2010. május 3., hétfő

2. hét bicikliháton

Bevallom őszintén, így a második hét után végigfuttattam a fejecskémben, hogy hogy is állunk a biciklizés terén. Annyit büszkén jelenthetek, hogy a második héten csak egy nap maradt ki a biciklizésből, tehát 14 napból 13 napon bicikliztem. Voltak "nemakarok" napok, amikor az ágyon sziesztázva bűvöltem a kerékpárt, és győzködtem magam, hogy mégiscsak fel kéne pattanni, de semmi kedvem nem volt. De ekkor a külső lelkiismeretem Csaba személyében megszólalt, és felszólított, hogy azonnal üljek fel, ne lopjam a napot, és biciklizzek szépen haza. Merthogy azt játszuk, hogy egyik nap elfele biciklizek otthonról, másnap jövök haza. És az mégsem járja, hogy két napig legyek távol. :) Szóval ilyenkor, bármilyen késő is volt, de bizony felültem, és hazakerekeztem. Nem vagyunk korán fekvő típusúak, és Csaba ha alszik is, akkor sem ébresztem fel a biciklivel. Nem csak azért, mert extra halk, hanem mert úgy alszik, mint akit begyógyszereztek.

Ami az erőnlétemet illeti, abban nem látok változást. Megmondom az őszintét, reggelente még mindig rámtör néha a lihegés, mikor a metró aluljáróból gyalogolok fel. Pedig azt mondják, hogy a biciklizés aerob sport, de lehet, hogy ez a szobakerékpárra nem igaz?

Fogyni ugyan nem fogytam az elmúlt két hétben, de igazából a tesformámban sem látok változást. Naivitás azt hinni, hogy valaminek már látszódnia kéne?

Aztán ott van az a tényező is, hogy bizony nem lett egyszerűbb az egy órás kerekezés. Ugyanúgy vagyok vele: az első fél óra nyűglődés, nem akar telni az idő, és "hülyegyerek módjára" azt hiszem, ha felgyorsítok, akkor majd jobban telik. :( De nem, csak több kalória ég, vagy több km-t teszek meg. Tudom, hülyén hangzik, és ennél tényleg több eszem van, de mégis néha úgy érzem, hogy visszafelé pörög az idő. Szóval a 30. perc után egyre könnyebb lesz a dolog! Aztán amikor vége, persze totál büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam, és ma sem tunyultam! Ez már jó érzés, de előtte miért nem tudok lelkesedni????

Sajnos siránkozásom a fogyás elmaradása miatt nem lenne őszinte, mert nem teszek meg mindent ennek érdekében. Belátom. Biciklizem ugyan, de ezzel párhuzamosan visszatértem a régi étkezésekhez. Így lehet, hogy felhívom a Herbalife-os kapcsolatomat, és megkérem, hogy beszéljenek kicsit lelkesítőleg a lelkemre, mert vészesen közeledik a szülinapom, a kitűzött karcsúság nap! És persze nem akarok úgy járni, mint tavaly az esküvő előtt, hogy: majd jövő hónaptól diétázom, hiszen nem kell sokat fogynom! Aztán persze végül meg azért nem kezdtem el, mert beláttam, hogy most már úgyis mindegy!

Kedves Enikő!
Köszönöm lelkesítő soraidat, és remélem az első mérlegelésed megnyugtató eredményt hozott számodra. Várom, hogy megoszd velem a tapasztalataidat, tanulhatok belőle majd hasznos dolgokat. Azt már többször megtapasztaltam, hogy leírva máshogy hatnak a dolgok, mint kimondva, így jó dolog naplót vezetni erről is, és az élet egyéb dolgairól is. Hiába keresgéltem a blogodat ("szöszmötölő") nem találtam, ha van kedved, oszd meg velem, hogy hol érhetem el, szívesen beleolvasnék abba is.

Nos, bár elég borús az idő, de csodaszép hetet kívánok mindenkinek! Hajrá! Itt a tavasz, a változások ideje!

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    A blogom: www.zseniko.blogspot.com
    Azon van az email címem.
    Ha te is akarod, írok emailt, úgy egyszerűbb, mint itt a blogodon. Tehát jelezz az email címemre.
    Persze, itt is hozzá fogok szólni, de terjedelme miatt is jobb a levél, persze, csak ha akarod. Szívesen írok.
    Üdv.
    Enikő

    VálaszTörlés
  2. Múlt héten elővettem a tavaszi ruháimat. Találtam köztük olyan kicsi-szűkeket, hogy el sem hittem...
    Tornázni kéne.

    Hajrá bicaj!!! Jó lesz az!!! Egyik pillanatról a másikra! Le fog esni a gatya :-)

    VálaszTörlés