2010. február 27., szombat

38. nap

Bár úgy érzem, hogy semmi igazán bűnöset nem tettem, amit meg ne lehetne bocsátani: híztam. Na ez is most fordult elő először az elmúlt közel 40 nap alatt. A fene vigye, hogy úgy ragaszkodnak hozzám ezek a kilók. Pedig annyira igyekeztem az eddigi időszakban, hogy zöldköretet egyek a húsok mellé. Ennyi zöldséget életemben nem ettem, na jó ez túlzás, de az elmúlt fél évben tuti, hogy nem. Igyekeztem házi kosztot enni, ha mégis máshol ettem, akkor is a zöldségeket öntet nélkül részesítettem előnyben. Vagy éppen Norbi féle termékeket ettem. A legnagyobb bűnöm tuti, hogy az, hogy esténként eszem. De a fene vigye el, a héten még nem sikerült 9 előtt hazaérnem, hát mikor egyen az ember lánya?

Nem baj, nem szabad feladni, a kudarc kizárt. Még semmi nincs veszve a szülinapomig akkor is le lehet faragni azt a 9 kg-ot. A hétvégén valami stratégiát ki kell dolgozni erre is.

Ma reggelire két sonkás kenyeret ettem. Aztán csak igyekeztem nem éhesnek lenni. Például almát rágtam. Sütöttem teljes kiőrlésű lisztből sütit, nem igazán sikerült, a hozzávalóknál elcsúsztam, de legközelebb újból megpróbálom.
5-kor anyunál ebédeltem. Bablevest, és egy fél csirkecombot, ugyanakkora adag krumpli pürével. Ettem utána három buktát. Még egy ekkora adagot mindenből tudtam volna enni, de tartottam magam.
Vacsora ezek után már nem volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése