Először is kezdem azzal, hogy tegnap reggelire a szokásos tejeskávém mellé kb 20 dkg epret ettem. Ebédre zöldbabfőzeléket ettem csirkepörivel, de utána nem bírtam megállni, és leszaladtam a büfébe egy Raffaello golyóért. Ez olyan, mint a kókuszgolyó, csak fehér és krémes és hmmmm. Szóval hazafelé beugrottam a Norbi pékségbe, és vettem egy zacskó pogácsát (1090,- Ft), egy kalácsot (690,- Ft), és két kakaós tekercset (300,- Ft). Hazafelé újra beláttam, hogy már tudom miért hagytam fel a Norbi termékek fogyasztásával: DRÁGA. Erre Norbi egyszer azt mondta, hogy minél nagyobb lesz a kereslet, majd úgy lehet csökkenteni az árakat. Mikor jön már el az az időpont? Na meg persze azon is gondolkoztam, hogy miért fizettem olyan sokat, tuti átvertek (már megint - mert ott szoktam ám próbálkozni). Megnéztem a blokkot, és akkor derült ki számomra, hogy a pogácsa 890,- Ft helyett 1090, - Ft. Ha erre ott rádöbbenek, eszem ágába nem lett volna megvenni. Ezt már nem lehet visszacsinálni. A tervem az, hogy lefagyasztom a felét, és ha kell, előveszek pár szemet és megeszem. Mármint kiolvasztom és megeszem. Normál pékárunál ez beválik. Remélem itt is. Próba szerencse.
Hazaérve megsütöttem az alábbi csirkeszárnyat, és ettem belőle 1-et, eltettem a mai ebédre 2-őt. Csaba felfalta a többit.


Aztán a kedvenc májusi nasim jött: eper nyakonöntve édesítős tejföllel. Én sajnos csak 20%-os tejfölhöz jutok hozzá, ugyanis laktóz érzékeny vagyok, és abból nincs más. Na meg persze nem is lightosan megcsorgatva szoktam enni, hanem beterítem vele. De az illusztráció ezt kívánta. :)




Tegnap este - míg sült a csirke, nameg utána is - fogyiblogokat olvastam. Merthogy örömmel tapasztaltam, hogy növekedett rendszeres olvasóim tábora. Isten hozott mindenkit, remélem nem okozok csalódást napi nyűglődésemmel, önmagammal való küzdelmemmel.

Bár, ahogy olvastam, a legtöbbünknek saját magát leküzdeni a legnehezebb. Azt gondolni, hogy fogyózni, diétázni, egészségesen élni olyan egyszerű. Pedig nem az. Nagyon nem. Aki nem ebbe született bele annak legalább olyan nehéz, mint beköltözni egy Amish faluba. Erről eszembe jutot egy film. Nem emlékszem a címére, de arról szólt, hogy egy újgazdag házaspár menekül a törvény elől, és egy Amish faluban köt ki. Hajnalban ébresztő, késő estig házimunka, és még egy telefon sincs. Gondolom többeknek már be is ugrott. Szóval valami ilyen érzés életmódot váltani is. Az ember felkel, nyúlna a hagyományos dolgokért, és ha nagyon álmos már csak az első jóleső falatok után döbben rá, hogy mit is tett. Persze száműzhetnénk a háztartásból az összes oda nem illő dolgot, de nem csak egyedül élek, és az uram helyében magam is sikítófrászt kapnék, ha valaki akaratomon kívül akarna egy új életmódra ráerőszakolni. Nameg Csabát nem zavarja a súlya, pedig Ő sem az a nádszál, mint mikor 5 és fél éve összejöttünk. Jó, akkor egy krízis közepén volt, és le volt fogyva, de azért néha csendben elnézem, és bizony kikerekedett a búrája. Szerinte évek óta ugyanannyi kiló, de az utóbbi időben tényleg egy szépen felfújt lufira hasonlít a feje. Nameg a sörhas. Ami tényleg sörhas, mert sajnos elég sok sört iszik. De őt nem aggasztja.

Én viszont ízig vérig nő vagyok, nem elégít ki, hogy csak egy pasinak tetszem, igenis jól esik, ha
ízlésesen megnéznek az utcán, felfigyelnek a dekoltázsomra, vagy a férfikollégák huncutul a fülembe súgják, hogy csinos vagy ma Gabika. Nincs ebben semmi perverz, és nem is trófeákra pályázom, egyszerűen csak jó dolog jól kinézni. Van két 50-es kolléganőm, akiket nő létemre napi szinten megcsodálok, hogy milyen ízlésesek, és nőiesek, és le a kalappal előttük. Na ilyen akarok lenni. Ezt nevezem én ízig-vérig nőnek!

És persze, hogy magamnak akarok első sorban tetszeni. Visszanézem a régi képeimet és szorul a szívem. Megállapítom, hogy jó bőr voltam. Most meg nem győzök slankító ruhákat keresni. Szóval igenis magunkat kell legyőzni, meghódítani nem mást. És miért van mégis, hogy bármennyire is áhítozva nézzük a régi albumokat közben mégis egy zsíros kenyeret majszolunk közben? Vagy miért egy krémesbe folytjuk a bánatunkat? Na ezt kutatom folyamat. Lehet, hogy ennyi idő után már nem vagyok alkalmas életmódot váltani? Szeretem az állandó dolgokat, biztosan ebben is leledzik a hiba. Ezt úgy értsd, hogy nehezen szakadok a régi dolgokból, a járt utat a járatlanra nehezen cserélem. Mégha agyban tudom is, hogy egy életmódváltás jó dolog, hosszú távon hasznomra válik, akkor is nehéz átállni.

"Örömmel " olvastam, hogy más is a következetesség miatt kezdte a blogját, és mégsem sikerült tartani magát, hiába a nagy plénum. Ismerős. Azért írom napi szinten, hogy mit eszem, hogy visszatartó erő legyen. És hiába a nyilvánosság, hiába az írott szó, mégis nagyon nehéz.

Nos, hajrá mindenki, hajrá fogyibloggerek, fog ez menni, csak ki kell tartani! Az életmódváltás lassú. Újszülöttek vagyunk, újra kell kódolni magunkat, és akkor garantált a siker.

Lassan járj, tovább érsz! avagy Lassan rágj, tovább élsz!