2010. február 8., hétfő

19. nap

Kedves naplóm! Örömmel láttam, hogy új olvasód van! :) Köszöntelek Enikő! Azt nem állítom, hogy valami fergeteges, és botrányos dologban lesz részed, ha engem olvasol, de talán ha fogyni vágysz, ad neked is egy kis löketet, hogy belekezdj, vagy hogy folytasd. Ha meg azért olvasol, mert Te már túl vagy rajta, hát az is erőt adhat. Neked azért, hogy tartsd a súlyod, nekem azért, hogy tudjam: igenis lehetséges.

Most ugyanis elég lehetetlennek látom, hogy újra 63 kg legyek. Persze nem adom fel a diétát, de valahogy el sem tudom képzelni. Ma már tutira látom, hogy a farmerem itt-ott lazább, és csak hinni merem, hogy nem azért mert kinyúlt. A tél elején vettem, remélem értékállóbb annál.

Ma eszembe jutott a gyerekkor naplóm/naplóim, azok mennyivel másról szóltak. Pl. hogy éppen ki próbál levenni a lábamról, vagy mennyire meg nem értett tini vagyok. Ja, és persze papíron. Most meg ülök egy fekete billentyűzet előtt, bámulom a monitort és írok bele az éterbe. És mint ahogy írtam, nem számítok nagy érdeklődés tömegekre, mert a napló talán nem is erről szól. Nem másnak írom, mint magamnak. Hogy kontroll legyen, hogy erőt adjon, hogy ne a Csabának kelljen napi szinten hallgatni, hogy ma éppen mi "finomságot" ettem az ügy érdekében. Szegény pasik.

Ha már itt tartunk:
Reggelire tejeskávét és egy zöld almát ettem.
Ebédre a maradék natúr szeletet a paradicsomos karfiollal.
Vacsorára megint egy gombás melegszendvics volt. Szegény furán mutatott, mert kifolyt belőle a létező összes sajt. Ez az óvári sajt valahogy máshogy viselkedik mint elődjei. Képes totálisan cseppfolyóssá válni. Jah kérem, ennyi pénzért!?
Viszont a jó hír, hogy ma megittam kb. 2 liter teát, és még legalább fél liter tejet. Szóval folyadékügyileg igen büszke vagyok magamra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése