Kedves hűséges rajongóim! Kedves Enikő és Zsó!
Annyira megörült a szívem, hogy távollétemben így hiányoltatok. Akartam ám én már írni, de mostanság valahogy elröpültek a napok, telt az idő, sehogy nem tudtam kiszorítani annyit, hogy leüljek és írjak. Pedig éreztem ám szükségét, mert amint nem írtam a napi ételeket, abban a szent pillanatban - na jó rá két nappal - újra nagy evészetek kezdődtek. Hiszen ott volt a húsvét: sonka, kolbász, tojás, bableves stb., és máris egy ok volt, hogy miért egyen az ember. Nem tehetek róla: enni jó. Miért is van az, hogy minden ami hízlal, az rögtön finom is. Persze-persze, értem én az orvosi okfejtést, miszerint a fehér liszt megemeli a vércukor szintet, kevés rost van benne és ilyenek, de egy jó zsíroskenyér egyik salátával sem vetekedhet.
Aztán kölcsönkértem a bátyustól a Paleolit táplálkozás gyönyörei (ezt már csak én tettem hozzá) című könyvet. Ott ugye azt írják, hogy miért ennénk mi gabonaféléket, mikor őseink sem ettek soha. Biztos oka volt. Jah. Lehetett az tudatlanság is, nem? Hiszen szerintem az, hogy kibővült a repertoárjuk, az még nem volt egyenesen arányos az elhízással. Az elhízás szerintem egy modernkori betegség, ami a sok munkával töltött idővel, a rohanó életmóddal, a kész ételekkel és a rendszertelen mozgással függ össze. Jah! Meg a pihenés hiányát se hagyjuk ki.
Én például egy éve pszichés alapon ettem. Kompenzáltam. És persze hallottunk már arról is, hogy valaki az evéssel és a felszaladó kilókkal egy burkot, bástyát képez maga köré, így "védi" meg a lelkét a világtól. Mi ez, ha nem modernkori betegség?
Lényeg a lényeg, nem mosakodni akartam én, hogy miért is eszem, mert persze ez mind nem mentség. Ezek tények voltak. Kívántam az ételt, a körülöttem élők magukkal ragadtak, és nehéz volt megszervezni, hogy magam tudjak főzni. A saláták meg nagyrészt a fülemen jönnek ki önmagukban.
Szóval újra szeretnék visszaszokni a napi ételírásra és kommentre, mert visszatartó erő volt látni, hogy ha túlzásba estem.
A mozgás azért múlt héten sem maradt ki. Amikor tehettem (heti 3-4X) gyalogoltam. A héten sajnos ez kimaradt, az esős idő nem kedvezett a szabadtéri sportnak.
Viszont előrelépés szobabicikli ügyben, hogy úgy döntöttem, hogy első körben bérelni fogok egy biciklit. Így ki tudom próbálni, hogy van-e hozzá kitartásom, tetszik-e, hasznos-e stb. És nem beruházok egy gépre, amit utána virágtartónak használok. Mint a lépcsőzőgépemet. Persze Csaba szkeptikus a sportteljesítményemet illetően, hiszen a lépcsőző azóta is itt porosodik... De majd én megmutatom.... legalábbis remélem, hogy megmutatom!!! Viszont, ha tudtok valakit, akit érdekel, egy otthoni, kis helyen elférő lépcsőző, jelezzétek, szívesen túladnék rajta. Jutányosan, ígérem!!!!
És végül, most megyek és vacsizok valamit, aztán a bérelhető két gép közül eldöntöm, hogy melyiket szeressem. Bevallom mégha nem is örök a döntés, akkor is olyan nehezen határozok. :(
Szia!
VálaszTörlésÖrülök hogy visszatértél. Sok kitartást kívánok. Küldök egy honlapcímet: www.dream-food.hu
A webshopban lehet rendelni olyan lisztet, aminek az élvezeti értéke megegyezik a rendes liszttel, csak csökkentett szénhidráttartalmú. És ha ez még gyümölcscukorral van elkészítve, akkoz nyugodtan ehetsz pudingot, pizzát, tésztákat, süteményt.
Nekem pont a te blogod adott lökést a most tavasszal fellépő késztetésemre, hogy újra megpróbáljam én is. Eddigi rekordom -37 kg, de sajnos kb. 10 év alatt visszajött. 46 éves vagyok, ha most nem, akkor talán már soha nem tudom leadni a pluszokat. És nekem nem csak kb. 10 kilóval kell megküzdenem, mint neked.
A szobabicikliről: én megvettem annak idején, először nagy volt a lelkesedés, aztán kb. két hét után ráuntam. Utána eladtam. Szóval, jó ötlet a bérlés. Én inkább úszni fogok járni, az nagyon jó az ízületeknek is, pl. a derekadnak is jót tenne.
Hát ennyi mára.
Üdv.