikor hazaindultunk alig maradt belőle egy kicsiny szeletecske.
Ezek után vacsorát már nem kívántam, elhitetitek.
Vasárnap a Bajcsy kórházban kezdtük a napot, mert belement valami a szemembe, és nem akart kitalálni magától. Szóval irány az ügyelet, és kiszedték. Így az első étkezés az valamikor 2-kor esett meg. Naná, hogy anyu sült húsa volt az ebéd friss fehérkenyérrel. Ezek után vacsorára már megint nem vágytam.
Hétfőn már máshogy alakult az élet. Reggelire egy banánt és egy körtét ettem. Ebédre rizibizi fasírttal, majd egy Norbi puding. Aztán mikor hazaértem összeütöttem egy görög salit. Isteni finom lett, és utána jött a biciklizés. Közben felhívott Anikó barátnőm, és amíg Ő beszélt, el sem hitte, hogy tekerek közben. Aztán amikor én kezdtem fosni a szót, és közben lihegtem, már elhitte, hogy tényleg tekerek. Nagy fogyizó Ő is szegény, állandóan küzd a súlyával, de enni Ő is imád mint én.
Amúgy hétvégén bátyámat látva teljes volt a döbbenet, hihetetlen sokat fogyott a Paleolit hatására. Tiszta csont eddigi önmagához képest, viszont büszként hordja a régi ruháit. Gondolkoztam, hogy nekem is ki kéne próbálnom, de továbbra sem vonz, hogy teljes szénhidrát és finomított élemszer nélkül, tejmegvonással éljek. Maradok a bicajozásnál asszem. Bár egy-két napja megint fájdogál a derekam, így remélem nem húzza keresztbe a számításaimat. Fogyni továbbra sem fogytam azóta, így maradt a 70 kg-os súly.
2010. április 22., csütörtök
Bevallom, felpattantam reggel a mérlegre, gondoltam az 5 nap bicajozás csak-csak meglátszik már. Nos van és rossz hír is, bár a kettő ugyanaz: 69,9 kg vagyok. Vagyis lényegében nem fogytam, de nem is híztam. Remélem ez azért van, mert a zsír inkább izommá alakul. :) Tegnap sajnos azt is meg kellett állapítsam, hogy karizomra sem ártana edzenem, ugyanis helyesen lóg a bőr a felkaromon. Ez persze nem a fogyás eredménye, csak a totál edzetlenség műve. Úgyhogy tegnap bicajozás után párszor szisztematikusan megemeltem az ásványvizes üveget. 4 pozícióban 20-20 emelést csináltam. Persze az lenne a tuti, ha minden nap megcsinálnám. Hogy mennyire nem volt ilyesmire szükségem 10 éve!!!
Amúgy pont ma olvastam a Metro újságban, hogy mi magyarok a betegségeinkről szeretünk a legtöbbet beszélni. Furcsa nem? Nameg legalább 5 évvel túldatáljuk a várható életkorunkat. Ez is érdkes adat. A legjobb viszont az, hogy hiába beszélünk sokat a betegségről, még az éves szűrésekre sem megyünk el, nemhogy tennénk valamit az egészségünkért. De hát mit is mondhatnék erről, nem emlékszem, hogy bármikor is erre nevelt volna nemhogy a családom, de sem az iskola sem a világ. És mi már így is sokkal felvilágosultabbak vagyunk, mert szerintem anyám életében nem volt annyit edzőteremben, vagy sportolni, mint én az eddigi nagykorúságom alatt. Szóval haladunk... csak lassan.
A cikk teljes egésze így szól:
Tudják, miről beszélünk mi, magyarok a legszívesebben? Nem, nem a családról. Bár nem rossz tipp, nem is a politikáról. Még csak nem is a hét celebjéről. Rajta van ugyan a toplistán, de mégsem az első helyen, noha az időjárást és a munkahelyi problémákat megelőzi. Mi, magyarok az egészségi állapotunkról beszélünk a legszívesebben.
Ugye, sejtette ezt ön is, csak valahogy nem ugrott be hirtelen. Egyébként sűrűn elő szokott ez fordulni önnel? A háziorvos nem említette, hogy érdemes utánanézni ennek a kis átmeneti... feledékenységnek? Tudom, orvoshoz ritkán jut el az ember, pláne nem fecserészni, a statisztikák szerint az éves rendes ellenőrzésekre sem járunk, nyilván ezért is esik olyan jól a szomszédasszonnyal, haverokkal, fodrásszal mindezt kibeszélni. Meg az esti reklám-blokk, na, az is kiokosítja az embert az omega három zsírsavakról, a hasznos gombákról és a fogínysorvadásról. A szupermarketben amúgy is képtelenség kibogarászni a sok witaminy meg nutricne hodoty felirat között a cukortartalmat, a kalóriát, meg hogy tartalmaz-e adalékanyagot. Ezért szeretjük, ha megmondják a tévében, mit vásároljunk. Biztosan működik, hisz mi, magyarok a híres panaszkultúránk ellenére, nagyon derűlátóak vagyunk az életkilátásainkat illetően. Átlagosan plusz négy-öt évvel többre taksáljuk a várható élettartamunkat, mint a szomorú statisztikák. A pozitív gondolkodás erősíti az immunrendszert, így tán nem olyan nagy baj, hogy a lakosság hetvennégy százaléka egyáltalán nem sportol, és meglepő nézeteket vall az egészséges táplálkozásról. Ki győzi azt idővel meg pénzzel? De ne ítélkezzünk, mert éppen ez a magyarokat érintő legnagyobb rizikófaktor. A mentális egészség szempontjából jót tenne nekünk az együttérzés és a közösségi élmény, na de hát ha ez nem megy (ne legyünk maximalisták, mert növeli a magas vérnyomás kockázatát), beszéljük csak ki a nyavalyáinkat, és hallgassuk végig a másét. Főleg a másét. A lényeg, hogy miután elbúcsúzunk, kicsit erősebbnek érezzük magunkat. Hisz más panaszától izmosodni nálunk valódi tömegsport.
Amúgy szeretem Vass Virág és Frei írásait is. Virág mindig némi iróniával és szarkasztikusan szól, minden cikke megmosolyogtat. Frei pedig külföldön élve próbálja a magyarokat a külföldiekhez hasonlítani, úgyhogy jó kis tükröt tart elénk. Azért néha egy kis keserűség kinéz a soraiból.
Tegnap egy bevásárló központban láttam egy régi barátomat. Még mindig ugyanolyan jól nézett ki, jó formában volt, mint 6 éve. Régen nem láttam, pedig nem is lakunk egymástól messze. Érdekes érzések jöttek elő belőlem. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy ő még mindig milyen jól fest, én meg felszedtem a kilócskáimat, mondhatni "nem adok magamra". Talán ennek is volt köszönhető, hogy tegnap extra edzést csináltam, hiszen az egy órás gyaloglás után mondhattam volna azt is, hogy már nem kerekezek, hiszen mozogtam eleget. Újra jól akarok kinézni!!! Akarom, hogy ha összefutok régi ismerősökkel (nem csak exekkel) akkor látszódjék az elismerés a szemükben, és ne azt hasonlítgassák, hogy melyikünk hízott többet....
Ami a mai étkezésemet illeti azért csak nem bírtam megállni reggel, hogy ne péksütivel kezdjek. Hiába, azért még magam vagyok!!:)
Ebédre a maradék lecsót ettem graham zsömlével, desszert: két kocka csoki, aztán délután elszabadult a pokol. Felbontottam egy zacsi puffasztott kölest, és addig ettem, míg el nem fogyott. :( Majd szétpukkantam, de nem bírtam abbahagyni.
Mostanság annyira fáradt vagyok délutánonként, hogy amikor hazaértem kb. 7-kor, le is feküdtem aludni egy órát. Aztán felhívott a bátyám, így kipattant a szemem, és végül TV-t néztem. Hazaérkezésem óta küzdöttem, hogy biciklizni kéne, de nem vitt rá a sors. Ittam egy joghurt italt, bűvöltem a bicajt. Aztán elkezdődött a Fábry, és gondoltam, ha már úgyis nézem, akkor legalább hasznos legyen az idő, úgyhogy fél 9-kor csak biciklire pattantam, és egy órát tekertem. Ettem még egy pöttyös túródesszertet, az újat! Nagyon finom, nagyon-nagyon.
Szóval leszámítva, hogy egész nap folyamat ettem, egész jól záródott a nap, és így utólag örülök, hogy rávettem magam a tekerésre.
Amúgy pont ma olvastam a Metro újságban, hogy mi magyarok a betegségeinkről szeretünk a legtöbbet beszélni. Furcsa nem? Nameg legalább 5 évvel túldatáljuk a várható életkorunkat. Ez is érdkes adat. A legjobb viszont az, hogy hiába beszélünk sokat a betegségről, még az éves szűrésekre sem megyünk el, nemhogy tennénk valamit az egészségünkért. De hát mit is mondhatnék erről, nem emlékszem, hogy bármikor is erre nevelt volna nemhogy a családom, de sem az iskola sem a világ. És mi már így is sokkal felvilágosultabbak vagyunk, mert szerintem anyám életében nem volt annyit edzőteremben, vagy sportolni, mint én az eddigi nagykorúságom alatt. Szóval haladunk... csak lassan.
A cikk teljes egésze így szól:
Tudják, miről beszélünk mi, magyarok a legszívesebben? Nem, nem a családról. Bár nem rossz tipp, nem is a politikáról. Még csak nem is a hét celebjéről. Rajta van ugyan a toplistán, de mégsem az első helyen, noha az időjárást és a munkahelyi problémákat megelőzi. Mi, magyarok az egészségi állapotunkról beszélünk a legszívesebben.
Ugye, sejtette ezt ön is, csak valahogy nem ugrott be hirtelen. Egyébként sűrűn elő szokott ez fordulni önnel? A háziorvos nem említette, hogy érdemes utánanézni ennek a kis átmeneti... feledékenységnek? Tudom, orvoshoz ritkán jut el az ember, pláne nem fecserészni, a statisztikák szerint az éves rendes ellenőrzésekre sem járunk, nyilván ezért is esik olyan jól a szomszédasszonnyal, haverokkal, fodrásszal mindezt kibeszélni. Meg az esti reklám-blokk, na, az is kiokosítja az embert az omega három zsírsavakról, a hasznos gombákról és a fogínysorvadásról. A szupermarketben amúgy is képtelenség kibogarászni a sok witaminy meg nutricne hodoty felirat között a cukortartalmat, a kalóriát, meg hogy tartalmaz-e adalékanyagot. Ezért szeretjük, ha megmondják a tévében, mit vásároljunk. Biztosan működik, hisz mi, magyarok a híres panaszkultúránk ellenére, nagyon derűlátóak vagyunk az életkilátásainkat illetően. Átlagosan plusz négy-öt évvel többre taksáljuk a várható élettartamunkat, mint a szomorú statisztikák. A pozitív gondolkodás erősíti az immunrendszert, így tán nem olyan nagy baj, hogy a lakosság hetvennégy százaléka egyáltalán nem sportol, és meglepő nézeteket vall az egészséges táplálkozásról. Ki győzi azt idővel meg pénzzel? De ne ítélkezzünk, mert éppen ez a magyarokat érintő legnagyobb rizikófaktor. A mentális egészség szempontjából jót tenne nekünk az együttérzés és a közösségi élmény, na de hát ha ez nem megy (ne legyünk maximalisták, mert növeli a magas vérnyomás kockázatát), beszéljük csak ki a nyavalyáinkat, és hallgassuk végig a másét. Főleg a másét. A lényeg, hogy miután elbúcsúzunk, kicsit erősebbnek érezzük magunkat. Hisz más panaszától izmosodni nálunk valódi tömegsport.
Amúgy szeretem Vass Virág és Frei írásait is. Virág mindig némi iróniával és szarkasztikusan szól, minden cikke megmosolyogtat. Frei pedig külföldön élve próbálja a magyarokat a külföldiekhez hasonlítani, úgyhogy jó kis tükröt tart elénk. Azért néha egy kis keserűség kinéz a soraiból.
Tegnap egy bevásárló központban láttam egy régi barátomat. Még mindig ugyanolyan jól nézett ki, jó formában volt, mint 6 éve. Régen nem láttam, pedig nem is lakunk egymástól messze. Érdekes érzések jöttek elő belőlem. Lelkiismeret furdalásom volt, hogy ő még mindig milyen jól fest, én meg felszedtem a kilócskáimat, mondhatni "nem adok magamra". Talán ennek is volt köszönhető, hogy tegnap extra edzést csináltam, hiszen az egy órás gyaloglás után mondhattam volna azt is, hogy már nem kerekezek, hiszen mozogtam eleget. Újra jól akarok kinézni!!! Akarom, hogy ha összefutok régi ismerősökkel (nem csak exekkel) akkor látszódjék az elismerés a szemükben, és ne azt hasonlítgassák, hogy melyikünk hízott többet....
Ami a mai étkezésemet illeti azért csak nem bírtam megállni reggel, hogy ne péksütivel kezdjek. Hiába, azért még magam vagyok!!:)
Ebédre a maradék lecsót ettem graham zsömlével, desszert: két kocka csoki, aztán délután elszabadult a pokol. Felbontottam egy zacsi puffasztott kölest, és addig ettem, míg el nem fogyott. :( Majd szétpukkantam, de nem bírtam abbahagyni.
Mostanság annyira fáradt vagyok délutánonként, hogy amikor hazaértem kb. 7-kor, le is feküdtem aludni egy órát. Aztán felhívott a bátyám, így kipattant a szemem, és végül TV-t néztem. Hazaérkezésem óta küzdöttem, hogy biciklizni kéne, de nem vitt rá a sors. Ittam egy joghurt italt, bűvöltem a bicajt. Aztán elkezdődött a Fábry, és gondoltam, ha már úgyis nézem, akkor legalább hasznos legyen az idő, úgyhogy fél 9-kor csak biciklire pattantam, és egy órát tekertem. Ettem még egy pöttyös túródesszertet, az újat! Nagyon finom, nagyon-nagyon.
Szóval leszámítva, hogy egész nap folyamat ettem, egész jól záródott a nap, és így utólag örülök, hogy rávettem magam a tekerésre.
2010. április 21., szerda
50-70%-ig
Vészes fogynak a %alékok. Hogy miért is? A kardinális pont az étkezés!!! Tegnap még csak-csak rendben mentek a dolgok, de ma már jócskán bűnöztem.
Kedden ugyanis körtével kezdtem a napot, nameg a szokásos kávém. Ebédre paradicsomos krumplifőzeléket vittem, majd a maradék kekszeimet ettem meg. Délután Ági barátnőmmel találkoztam, csak 8 felé értem haza, és emlékeim szerint megint pár harapás kolbász, és néhány szelet párizsi volt a vacsi, aztán felpattantam a biciklimre, és egy óra tekerés jött.
Ma már nem bírtam megállni reggel, hogy ne vegyek egy kakaós csigát. Mit tegyek: kilépek a metrókocsiból és szemben találom magam egy pékkel, ahol minden pékáru isteni puha és friss, nemutolsó sorban, finom. Leszámítva, hogy ma találtam benne egy ecsetszálat! Legalábbis szeretném hinni, hogy az volt, és nem valami állatnak az alkatrésze. Hiába a csiga bosszúja. Szóval jött a csiga. Ebédre teljes kiőrlésű graham zsemlét ettem, és lecsót. Anyu főzte, reggel csak előkaptam a mélyhűtőből. A változatosság kedvéért ebben egy hajszálat találtam...:( Hiába ez egy ilyen nap.
Ebéd után felbontottam a nőnapra kapott csokimat, és 5-6 kockát ettem belőle. És ugye egész nap a tökmag. Esküszöm, ha elfogy a zacskó nem veszek többet!!!
Hazaérve Csaba úgy döntött, hogy menjünk le a közértbe, amiből az lett, hogy elsétáltunk az Auchanig, meg vissza. Ez 1 órás táv összesen. Hazaérve felpattantam a bicajra, közben a felvett műsoraimat néztem a TV-ben. Mivel a 60 perc tekerésnél nem ért véget a film, hát tekertem tovább. Ugyanis, ha megállok, akkor fázom, hiszen leizzadtam, és nem tudom megnézni a film végét. :( Szóval végül 75 percnél álltam meg. :)
Azért, ha mindent összevetünk, nem is volt olyan rossz ez a két nap. :)
ui.: azt kihagytam, hogy ma hazaérve palacsintára vágytam. Így teljes kiőrlésű tk lisztből készítettem párat. Tragikus íze van. Olyan volt, mintha minden egyes atomja külön lett volna. Lehet, hogy kellett volna várjak egy kicsit, míg a liszt felszívja jobban a nedvességet? Ki tudja. Ami a tölteléket illeti jó kis kalóriadús cukrozott kakaó és nutella volt. :(
Kedden ugyanis körtével kezdtem a napot, nameg a szokásos kávém. Ebédre paradicsomos krumplifőzeléket vittem, majd a maradék kekszeimet ettem meg. Délután Ági barátnőmmel találkoztam, csak 8 felé értem haza, és emlékeim szerint megint pár harapás kolbász, és néhány szelet párizsi volt a vacsi, aztán felpattantam a biciklimre, és egy óra tekerés jött.
Ma már nem bírtam megállni reggel, hogy ne vegyek egy kakaós csigát. Mit tegyek: kilépek a metrókocsiból és szemben találom magam egy pékkel, ahol minden pékáru isteni puha és friss, nemutolsó sorban, finom. Leszámítva, hogy ma találtam benne egy ecsetszálat! Legalábbis szeretném hinni, hogy az volt, és nem valami állatnak az alkatrésze. Hiába a csiga bosszúja. Szóval jött a csiga. Ebédre teljes kiőrlésű graham zsemlét ettem, és lecsót. Anyu főzte, reggel csak előkaptam a mélyhűtőből. A változatosság kedvéért ebben egy hajszálat találtam...:( Hiába ez egy ilyen nap.
Ebéd után felbontottam a nőnapra kapott csokimat, és 5-6 kockát ettem belőle. És ugye egész nap a tökmag. Esküszöm, ha elfogy a zacskó nem veszek többet!!!
Hazaérve Csaba úgy döntött, hogy menjünk le a közértbe, amiből az lett, hogy elsétáltunk az Auchanig, meg vissza. Ez 1 órás táv összesen. Hazaérve felpattantam a bicajra, közben a felvett műsoraimat néztem a TV-ben. Mivel a 60 perc tekerésnél nem ért véget a film, hát tekertem tovább. Ugyanis, ha megállok, akkor fázom, hiszen leizzadtam, és nem tudom megnézni a film végét. :( Szóval végül 75 percnél álltam meg. :)
Azért, ha mindent összevetünk, nem is volt olyan rossz ez a két nap. :)
ui.: azt kihagytam, hogy ma hazaérve palacsintára vágytam. Így teljes kiőrlésű tk lisztből készítettem párat. Tragikus íze van. Olyan volt, mintha minden egyes atomja külön lett volna. Lehet, hogy kellett volna várjak egy kicsit, míg a liszt felszívja jobban a nedvességet? Ki tudja. Ami a tölteléket illeti jó kis kalóriadús cukrozott kakaó és nutella volt. :(
2010. április 20., kedd
Kedves Marcsi!
Remélem nem haragszol, hogy 'nyílt levélben' válaszolok. Így mégiscsak egyszerűbb nekem is és neked is megtalálni a választ. Köszönöm kedves és bíztató soraidat, meglátogattam a blogodat, és megnézegettem a képeket. Gyönyörű gyermeked van, sok boldogságot kívánok neked, nektek.
Ami az edzőtermi problémádat illeti teljesen ismerős a dolog. Magam is így voltam vele. Ha volt társaságom, akkor még csak-csak jó volt, mert dumálgattunk kerekezés, vagy gépezés közben. De ha nem akkor folyton csak azt kérdezgettem magamtól, hogy: mi a fenét keresek én itt, miért nem megyek már haza? Vagy ha tornára jártam, akkor nem bírtam végigugrálni a teljes időt, és ez engem nem hajtott előre, hanem frusztrált. A koreográfiás tornákat követni sem bírtam, azt meg már rég tudom, hogy a kezem és a lábam nem bírom összekoordinálni... hát ez vagyok én.
Aztán volt egy időszak - folyamatos újrakezdő vagyok -, amikor jártam rendszeresen, de már közben is azon gondolkoztam, hogy mit is fogok enni, ha hazaérek végre. Hiába rágtam kiló számra torna után a gyümölcsöt, mit sem ért. Hazamentem, és faltam. Mit faltam, a számba döntöttem a hűtőt. Így a tornától nemhogy jobb lett az erőnlétem, de mentálisan szenvedtem, és még híztam is.
Pedig az iskolában nagyon szerettem anno mozogni, na persze csak aminek értelme is volt. Azaz nem a szekrényugrásra és a gerendázásra gondolok. Felnőtt fejjel is állítom, hogy sokkal többet érne, ha egész órán játszatnák a gyerekeket (kidobós, röplabda, kosárlabda, fogócska, tűz-víz-repülő stb.), mint hogy távolugrással, hosszú vagy rövidtávú futással vegyék el a kedvüket az egésztől.
Állítom azt is, hogy mindenkinek a személyre szabott mozgását, edzését, vagy kikapcsolódását kell megtalálnia a sport terén, mert különben szenvedés az egész. És ugyanez vonatkozik a diéták sorára is. A legfontosabb, hogy tudd, hogy hol követed el a hibákat. Pl. túl későn vacsorázol, túl kevés rostot eszel, keveset iszol stb. Ha ez megvan, lehet, hogy egy pici változtatás a fentieken már nagyot lendít a fogyásodon. Vagy még mindig lehet válogatni a diéták végtelen sorából. Amit követni tudsz, amit magadévá tudsz tenni. Naná, hogy én is túl vagyok a legkülönfélébbek kipróbálásán.
Huh! Ma olvastam egy fogyibogyóról - kéretlen levél formájában. Alvás közbeni fogyást ígér, ha beveszed. Egy éjszaka két kiló! Ezt szerintem aki leírta is röhögve tette, mert ezen csak röhögni lehet. Ha ezen múlik, 8 óránként felkelek, beveszek egy bogyót meg egy altatót, és két nap alatt ledobok 12 kg-ot, és még kipihent is leszek. :):):):)
Szóval több-kevesebb sikerrel igyekszem a fenti baromságokat nem elhinni, de ezt is persze a magam kárán tanulgattam meg. Tudom, hogy ami több év alatt jött fel, nem mehet le egy hónap alatt. Arra is rájöttem, hogy az éhségcsökkentő tablettákat sem nekem találták fel, mert én csomószor nem éhes vagyok mikor eszem, csak rághatnékom van. A legtöbb bogyótól meg hasmenést kaptam, merthát így akart fogyasztani!!!!!
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehet táplálékkiegészítővel rásegíteni, csak azt, hogy jól meg kell gondolni, hogy mit szedünk be, van-e valami realitásalapja az ígéreteknek.
Nahát! A nyílt levél átcsapott eszmefuttatásba, de sebaj. Majd holnap leírom a mai nap sikereit és kudarcait.
Remélem nem haragszol, hogy 'nyílt levélben' válaszolok. Így mégiscsak egyszerűbb nekem is és neked is megtalálni a választ. Köszönöm kedves és bíztató soraidat, meglátogattam a blogodat, és megnézegettem a képeket. Gyönyörű gyermeked van, sok boldogságot kívánok neked, nektek.
Ami az edzőtermi problémádat illeti teljesen ismerős a dolog. Magam is így voltam vele. Ha volt társaságom, akkor még csak-csak jó volt, mert dumálgattunk kerekezés, vagy gépezés közben. De ha nem akkor folyton csak azt kérdezgettem magamtól, hogy: mi a fenét keresek én itt, miért nem megyek már haza? Vagy ha tornára jártam, akkor nem bírtam végigugrálni a teljes időt, és ez engem nem hajtott előre, hanem frusztrált. A koreográfiás tornákat követni sem bírtam, azt meg már rég tudom, hogy a kezem és a lábam nem bírom összekoordinálni... hát ez vagyok én.
Aztán volt egy időszak - folyamatos újrakezdő vagyok -, amikor jártam rendszeresen, de már közben is azon gondolkoztam, hogy mit is fogok enni, ha hazaérek végre. Hiába rágtam kiló számra torna után a gyümölcsöt, mit sem ért. Hazamentem, és faltam. Mit faltam, a számba döntöttem a hűtőt. Így a tornától nemhogy jobb lett az erőnlétem, de mentálisan szenvedtem, és még híztam is.
Pedig az iskolában nagyon szerettem anno mozogni, na persze csak aminek értelme is volt. Azaz nem a szekrényugrásra és a gerendázásra gondolok. Felnőtt fejjel is állítom, hogy sokkal többet érne, ha egész órán játszatnák a gyerekeket (kidobós, röplabda, kosárlabda, fogócska, tűz-víz-repülő stb.), mint hogy távolugrással, hosszú vagy rövidtávú futással vegyék el a kedvüket az egésztől.
Állítom azt is, hogy mindenkinek a személyre szabott mozgását, edzését, vagy kikapcsolódását kell megtalálnia a sport terén, mert különben szenvedés az egész. És ugyanez vonatkozik a diéták sorára is. A legfontosabb, hogy tudd, hogy hol követed el a hibákat. Pl. túl későn vacsorázol, túl kevés rostot eszel, keveset iszol stb. Ha ez megvan, lehet, hogy egy pici változtatás a fentieken már nagyot lendít a fogyásodon. Vagy még mindig lehet válogatni a diéták végtelen sorából. Amit követni tudsz, amit magadévá tudsz tenni. Naná, hogy én is túl vagyok a legkülönfélébbek kipróbálásán.
Huh! Ma olvastam egy fogyibogyóról - kéretlen levél formájában. Alvás közbeni fogyást ígér, ha beveszed. Egy éjszaka két kiló! Ezt szerintem aki leírta is röhögve tette, mert ezen csak röhögni lehet. Ha ezen múlik, 8 óránként felkelek, beveszek egy bogyót meg egy altatót, és két nap alatt ledobok 12 kg-ot, és még kipihent is leszek. :):):):)
Szóval több-kevesebb sikerrel igyekszem a fenti baromságokat nem elhinni, de ezt is persze a magam kárán tanulgattam meg. Tudom, hogy ami több év alatt jött fel, nem mehet le egy hónap alatt. Arra is rájöttem, hogy az éhségcsökkentő tablettákat sem nekem találták fel, mert én csomószor nem éhes vagyok mikor eszem, csak rághatnékom van. A legtöbb bogyótól meg hasmenést kaptam, merthát így akart fogyasztani!!!!!
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem lehet táplálékkiegészítővel rásegíteni, csak azt, hogy jól meg kell gondolni, hogy mit szedünk be, van-e valami realitásalapja az ígéreteknek.
Nahát! A nyílt levél átcsapott eszmefuttatásba, de sebaj. Majd holnap leírom a mai nap sikereit és kudarcait.
2010. április 19., hétfő
90%-os siker
Az első napom 90%-os sikerrel zártam. Reggelire ettem két körtét.
Mostanában az a rossz szokás terjed a munkahelyen, hogy szotyizunk, vagy tökmagot rágcsálunk naphosszat. Mivel a kór engem is elért, ezért tegnap délelőtt tökmagoztam magam is. Aztán ebédre bakonyi csirkepörit ettem kiflivel, mivel az előző nap főzött barna rizsem az enyészeté lett, lévén nagy biciklizés közepette odaégettem. :( Mondjuk, ami nem volt odaégve, azt Csaba azért megette. :)
Ebéd után a piros pöttyösnek megjelent új termékét kóstoltam meg, nameg a vasárnap sütött cookiesból ettem kettőt. Full tele voltam.
Délután hazafelé olyan fáradt voltam, hogy 5-kor hazaérve le is dőltem aludni. Sikerült is pihennem 3/4 órát. Így, új erővel kezdtem tekerni, és megint megtettem az egy órás távomat. Furi, nem lett izgalmasabb a biciklizés, a TV is csak enyhít rajta. Az első harminc perc elég gáz. Tegnap kicsit fájt a térdem a gépen, lehet, hogy állítanom kéne rajta valamit? Majd ma megpróbáljuk.
Bicajozás után a triatlon jegyében úsztam egyet a kádban, végül amíg a másnapi ebédhez főtt a krumpli megittam a shakemet, haraptam kettőt a csípős kolbászból, és ettem egy Norbi pudingot. Na nem azért mert éhes voltam, csak egyszerűen a rágás örömére. Hát ez hozta a mínusz 10%-os eredményt az összképből. Ez ahhoz képest mindenképp siker, hogy hazaérve nem gondoltam, hogy nem fogom a hűtőt két kézzel a számba nyomni csak úgy heccből. És végülis megállttam, vagyis a tekerés után már nem volt kedvem hozzá.
Miután jól megvacsoráztam megfőztem a krumplifőzeléket mára, amiből nagy örömömre a Csaba még este bevágott egy jókora adagot (nem szeretei a krumplifőzeléket ugyanis).
Mostanában az a rossz szokás terjed a munkahelyen, hogy szotyizunk, vagy tökmagot rágcsálunk naphosszat. Mivel a kór engem is elért, ezért tegnap délelőtt tökmagoztam magam is. Aztán ebédre bakonyi csirkepörit ettem kiflivel, mivel az előző nap főzött barna rizsem az enyészeté lett, lévén nagy biciklizés közepette odaégettem. :( Mondjuk, ami nem volt odaégve, azt Csaba azért megette. :)
Ebéd után a piros pöttyösnek megjelent új termékét kóstoltam meg, nameg a vasárnap sütött cookiesból ettem kettőt. Full tele voltam.
Délután hazafelé olyan fáradt voltam, hogy 5-kor hazaérve le is dőltem aludni. Sikerült is pihennem 3/4 órát. Így, új erővel kezdtem tekerni, és megint megtettem az egy órás távomat. Furi, nem lett izgalmasabb a biciklizés, a TV is csak enyhít rajta. Az első harminc perc elég gáz. Tegnap kicsit fájt a térdem a gépen, lehet, hogy állítanom kéne rajta valamit? Majd ma megpróbáljuk.
Bicajozás után a triatlon jegyében úsztam egyet a kádban, végül amíg a másnapi ebédhez főtt a krumpli megittam a shakemet, haraptam kettőt a csípős kolbászból, és ettem egy Norbi pudingot. Na nem azért mert éhes voltam, csak egyszerűen a rágás örömére. Hát ez hozta a mínusz 10%-os eredményt az összképből. Ez ahhoz képest mindenképp siker, hogy hazaérve nem gondoltam, hogy nem fogom a hűtőt két kézzel a számba nyomni csak úgy heccből. És végülis megállttam, vagyis a tekerés után már nem volt kedvem hozzá.
Miután jól megvacsoráztam megfőztem a krumplifőzeléket mára, amiből nagy örömömre a Csaba még este bevágott egy jókora adagot (nem szeretei a krumplifőzeléket ugyanis).
2010. április 18., vasárnap
Megkezdődött az edzés
Tegnap kiszállították a szobabiciklimet. Bevallom, nagyon izgultam, hogy biztosan jól átgondoltam-e az egészet (Csaba is elég szkepti volt). Aztán még késtek is a jóemberek.... De végül megérkeztek a monstrummal... Mert hát ugye nem egy kis darab köszönhetően a háttámlás kiszerelésnek. Csaba rögtön ráültetett volna - próbál lelkesedni, mert rászóltam, hogy ne húzza le az energiáimat -, de bevallom egy délutáni szunya jobban esett helyette. Aztán felkeltem, ebédeltem, és kis szünet után úgy döntöttem, hogy itt az idő, pattanjunk fel.
Kb. 10 perc alatt megtettem azt a távolságot, amit gyalogolni szoktam hazafelé. Aztán a 20. percnél már legszívesebben le is szálltam volna... Uncsi volt asszem. Végül a 30. percnél úgy döntöttem, hogy amíg a sorozat tart a TV-ben, addig tekerek. Aztán mikor a 40. perc magasságában véget ért a film már nagyon lelkes voltam, és úgy gondoltam, hogy a 60 perc nincs olyan megfoghatatlan távlatban, így az lett a cél. Végül 61 perc és kb. 600 elégetett kalória után álltam meg. Csaba persze cukkolt, hogy ha már elbicikliztem valahova, jó lenne ha haza is jönnék, de úgy voltam vele, hogy elsőre ennyi elég is volt. Amikor leszálltam a gépről nem igen éreztem a talajt magam alatt: zsibbadt a fenekem, és olyan érzés volt, mint mikor egész nap csónakban ültél, és most szilárd talaj van a lábad alatt.
Az az igazság, hogy húsvét előtt, mikor 69, 7 kg-ot mutatott a mérleg nagyon megörültem, de aztán ugye jött az azóta eltelt idő, és újra jöttek a szénhidrát rohamok. Szóval Zsó! A kommentben feltett kérdésedre csak annyit: a válaszon még dolgozom. Nálam az volt a tuti, ha jó pár napig, mondjuk egy hétig, tényleg visszafogtam a szénhidrát fogyasztást. És utána megszűntek a rohamok. Gondolom a vércukrom is rendeződött. És nem szabad, ismétlem NEM SZABAD elgyengülni, mert akkor újra kezdődik!!!!
Enikő! Azért jó látni, hogy másnak is sikerült kedvet csinálnom a fogyáshoz. 37 kg mínusz? Az aztán már szép súlyvesztés, hatalmas eredmény!!! De igen, sajnos az ember nem lankadhat, mert a kilók ahogy le, úgy vissza is tudnak jönni. Nem tudom, hogy milyen módszerrel sikerült azt a nagy súlyt leadnod, de ezek szerint van benned kitartás, és erő a kitűzött célok eléréséhez. Úgyhogy csak azt tudom kívánni, hogy most is járj magabiztosan a kitűzött célod irányába, és menni fog!
Ami engem illet, most megint új erőt kaptam. Egyrészt nagyon bízok a bicikli segítő hatásában, és szinte már látom, ahogy beleugrok - és nem belegyömöszölöm magam - a régi ruháimba. Másrészt hétfőtől - tudom-tudom mindig hétfőtől - az a tervem, hogy reggelire gyümölcsöt fogok enni. Ebéd valami teljesen normális, és vacsorára a Herbalife turmixomról fújom le a port. Egy hét után meglátjuk az eredményt.
És íme a mérleg nyelve, amire ma óvatosan felléptem, és hála Istennek nagyon kegyes volt hozzám. Elnézte még az elmúlt két hét bűneit is. Azért egy simogatást megérdemelt.
Szóval kedves fogyizók, diétázók, életmód váltók! Hajrá, folytassuk közösen, hiszen ilyen bájos napsütés mellett minden lehetséges!!!
Kb. 10 perc alatt megtettem azt a távolságot, amit gyalogolni szoktam hazafelé. Aztán a 20. percnél már legszívesebben le is szálltam volna... Uncsi volt asszem. Végül a 30. percnél úgy döntöttem, hogy amíg a sorozat tart a TV-ben, addig tekerek. Aztán mikor a 40. perc magasságában véget ért a film már nagyon lelkes voltam, és úgy gondoltam, hogy a 60 perc nincs olyan megfoghatatlan távlatban, így az lett a cél. Végül 61 perc és kb. 600 elégetett kalória után álltam meg. Csaba persze cukkolt, hogy ha már elbicikliztem valahova, jó lenne ha haza is jönnék, de úgy voltam vele, hogy elsőre ennyi elég is volt. Amikor leszálltam a gépről nem igen éreztem a talajt magam alatt: zsibbadt a fenekem, és olyan érzés volt, mint mikor egész nap csónakban ültél, és most szilárd talaj van a lábad alatt.
Az az igazság, hogy húsvét előtt, mikor 69, 7 kg-ot mutatott a mérleg nagyon megörültem, de aztán ugye jött az azóta eltelt idő, és újra jöttek a szénhidrát rohamok. Szóval Zsó! A kommentben feltett kérdésedre csak annyit: a válaszon még dolgozom. Nálam az volt a tuti, ha jó pár napig, mondjuk egy hétig, tényleg visszafogtam a szénhidrát fogyasztást. És utána megszűntek a rohamok. Gondolom a vércukrom is rendeződött. És nem szabad, ismétlem NEM SZABAD elgyengülni, mert akkor újra kezdődik!!!!
Enikő! Azért jó látni, hogy másnak is sikerült kedvet csinálnom a fogyáshoz. 37 kg mínusz? Az aztán már szép súlyvesztés, hatalmas eredmény!!! De igen, sajnos az ember nem lankadhat, mert a kilók ahogy le, úgy vissza is tudnak jönni. Nem tudom, hogy milyen módszerrel sikerült azt a nagy súlyt leadnod, de ezek szerint van benned kitartás, és erő a kitűzött célok eléréséhez. Úgyhogy csak azt tudom kívánni, hogy most is járj magabiztosan a kitűzött célod irányába, és menni fog!
Ami engem illet, most megint új erőt kaptam. Egyrészt nagyon bízok a bicikli segítő hatásában, és szinte már látom, ahogy beleugrok - és nem belegyömöszölöm magam - a régi ruháimba. Másrészt hétfőtől - tudom-tudom mindig hétfőtől - az a tervem, hogy reggelire gyümölcsöt fogok enni. Ebéd valami teljesen normális, és vacsorára a Herbalife turmixomról fújom le a port. Egy hét után meglátjuk az eredményt.
És íme a mérleg nyelve, amire ma óvatosan felléptem, és hála Istennek nagyon kegyes volt hozzám. Elnézte még az elmúlt két hét bűneit is. Azért egy simogatást megérdemelt.
Szóval kedves fogyizók, diétázók, életmód váltók! Hajrá, folytassuk közösen, hiszen ilyen bájos napsütés mellett minden lehetséges!!!
2010. április 15., csütörtök
Újratöltve
Nagy már az izgalom bennem, hiszen szerdán leadtam a rendelés a szobabiciklire!!! Szombaton szállítják. Nem ezt a típust rendeltem először, mert a praktikumra is próbáltam gondolni mikor kregéltem, hanem egy méreteiben kisebbet. De sajnos az már nem volt kiadható. :(
Így hosszas gondolkozás után két típus közül választva emellett döntöttem.
Az az igazság, hogy edzőteremben bicajoztam már, de valjuk be, halál uncsi nézegetni közben a falat, vagy a szemben lévő csatakosan izzadó titánt. Abban bízom, hogy otthon a TV előtt, de azért az edzésre koncentrálva egészen más lesz. Hiszen futópadon is sétáltam már sokat, de azért nem egyenértékű azzal, mikor a verőfényes tavaszi napsütésben kis házak között csalingázva sétálgatunk.
Tegnap volt egy beszélgetésem a bátyámmal, aki a paleolit étrendet kezdte követni idén. Szinte hittérítő módon meg akart győzni annak profizmusáról, mondtam is, hogy vegyen vissza. :) Persze, tetszik az elképzelés, nem is áll messze tőlem, de abban meg tudtunk egyezni a bátyámmal, hogy dolgozó embernek, főleg úgy, hogy hagyományosan étkezők is vannak a családban nem csak hogy kihívás az életmódváltás, de már szinte lehetetlen. Ha valaki főzne rám, és reggel úgy indítana útnak, hogy reggelit, ebédet és uzsonnát pakol, akkor biztosan megvalósítható lenne a dolog. De sajnos 8 órás beosztottként dolgozom, így se nincs bejárónőm, se nincs szakácsom, vagy házi ditetikusom.
Ugye Norbiról már tudjuk, hogy megfizethetetlen. Úgyhogy szegény ember vízzel főz alapon magamra hagyatkozhatok csak. Azt már beláttam, hogy sport nélkül nem sok értelme van bárminek is. Hát akkor marad a sport, a mértékletes étkezés, és a NEM VACSORÁZUNK. Szerintem ez nagyon fontos, hogy este már ne üljünk neki karéj kenyereket majszolni szalonkával. Estére maradjon a gyümölcs, vagy zöldségsaláta. Ez persze nekem is gondot okoz. Hiszen annyit mondtam már, hogy akkor jön meg az étvágy, mikor este békében megül az ember. Nameg Csaba kétszer is vacsorázik időnként, hát van ám kihívás ezt végignézni....
Így hosszas gondolkozás után két típus közül választva emellett döntöttem.
Az az igazság, hogy edzőteremben bicajoztam már, de valjuk be, halál uncsi nézegetni közben a falat, vagy a szemben lévő csatakosan izzadó titánt. Abban bízom, hogy otthon a TV előtt, de azért az edzésre koncentrálva egészen más lesz. Hiszen futópadon is sétáltam már sokat, de azért nem egyenértékű azzal, mikor a verőfényes tavaszi napsütésben kis házak között csalingázva sétálgatunk.
Tegnap volt egy beszélgetésem a bátyámmal, aki a paleolit étrendet kezdte követni idén. Szinte hittérítő módon meg akart győzni annak profizmusáról, mondtam is, hogy vegyen vissza. :) Persze, tetszik az elképzelés, nem is áll messze tőlem, de abban meg tudtunk egyezni a bátyámmal, hogy dolgozó embernek, főleg úgy, hogy hagyományosan étkezők is vannak a családban nem csak hogy kihívás az életmódváltás, de már szinte lehetetlen. Ha valaki főzne rám, és reggel úgy indítana útnak, hogy reggelit, ebédet és uzsonnát pakol, akkor biztosan megvalósítható lenne a dolog. De sajnos 8 órás beosztottként dolgozom, így se nincs bejárónőm, se nincs szakácsom, vagy házi ditetikusom.
Ugye Norbiról már tudjuk, hogy megfizethetetlen. Úgyhogy szegény ember vízzel főz alapon magamra hagyatkozhatok csak. Azt már beláttam, hogy sport nélkül nem sok értelme van bárminek is. Hát akkor marad a sport, a mértékletes étkezés, és a NEM VACSORÁZUNK. Szerintem ez nagyon fontos, hogy este már ne üljünk neki karéj kenyereket majszolni szalonkával. Estére maradjon a gyümölcs, vagy zöldségsaláta. Ez persze nekem is gondot okoz. Hiszen annyit mondtam már, hogy akkor jön meg az étvágy, mikor este békében megül az ember. Nameg Csaba kétszer is vacsorázik időnként, hát van ám kihívás ezt végignézni....
2010. április 14., szerda
Két hét szünet után
Kedves hűséges rajongóim! Kedves Enikő és Zsó!
Annyira megörült a szívem, hogy távollétemben így hiányoltatok. Akartam ám én már írni, de mostanság valahogy elröpültek a napok, telt az idő, sehogy nem tudtam kiszorítani annyit, hogy leüljek és írjak. Pedig éreztem ám szükségét, mert amint nem írtam a napi ételeket, abban a szent pillanatban - na jó rá két nappal - újra nagy evészetek kezdődtek. Hiszen ott volt a húsvét: sonka, kolbász, tojás, bableves stb., és máris egy ok volt, hogy miért egyen az ember. Nem tehetek róla: enni jó. Miért is van az, hogy minden ami hízlal, az rögtön finom is. Persze-persze, értem én az orvosi okfejtést, miszerint a fehér liszt megemeli a vércukor szintet, kevés rost van benne és ilyenek, de egy jó zsíroskenyér egyik salátával sem vetekedhet.
Aztán kölcsönkértem a bátyustól a Paleolit táplálkozás gyönyörei (ezt már csak én tettem hozzá) című könyvet. Ott ugye azt írják, hogy miért ennénk mi gabonaféléket, mikor őseink sem ettek soha. Biztos oka volt. Jah. Lehetett az tudatlanság is, nem? Hiszen szerintem az, hogy kibővült a repertoárjuk, az még nem volt egyenesen arányos az elhízással. Az elhízás szerintem egy modernkori betegség, ami a sok munkával töltött idővel, a rohanó életmóddal, a kész ételekkel és a rendszertelen mozgással függ össze. Jah! Meg a pihenés hiányát se hagyjuk ki.
Én például egy éve pszichés alapon ettem. Kompenzáltam. És persze hallottunk már arról is, hogy valaki az evéssel és a felszaladó kilókkal egy burkot, bástyát képez maga köré, így "védi" meg a lelkét a világtól. Mi ez, ha nem modernkori betegség?
Lényeg a lényeg, nem mosakodni akartam én, hogy miért is eszem, mert persze ez mind nem mentség. Ezek tények voltak. Kívántam az ételt, a körülöttem élők magukkal ragadtak, és nehéz volt megszervezni, hogy magam tudjak főzni. A saláták meg nagyrészt a fülemen jönnek ki önmagukban.
Szóval újra szeretnék visszaszokni a napi ételírásra és kommentre, mert visszatartó erő volt látni, hogy ha túlzásba estem.
A mozgás azért múlt héten sem maradt ki. Amikor tehettem (heti 3-4X) gyalogoltam. A héten sajnos ez kimaradt, az esős idő nem kedvezett a szabadtéri sportnak.
Viszont előrelépés szobabicikli ügyben, hogy úgy döntöttem, hogy első körben bérelni fogok egy biciklit. Így ki tudom próbálni, hogy van-e hozzá kitartásom, tetszik-e, hasznos-e stb. És nem beruházok egy gépre, amit utána virágtartónak használok. Mint a lépcsőzőgépemet. Persze Csaba szkeptikus a sportteljesítményemet illetően, hiszen a lépcsőző azóta is itt porosodik... De majd én megmutatom.... legalábbis remélem, hogy megmutatom!!! Viszont, ha tudtok valakit, akit érdekel, egy otthoni, kis helyen elférő lépcsőző, jelezzétek, szívesen túladnék rajta. Jutányosan, ígérem!!!!
És végül, most megyek és vacsizok valamit, aztán a bérelhető két gép közül eldöntöm, hogy melyiket szeressem. Bevallom mégha nem is örök a döntés, akkor is olyan nehezen határozok. :(
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)