Bárcsak a félszáz kilóhoz egy kicsit közelebb lennék... Asszem testi, lelki, szellemi és fogyókúrás mélyponton vagyok. Bár voltak bűnözéseim, de nem tudok eltekinteni attól a ténytől, hogy szívem szerint egy napot végigennék. Mondjuk kezdeném zsíroskenyérrel, aztán hagyományos krumplistésztával, puha pogácsával stb.
De belegondolni is rossz, hogy egy heti munkám tudom tönkretenni egy étkezéssel, nehogy egy egész napival. Érzésre most tuti inkább 72 kg körül járok. Tudom-tudom, van, akinél lassabban megy, van akinél gyorsabban, meg mozogni is kéne.
Ha holnap sikerül eljutnom a reumára a derekammal, lehet, hogy feliratok egy úszóbérletet és ha végre eláll a havazás, akkor kijárok majd a dagályra. Bár jelen pillanatban olyan bőszen szakad a hó, hogy még májusban sem lesz tavasz.
Ma reggelre mivel ugye egész éjjel fájt a gyomrom egy banánnal indítottam a napot. Már a buszon munkába menet betoltam. Aztán két Norbi sütit ettem.
Ebédre a maradék borsófőzelék és fasírt volt. Desszertnek a reggelről maradt egy túrós batyumat ettem meg.
Délután ettem egy zacsi U1 sajtos tallért.
Este nagyon későn értem haza, volt vagy 10 óra is, de nem bírtam ellenállni a U1-es Pannacottámnak. Meglehetősen íztlen valami volt, a tetején lévő gyümölgy réteg viszont feldobta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése